Elindult egy újrafelfedezési folyamat a mozgalom révén, ahol rácsodálkoztak arra, hogy van egy rendkívül gazdag népművészetünk, népi iparművészetünk, kézműveskultúránk. Még éltek azok a mesteremberek, szíjgyártók, lószerszámkészítők, fazekasok, hímző asszonyok, akik át tudták adni tudásukat a fiatal embereknek, akik lelkesen vettek részt a mozgalomban.
Jártak a nyári táboraikba, például abba a tokaji táborba, ahol felépült Makovecz Imre vezetésével az az épület, amely alapját képezte az organikus építészeti mozgalomnak. A nomád nemzedék a táncházmozgalomtól kezdve a kézműves kultúráig sok fronton visszahozta a magyar népművészeti hagyományokat.
Ezekről beszélgetve jutottak el a kerekasztal-beszélgetésen napjainkig, hogy milyen nehézségekkel küzd a magyar kézművesség és hogyan tudják átadni tudásukat. Ócsag Zsolt és Bubutimár Éva továbbgondolják a magyar kézműves hagyományokat és használati tárgyakat készítenek.
Ezt egy bartóki modellként írom le, amikor hagyományos alapokból a kortárs igényeknek megfelelő tárgyakat készítenek
– emeli ki Margittai Gábor. – A mai magyar kézműveseknek meg kell küzdeni azzal, hogy a piac változik. Egyfajta esztétikai igénytelenség is egyre jobban eluralkodik és felmerül a kérdés, hogy az eldobható tárgyak korában van-e túlélési lehetőségük olyan tárgyaknak, amelyek több nemzedéket is képesek kiszolgálni. Válsághelyzet van, mert egyre több a mester, de csökken a vásárlói igényesség. Már nem elég kiállni a pult mögé, bemutatókat kell szervezni, hogy felkeltsék a vásárlók érdeklődését. Megélni nehéz ebből, és a kézművesek úgy látják, nem szerencsések a szabályozások sem, ennek finomításáért megpróbálnak közösen fellépni – foglalja össze az igazgató.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!