– Az interjú tervezésekor szóba került, hogy élete egyik legszebb napjára készül éppen. Ráadásul, ha jól tudom, nem is egyszeri alkalomról van szó.
– Erdélyi származású vagyok, a szüleim és a rokonság nagy része jelenleg is ott él. Emiatt duplázzuk az esküvőket. Augusztus elején Székelyföldön és Budapesten is lesz egy-egy templomi esküvő, illetve egy-egy hagyományos lagzi. A polgári ceremóniákat már májusban megtartottuk, így most négy esküvőnél tartunk. Ráadásul most volt az államvizsgám is Kolozsváron, amit román nyelven kellett végigcsinálnom, úgyhogy igazán mozgalmas időszaka ez az életemnek.

– Erős kötelék fűzi a szülőföldjéhez?
– Nagyon erős. Székelyföld és a szülőfalum, Nagygalambfalva, illetve a családom hitet és gyökereket adott nekem. Magyarország pedig szárnyakat, hogy megvalósíthassam az álmaimat. Persze ehhez kellett az a fajta székely konokság és kitartás, amiben nevelkedtem, és ami arra a hitvallásra tanított, hogy akárhányszor is bukjon el az ember, eggyel többször fel kell, hogy álljon.
– Ez a hitvallás inspirálta az Egy csipetnyi Erdély című, 2021-ben született könyvét is?
– A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával kiadott könyvem alapja tulajdonképpen a 2003-ban megírt bölcsész diplomamunkám, ami abból a tapasztalatból született, hogy kivittem Székelyföldre egyetemista diákokat, és úgy mutattam be nekik Székelyföldet, ahogy én ott felnőve megismertem. Rengeteg anyagot gyűjtöttem, amit egy könyv formájában is szerettem volna kiadni.
Az élet aztán a színpad felé sodort, egészen a 2021-es pandémiáig, ami az én életemet is megváltoztatta. Nemcsak a fellépési lehetőségek szűntek meg, de azt sem tudtam, hazamehetek-e valaha Székelyföldre, megölelhetem-e az édesapámat, édesanyámat, föl tudok-e menni Hargitára, a Fogarasra. Akkoriban az volt a mentsváram, hogy vissza tudtam nyúlni az erdélyi gyökerekig, a tiszta forrásig. Levettem hát a polcról a szakdolgozatomat, és elkezdtem hozzá további anyagokat gyűjteni. Teljes újdonságként került bele például a nagybátyám, Kányádi Sándor költészete is. De július 26-án Tusványoson egy könyvismertető beszélgetés keretében sok más érdekességre is fény derül.
– A könyv legfőbb célja ezek szerint a székely hagyományok megőrzése lenne?
– Inkább a családi örökség továbbadása. A kötet hat nagy egységben mutatja be Erdélyt. Mindegyik részben szerepel legenda, ballada, mese, gyerekmondóka, népdalok, illetve helyi receptek. A kötet összeállításkor azonban végig a családomra gondoltam. Egyebek mellett arra, ahogy nagymamám mesét mondott, vagy ahogy édesanyám imádkozni tanított és énekelt nekem. Ezt az örökséget bemutatva jelenítem meg Erdély különböző kultúráit, beleértve a szászokat, a szombatosokat és a cigány meséket, hagyományokat is. A könyvhöz tartozik egy 70 perces CD-melléklet, amely főként autentikus népzenei anyagokat tartalmaz, de néhány archaikus, helyiek által elmesélt gyűjtés is helyet kapott rajta.