– Milyen élményekkel gazdagodtak a forgatásnak köszönhetően?
Lukács Sándor: Egy színésznek a forgatás során azok az időszakok is fontosak, amelyeket nem a kamera előtt tölt, és a munka közben uralkodó hangulat meglátszik a készülő filmen is. Ezúttal egy minden szempontból optimális környezetben készülhettünk fel a jelenetekre. Nagy költségvetésű film forgott, hatalmas létszámú stábbal, modern eszközökkel és rengeteg munkával, ami szerintem jól látható és érezhető a felvételeken. Kiváló volt az operatőr, Dobos Tamás, a rendező, Lóth Balázs pedig – aki Amerikában tanult, sőt ottani produkciókban is dolgozott – remekül irányította a csapatot, a kreatívproducerekkel – Szente Vajkkal és Rákay Philippel – együtt. Mindent meg tudtunk beszélni, és ha valami nem sikerült, újra felvettük. Nem volt idegeskedés, kifejezetten jó hangulatban folyt a munka.
Szerednyey Béla: Az elmúlt években két nagyjátékfilmet forgattam: a Nagykarácsonyt Tiszeker Dániellel, illetve a Most vagy soha! című produkciót Lóth Balázzsal. Mindketten kiváló rendezők, és mindkét forgatás kapcsán azt éreztem, hogy végre megérkeztünk. Legyen szó profizmusról, színészvezetésről, asszisztenciáról, a kölcsönös tiszteletről és figyelemről, minden téren megtapasztalhattam azt, amit korábban is szerettem volna.
– Milyen volt együtt alkotni a fiatal generációval?
Sz. B.: Munkacentrikus forgatás volt, de jutott idő megismerkedni a filmben szereplő fiatal srácokkal, és felfedezni a szemükben ugyanazt a csillogást, amely egykor az enyémben is ott volt. Azt is jó volt látni, mennyire komolyan veszik a munkát, mennyire fel vannak készülve és milyen nagy kedvvel dolgoznak.

L. S.: Gyakran játszom együtt fiatalokkal a Vígszínházban is. Most próbáljuk például Goldoninak A hazugját, ahol én vagyok az apa. Ott is fiatalok vesznek körül, és nagyon jól megtaláljuk egymással a hangot. A forgatáson is sokukkal sikerült jó kapcsolatot kialakítanom. Majdnem két hétig dolgoztunk együtt, és olykor-olykor tanácsért is fordultak hozzám, aminek nagyon örültem.