– Ezúttal nem a reverendában érkezett az interjúra. Ha az utcán találkoztunk volna, nem biztos, hogy felismerem.
– Szent Benedek azt írja a regulájában, hogy a szerzetesek olyan ruhát hordjanak, amelyet a környéken elő lehet állítani, illetve ha a szerzetesek a világba mennek, akkor a ruhatárból adjanak nekik „normálisabb ruhát”. Most valójában a meleg miatt nem ülök itt habitusban. Ahogyan a mondás is tartja, nem a szerzetesi ruha tesz szerzetessé. A reverenda mindig emlékeztet arra, hogy kik is vagyunk – akkor is a regula szellemiségét tartjuk, ha a szekuláris világban járunk. A monostorból jövünk és oda is térünk vissza. Az Arcus Temporum ideje alatt is papi ruhában láthatnak az érdeklődők, hiszen a rendezvény ideje alatt pontosan az a célunk, hogy a rend életébe egy kicsit bevonjuk őket.
– Hogyan lehet majd bekapcsolódni a szerzetesek életébe a fesztivál alatt?
– A zsolozsmára és az imádságra máskor is el tudnának jönni a látogatók, viszont arra nem nagyon van lehetőség, hogy három napon keresztül minden szerzetesi imádságra el tudjanak jönni a vendégek. Az Arcus Temporum mellett csak húsvétkor van lehetőség erre. Emellett pedig a szokott módon a templomok koncerthelyszínné is válnak. Kiváló akusztikája van például a Boldogasszony-kápolnának, ahol idén is kamarakoncertek lesznek. Az orgonatúra során idén hat orgonát mutatunk meg a vendégeknek, köztük olyat is, amelyet más esetekben nem látogathatnak turisták.
– Idén egy új helyszínnel készülnek. Mi a lombkorona-tanösvény sajátossága és milyen programra számíthatunk itt?
– Nem volt még olyan nálunk, hogy a zenedarabok a természetben szólaljanak meg, ezt pedig a lombkorona-tanösvény segítségével összekötöttük a képzőművészettel is. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói hoznak majd létre performanszokat. A hallgatók bevonásával a fiatalabb generáció felé is igyekszünk nyitni.
Ugyan nem a tanösvényhez kapcsolódik, de van egy másik projektünk is, amit a korábbi évekhez képest továbbfejlesztettünk. Ez a hajnali koncert.
Még a szerzetes közösség reggeli imádsága előtt, napfelkeltekor lesz koncert. Úgy gondolom, hogy ez a rend és a látogatók számára is egy kis határfeszegetést jelent – mindenki olyat csinálhat, amit egyébként nem szokott. Az irodalmi programunk idei meghívottja pedig Röhrig Géza, akit a közönség főként a Saul fia főszereplőjeként ismerhet, ám hozzánk írásai – versei és készülő regénye – kapcsán érkezik.
– Mennyire tudnak bekapcsolódni a látogatók ezekbe a szakrális rendezvényekbe?
– Nagyon érdekes megfigyelni, hogy vannak olyanok, akik nem vesznek könyvet vagy nem kezdenek el zsoltárokat énekelni, mégis hosszú órákat töltenek azzal, hogy ott ülnek a templomban és hallgatják a közösségi imádságát. Nekünk az fontos célunk, hogy a szerzetesek életébe engedjünk bepillantást, viszont őrizni kell a saját ritmusunkat, napirendünket. Ennek megfelelően az is fontos döntés volt, hogy a fesztivál programja nem írhatja felül a szerzetes közösség zsolozsmáját. Pont fordítva gondolkodunk, a fesztivál programjának alapját a monostor ritmusa adja.
– Minden évben egy-egy vezérgondolat köré szövik a fesztivált. Az idei Arcus Temporum jelszava az ünnep, amely az immár húszéves a fesztiválhoz és a nyolcszáz éves bazilikához kapcsolódik. Mit érdemes erről tudni?
– A bencés szerzetesközösség 1028 éves, így elég könnyű kerek évfordulókat találni. Idén arra emlékezünk, hogy a bazilikákát a mai formájában szentelték fel 1224-ben. A templom külső falai egészen a mennyezetig Szent István korabeliek, amit Takács Imre művészettörténész igazolt. Szent István akarata volt, hogy itt imádkozzanak Magyarországért, amit a szerzetesközösséggel azóta is megteszünk.
