A színésznő a tavalyi évadban debütált sikerrel a Pécsi Nemzeti Színházban Az üvegcipő Irmájaként, ősztől a társulat tagja lett. A podcastben elmesélte, hogy Vidákovics Szlávennel játszott együtt Kaposváron, ahol Lipics Zsolt, a pécsi színigazgató először látta játszani. Megismerkedtek, ő hívta a baranyai városba, ahol Az üvegcipőben debütált, ami olyan jól sikerült, hogy szerződést ajánlott neki.
– Örömmel jöttem Pécsre, és nagyon jól éreztem magam a próbafolyamat során, illetve akkor is, amikor beugrottam A miniszter félrelép című darabba, ugyanazon a tavaszon. Úgy voltam vele, hogy ha most jött egy ilyen lehetőség, miért ne adjak ennek egy esélyt, hisz végülis ezek a szerződések egy évre szólnak. Nagyon családias a közeg, jól érzem itt magam, bár az ingázás egy picit megvisel, hiszen szegedi származású vagyok, de Pesten élek, és több helyen is játszom – fejtette ki Panka.
Arra a kérdésre, hogy hogyan indult a színészi pályája, elmondta, hogy gyermekkorában soha nem járt versmondó versenyekre, nem szerepelt sehol, biológia-kémia szakos gimnáziumban tanult. Érettségi előtt döntötte el, hogy színésznő lesz.
– Az első párom táncos volt a Szegedi Kortárs Balettben, és mivel jártam a bemutatóikra, belecsöppentem a színházi világba, ami nagyon megtetszett. Rájöttem, hogy pontosan erre vágyom. Azért lettem színésznő, mert ez egy színes világ, mindig más lehetek. Persze akkor ezt még sokkal szebbnek és egyszerűbbnek képzeltem el, mint ami utána várt a pályán. Ez azért sokkal nehezebb, mint ahogy elképzeled az elején, de végül is bejött, szeretem ezt csinálni – mesélte a fiatal színésznő, aki szerencsésnek vallja magát, mert a színházi szerepein kívül filmes munkákból is jut neki bőven.
Amikor felvettek az egyetemre, elkezdtem tanulni a színpadi színjátszást, de elég hamar megtaláltak a filmezéssel. Igazából abból tudtam megélni, hogy az osztályfőnököm elengedett reklámokban szerepelni. Aztán elkezdtek behívni filmes castingokra, és valahogy ezeket a szerepeket „megkapogattam”. Már az egyetem alatt többet forgattam, mint játszottam színházban. Amikor diplomáztam, akkor volt a Covid, a színházak zárva voltak, így nekem a film jelentette a megélhetést
– emlékezett vissza a színésznő.
Kovács Panka elmondta, hogy a két színészi terület között abban érzi a különbséget, hogy a filmben azt nehéz feldolgozni, hogy nincs meg az a linearitás, mint a színházban, hogy a darab elindul, és azt az ember végigéli. A filmben pedig jeleneteket vesznek fel teljesen rendszertelen sorrendiségben.
– Forgattam egy sorozatban, ahol az első napon a legutolsó részt vettük, amikor szakítok azzal a férfival, akivel mint kollégával nem találkoztam évek óta. Jóban vagyunk, de nem beszélgetünk napi szinten. És akkor ott volt, hogy tessék, oldd meg! Míg a színházban felépíthetem, például Az üvegcipőben is azt, hogy hogy jutok el addig a pontig, hogy kiborulok, hogy sírok, hisz ezek nehéz érzelmek, amiket el kell játszani – a filmben erre nincs lehetőség. Ott a „Tessék!”-re el kell kezdeni sírni, mindenféle érzelmeket csinálni, amiket nincs időd megkreálni. Ez a legnehezebb benne. A könnyebbség az, hogy ott viszont többször is újra lehet venni egy-egy jelenetet.
Amit még nagyon szeretek a filmezésben, hogy lehet nagyon finom, pici játékokat csinálni az arcoddal, a mimikáddal. Egy-egy szemlecsukásnak, halk beszédnek, nagyon pici dolgoknak is nagy jelentőségük tud lenni a filmben. Ezt a színpadon nem tudom megcsinálni, hisz ott a kakasülőn is látni és hallani kell a színésznőt, így ott sok minden elvész
– részletezte tapasztalatait Kovács Panka.
A színésznő arról is mesélt a hallgatóknak, hogy 16 évesen kapott egy modellszerződést Kínában, ami nagy dolog volt számára, mert előtte még nem ült repülőgépen sem, a nyaralást a Balaton jelentette.
– Világot akartam látni, így elfogadtam az ajánlatot, és két hónapig éltem ott. Akkor bele sem gondoltam, hogy ez milyen félelmetes, hogy 16 évesen egyszer csak kiraknak egy másik kontinensen. Akkor ott több közösségi csatorna is le volt tiltva, így a szüleimmel is nehezen kommunikáltam, sokat sírtam. Nehéz volt, de fel kellett nőni, és szerintem nagyon sokat tett hozzám ez a „kirándulás” az egyéniségemhez.
Azóta a jég hátán is megélek – mesélte nevetve a színésznő.
A Kovács Pankával készült teljes interjút, melyben többek közt még a húsmentes étkezéséről is beszél, a BAMA oldalán hallgathatják meg.
