− A Most vagy soha! nagyon különbözik mindentől, amit előtte csinált. Mibe szeretett bele a film kapcsán?
− Nagyon régi adósságát törleszti most a magyar filmkészítés, mivel március 15-éről, Petőfi Sándorról, erről a korról régóta érett, hogy készüljön egy, a mai közönség számára befogadható film. A romantikus kalandfilm, mint műfaj a legalkalmasabb arra, hogy a modern kor emberének bemutassuk azt, milyen lehetett azon a napon együtt sodródni a tömeggel, együtt örülni a Pilvaxban, a Nemzeti Múzeumnál, illetve velük izgulni azért, hogy ez a nap valóban képes legyen elérni a célját. Felkért rendezőként kész forgatókönyvet kaptam, amit még tovább formálgattunk az alkotótársakkal. Első pillantásra beleszerettem abba, hogy ez egy kalandfilmes forma, egy műfaji film, valószínűleg ezért is esett rám a választás, hiszen én mindig is zsánerfilmekben utaztam.

– Rendezőként hogyan készült fel a korszakból?
– Ez a film fél évtized munkája, az író-kreatív producerek, Rákay Philip, Szente Vajk és a forgatókönyvíró Kis-Szabó Márk öt éve dolgoznak rajta, úgyhogy volt időnk felkészülni. Több történész szakértő segítségével számos irodalmi munkát, könyvet, Petőfi-levelezést néztünk át. Jó néhány korabeli rézkarc, illetve festmény örökítette meg azokat a jeleneteket, amelyeket mi is vászonra vittünk, ám ebben a korszakban nem létezett fotográfia. Így bizonyos szempontból a fantáziánkon múlt, hogyan jelenítsük meg ezeket az eseményeket.
A tárgyi hűséget illetően törekedtünk a maximális pontosságra. Például Petőfi íróasztalára beszereztük azokat a tárgyakat, amik Orlai Petrich Soma híres festményén láthatók,
a Pilvax berendezése a tekeasztaloktól kezdve az utolsó evőeszközig rendkívül hitelesen teremti újra az eredetit. A történetmesélésben viszont megengedtünk magunknak valamilyen szintű szabadságot, hiszen ebben az időszakban formálódott a császári titkosrendőrség, ennek a tagja a mi antagonistánk, a mi rosszfiúnk, egy fiktív figura, Farkasch, akit Horváth Lajos Ottó alakít.
– Ha már a történelmi hitelességnél tartunk, el kell mondani azt, hogy több helyszínt felépítettek annak ellenére, hogy például a Nemzeti Múzeum máig áll. Miért volt erre szükség?