Székelyföld gondosan ápolt öröksége

Benedekffy Katalin életének meghatározó része a zene iránti szenvedély, az erdélyi gyökerek és a református hite. A Magyar Arany Érdemkereszttel és Prima díjjal kitüntetett operaénekessel, színművésszel egyebek mellett MMA-ösztöndíjasként végzett munkájáról, illetve a közeljövővel kapcsolatos terveiről is beszélgettünk.

Benedekffy Katalinnal egyebek mellett erdélyi györkereiről is beszélgettünk. Forrás: Benedekffy Katalin

– Honnan ered a zene iránti szenvedélye?
– Az éneklés hároméves koromtól az életem része.

Bármilyen alkalom volt – névnap, születésnap, disznóvágás, szüret vagy csak egy rokoni, baráti összejövetel – a családom mindig dalra fakadt. Édesanyám ráadásul a helyi művelődési ház vezetője volt, így már egészen kicsi korom óta gyakran szerepeltem közönség előtt. Magyarországra költözve aztán musicalekben énekeltem, többek között a Budapesti Operettszínházban és a Szegedi Szabadtéri Színpadon, majd egy kedves korrepetitornak köszönhetően az operák felé fordultam.

A kiváló mestereimnek, Tokody Ilonának, Laki Krisztinának köszönhetően beutaztam a fél világot, és számos versenyen szép eredményt értem el. Aztán bekerültem a Kolozsvári Magyar Operába, akikkel mai napig szoros kapcsolatban vagyok. Hiába jöttek a szerepek, tovább élt bennem, hogy mindenképpen Hamari Júliától szeretnék tanulni. El is küldtem neki néhány felvételemet, ő pedig rögtön felhívott. Isten óriási adománya, hogy hazaköltözött Magyarországra, és két éven keresztül tőle tanulhattam. Ennek a csodának köszönhetem azt is, hogy a bécsi Staatsoper művészeivel együtt koncertezhettem szerte a világban. Maga a tanulás amúgy egy életen át tartó folyamat. Hamari Júliával és Andrejcsik István művésztanár úrral például jelenleg is tart az együttműködésem.

MMA-ösztöndíjasként hátrányos helyzetű gyerekekkel szeretné megismertetni a klasszikus zene varázsát. Forrás: Benedekffy Katalin

– Ha jól sejtem, a szíve ilyenkor is mindig hazahúzta.
– Bármit is csinálok, egy kicsit mindig hazabeszélek. 2018-ban, a Prima díjam átvételekor szerveztem például egy nagy összejövetelt, ahol az elismerés mellé kapott pénzösszegből a vendégek hozzájárulásával sikerült megalapítani Nagygalambfalván a fúvószenekart, amely a falu további anyagi hozzájárulásával hatalmas örömömre azóta is működik. Emellett minden erdélyi koncertemen igyekszem lehetőséget adni a helyi fiataloknak, hogy megmutathassák tehetségüket. A szülőföldem öröksége elválaszthatatlan tőlem. A másik ilyen meghatározó része az életemnek a református hitem.

– Az MMA ösztöndíja is ezekhez kapcsolódik?
– MMA-ösztöndíjasként az egyik legfontosabb célom az volt, hogy – a már említett, 2021-es könyvemre építve – megismertessem a klasszikus zenét a hátrányos helyzetű gyermekekkel. A hároméves program keretében először népmeséket, legendákat, balladákat, népdalokat és néptáncokat tanítottam a csoportokban. 

A következő évben Kodály- és Bartók-feldolgozásokon keresztül mutattam be a népdalokat, továbbfejlesztve a táncokat is. Ezután következett a János vitéz, ahol már bábokat is bevontunk. Így ébresztettük rá a gyerekeket, hogy a klasszikus zene egyáltalán nem idegen a mindennapjainktól. 

Makón és Magyarcsanádon, valamint sok más kistérségi iskolában tartottam foglalkozásokat. De Nagyszalontán és Déván, Böjte Csaba árvaházi, hátrányos helyzetű gyerekeinek is bemutattam a programot. Nagy szükség van erre, mert Kodály és Bartók országában kevés helyen tanítanak zenét, pedig a gyerekek igényelnék, és a zene bevonásával a ritmusérzékük, gondolkodásuk és figyelmük is fejlődne.

– Milyen további fellépések várnak Önre nyáron?
– A MMA-ösztöndíjasként tavaly részt vettem abban a táborban, amit a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Rovás Művészegyesület közösen szervezett. Zeneszerzők, írók, kutatók és én mint énekes is jelen voltam, és nagyon jó barátságok alakultak ki. Ebből született az ötlet, hogy a Szárhegyi Művésztelep 50. jubileumi évfordulóján július 31-én és augusztus 1-jén én is fellépjek, mint székelyföldi díszvendég. Augusztus 20-án pedig a Bőköz Fesztiválon is részt veszek, ahol tavaly egyénileg léptem fel, idén viszont az általam rendezett Lehár Gálával, amely különösen közel áll a szívemhez, és amelynek színpadra állítására Pataki András igazgató úr kért fel. A Fertőrákosi Barlangszínházban mutattuk be először, német és magyar nyelven, operaházi tagokkal, táncosokkal és egy összekötő narrációval. Impozáns előadás született, amely a német és magyar közönséget egyaránt elbűvölte, és amelyet azóta is számos fesztiválra meghívnak.

– Az elmúlt években Magyar Arany Érdemkereszttel és Prima díjjal is jutalmazták a munkáját. Mit jelentenek ezek Önnek?
– Azt üzenik, hogy az életben a kitartás és a gyökereink ismerete segíthet elérni a céljainkat. Hiszen ha tudjuk, honnan jövünk, akkor tudjuk, merre tartunk. 

Egy fa is akkor gyönyörű, ha a gyökerei egészségesek. Mindez példaértékű lehet azoknak a gyerekeknek is, akik pici faluból származnak, nem zenészcsaládból jönnek, és a családjuk talán nem is tudja támogatni a tanulásukat. Szeretném őket is ráébreszteni, mennyire fontos, hogy legyen egy álmod, higgy benne és kitartóan dolgozz a megvalósításon. Ha így teszel, Isten is megsegít.