Győzedelmeskedhet-e a szerelem a mai világban? Létezhet-e valódi boldogság, és ha igen, hogyan érthető el? Jantyik Zsolt az Ezüstbojtár című verses elbeszélésében ezekre a kérdésekre keresi a választ. A szerzővel útkeresésről, megmaradásról és Petőfi halhatatlan szelleméről is beszélgetett Szentei Anna. Kérdésére, hogy miért épp a János vitézre esett a választása, Jantyik Zsolt elmondta, hogy a János vitéz 175. születésnapja előtt írta meg az Ezüstbojtár című dalt, ez volt az a szikra, amiből kipattant a parafrázis ötlete.
Olyan nagyobb lélegzetű művet szerettem volna írni, ami egyszerre főhajtás a költő előtt, és egyszerre szól a mi életünkről is itt és most, a XXI. században, Európában. Az Ezüstbojtár két és fél hónap alatt készült el, és bármilyen furcsán hangzik is, sokszor éreztem, hogy Petőfi ott van mellettem: olyankor könnyebben ment az írás, úgy éreztem, szinte magát írja a mű
– részletezte az előzményeket Jantyik.
A történet szerint a XXI. századi Kukoricza Jancsi a mai világra jellemző fordulatokban gazdag eseményekbe bonyolódik, komoly küzdelmek várnak rá.
– Érdekelt, hogy egy mai világba született fiatalember, aki 1989-ben árvaként a „gazdagék kukoricásában” jön a világra, megtalálhatja-e a boldogságot az életben. El tud-e jutni Tündérországba, és ha igen, hogyan? Mit jelent a boldogság ma? És közben ott a félig-meddig magyarázat, hogy hiába van okostelefonunk, hiába járunk repülővel és autóval, az emberi természet lényege semmit sem változott. A János vitéz ugyanakkor egy csodálatos mese, és a szíve mélyén minden ember szereti a tündérmeséket, a szerelemről, az igazságkeresésről szóló történeteket. És ki ne szeretne eljutni a földi Tündérországba, ha csak néhány pillanatra is?
Ám az Ezüstbojtárban nemcsak az egyén sorsa érdekelt, hogy Jancsi és Iluska szerelme beteljesedik-e, hanem az is, hogy a magyar nemzet ebben az átmeneti, gyorsan változó világban vajon kivédheti-e a rá leselkedő veszélyeket, kísértéseket, meg tudja-e őrizni az identitását, a gyökereit. E kérdések végső soron mind ott rejlenek a mű legmélyén
– fejtette ki az interjúban Jantyik Zsolt.
A szerzővel készült interjút teljes terjedelmében a Demokrata oldalán olvashatják el.