Az 1224-es átépítés során építették a templom a belső tagolását, a pillérkötegeket és a boltozatot. Tudjuk, hogy 1224-ben II. András királyunk feleségével együtt jelen volt ezen a templomszentelésen – gyakorlatilag ennek van most a nyolcszázadik évfordulója.
Magyarországon nem maradt még egy ilyen méretű gótikus templom. Gyakorlatilag nincsen olyan templom a mai Magyarországon, amelynek a boltozata megmaradt volna. A Notre-Dame például kicsit idősebb és egy kicsit fiatalabb, mint a pannonhalmi templom, de valójában ugyanakkor építették. A tűzvész hívta fel arra a figyelmet, hogy egy ilyen középkori épület milyen sérülékeny.
– Hogyan fér el a bencés szerzetesek életében egy fesztivál?
– Amikor húsz évvel ezelőtt ez a fesztivál létrejött, akkor az volt a célja, hogy olyan íveket, hidakat hozzon létre, amelyek látszólag különálló területeket kötnek össze. A neve is ezért lett Arcus Temporum – azaz időívek. A hívő ember világát szeretnénk összeköti azokkal az emberekkel, akik nem feltétlenül mennek el templomba, viszont egy magas szintű művészeti előadásra igen. Azokat is szeretnénk megszólítani, akiket érdekelnek a kulturális programok, de valamilyen előítélettel viselteknek az egyházzal szemben.
– Az időívek hogyan alakítják a művészeti programot?
– A zene területén az a választás, hogy egy klasszikus mester és egy kortárs zeneszerző műveit kötjük össze. Részünkről mindig megvolt a törekvés, hogy a kortárs művész olyasvalaki legyen, aki még köztünk van, el is tud jönni. 2020-ban vettük fel a kapcsolatot Eötvös Péterrel, Keller András, a fesztivál művészeti vezetője vele együtt tervezte a programot. Tavaly még úgy tűnt, hogy el tud jönni, ám sajnos a zeneszerző eltávozása miatt ez nem lesz lehetséges.
Idén a klasszikusok közül Mozart lesz terítéken, Eötvös Péter pedig nagyon sok Mozart reminiscenciát alkalmazott, így kapcsolódik a két alkotó. A látszólag távol levő dolgokat egymás mellé illesztve szeretnénk segíteni arra rádöbbenni, hogy ezek valójában nincsenek is olyan messze egymástól.
– Az Arcus Temporum négyéves terve az idei programsorozattal lezárul. Milyen terveik vannak a jövőre vonatkozóan? Milyen jelszavak menték kívánják tovább építeni a fesztivált?
– 325-ben tartották a niceai zsinatot, itt született az első nagy döntés Jézus Krisztusról. 2025-ben, a zsinat ezerhétszáz éves évfordulóján ennek megfelelően a kert éve lesz. A tatárjárás előtt a Kárpát-medencében több mint nyolc bencés monostor volt, amelyek nagy része sajnos elpusztult. Ettől függetlenül viszont ez a térség a bencések életének virágzó kertje. A monostort abban a szemléletben tartják fenn, hogy visszaállítsák az édenkert eszményi állapotát. Nem utolsó szempontként pedig a szerzetesek a gyógyulás, gyógyítás helyeként ápolják a kertet, a látogatók is a testi-lelki gyógyulás miatt érkeznek ide – erről szeretnénk megemlékezni.
A keresztény felfogás szerint az emberiség történelme valójában a kertből a kertbe tart: az édenkertből az elvesztett ártatlanság kertjébe. Az emberiség elveszítette a paradicsomot, helyette megépítette a várost. Isten valójában a kertet és a várost összeolvasztja a mennyei Jeruzsálemben. Ez a szimbóluma annak, hogy újra visszatérünk az Istennel való eredeti kapcsolatba.
Az ezt követő három év felkészít a regulára: iskola, szolgálat, imádság lesz a jelszó. Szent Benedek 529-ben írta meg reguláját, tehát 2029-ben lesz 1500 éve, hogy ez megszületett – ez az év tehát a reguláé.
