A fesztivál illeszkedik a szerzetesi élethez és nem fordítva

Az Arcus Temporum pannonhalmi művészeti fesztivál idén ünnepli huszadik évfordulóját. Több szempontból is különleges ez az év, ez a fesztivál. Dejcsics Konrád atyával beszélgettünk a programokról, újdonságokról, a világi és lelki élet találkozásáról.

Dejcsics Konrád bencés szerzetes az Arcus Temporum fesztivál jelenéről és jövőjéről beszélt. Fotó: Teknős Miklós

– Mennyire tudnak bekapcsolódni a látogatók ezekbe a szakrális rendezvényekbe?

– Nagyon érdekes megfigyelni, hogy vannak olyanok, akik nem vesznek könyvet vagy nem kezdenek el zsoltárokat énekelni, mégis hosszú órákat töltenek azzal, hogy ott ülnek a templomban és hallgatják a közösségi imádságát. Nekünk az fontos célunk, hogy a szerzetesek életébe engedjünk bepillantást, viszont őrizni kell a saját ritmusunkat, napirendünket. Ennek megfelelően az is fontos döntés volt, hogy a fesztivál programja nem írhatja felül a szerzetes közösség zsolozsmáját. Pont fordítva gondolkodunk, a fesztivál programjának alapját a monostor ritmusa adja.

A Pannonhalmi Főapátság idén a bazilika nyolcszáz éves újraszentelését is ünnepli (Fotó: Havran Zoltán)

– Minden évben egy-egy vezérgondolat köré szövik a fesztivált. Az idei Arcus Temporum jelszava az ünnep, amely az immár húszéves a fesztiválhoz és a nyolcszáz éves bazilikához kapcsolódik. Mit érdemes erről tudni?

– A bencés szerzetesközösség 1028 éves, így elég könnyű kerek évfordulókat találni. Idén arra emlékezünk, hogy a bazilikákát a mai formájában szentelték fel 1224-ben. A templom külső falai egészen a mennyezetig Szent István korabeliek, amit Takács Imre művészettörténész igazolt. Szent István akarata volt, hogy itt imádkozzanak Magyarországért, amit a szerzetesközösséggel azóta is megteszünk. 

Az 1224-es átépítés során építették a templom a belső tagolását, a pillérkötegeket és a boltozatot. Tudjuk, hogy 1224-ben II. András királyunk feleségével együtt jelen volt ezen a templomszentelésen – gyakorlatilag ennek van most a nyolcszázadik évfordulója.

Magyarországon nem maradt még egy ilyen méretű gótikus templom. Gyakorlatilag nincsen olyan templom a mai Magyarországon, amelynek a boltozata megmaradt volna. A Notre-Dame például kicsit idősebb és egy kicsit fiatalabb, mint a pannonhalmi templom, de valójában ugyanakkor építették. A tűzvész hívta fel arra a figyelmet, hogy egy ilyen középkori épület milyen sérülékeny.

– Hogyan fér el a bencés szerzetesek életében egy fesztivál?

– Amikor húsz évvel ezelőtt ez a fesztivál létrejött, akkor az volt a célja, hogy olyan íveket, hidakat hozzon létre, amelyek látszólag különálló területeket kötnek össze. A neve is ezért lett Arcus Temporum – azaz időívek. A hívő ember világát szeretnénk összeköti azokkal az emberekkel, akik nem feltétlenül mennek el templomba, viszont egy magas szintű művészeti előadásra igen. Azokat is szeretnénk megszólítani, akiket érdekelnek a kulturális programok, de valamilyen előítélettel viselteknek az egyházzal szemben.

– Az időívek hogyan alakítják a művészeti programot?

– A zene területén az a választás, hogy egy klasszikus mester és egy kortárs zeneszerző műveit kötjük össze. Részünkről mindig megvolt a törekvés, hogy a kortárs művész olyasvalaki legyen, aki még köztünk van, el is tud jönni. 2020-ban vettük fel a kapcsolatot Eötvös Péterrel, Keller András, a fesztivál művészeti vezetője vele együtt tervezte a programot. Tavaly még úgy tűnt, hogy el tud jönni, ám sajnos a zeneszerző eltávozása miatt ez nem lesz lehetséges. 

Idén a klasszikusok közül Mozart lesz terítéken, Eötvös Péter pedig nagyon sok Mozart reminiscenciát alkalmazott, így kapcsolódik a két alkotó. A látszólag távol levő dolgokat egymás mellé illesztve szeretnénk segíteni arra rádöbbenni, hogy ezek valójában nincsenek is olyan messze egymástól.

– Az Arcus Temporum négyéves terve az idei programsorozattal lezárul. Milyen terveik vannak a jövőre vonatkozóan? Milyen jelszavak menték kívánják tovább építeni a fesztivált?

– 325-ben tartották a niceai zsinatot, itt született az első nagy döntés Jézus Krisztusról. 2025-ben, a zsinat ezerhétszáz éves évfordulóján ennek megfelelően a kert éve lesz. A tatárjárás előtt a Kárpát-medencében több mint nyolc bencés monostor volt, amelyek nagy része sajnos elpusztult. Ettől függetlenül viszont ez a térség a bencések életének virágzó kertje. A monostort abban a szemléletben tartják fenn, hogy visszaállítsák az édenkert eszményi állapotát. Nem utolsó szempontként pedig a szerzetesek a gyógyulás, gyógyítás helyeként ápolják a kertet, a látogatók is a testi-lelki gyógyulás miatt érkeznek ide – erről szeretnénk megemlékezni. 

A keresztény felfogás szerint az emberiség történelme valójában a kertből a kertbe tart: az édenkertből az elvesztett ártatlanság kertjébe. Az emberiség elveszítette a paradicsomot, helyette megépítette a várost. Isten valójában a kertet és a várost összeolvasztja a mennyei Jeruzsálemben. Ez a szimbóluma annak, hogy újra visszatérünk az Istennel való eredeti kapcsolatba. 

Az ezt követő három év felkészít a regulára: iskola, szolgálat, imádság lesz a jelszó. Szent Benedek 529-ben írta meg reguláját, tehát 2029-ben lesz 1500 éve, hogy ez megszületett – ez az év tehát a reguláé.