„Leggyakrabban választott matériám az üveg: maga a megdermedt fény. Szakrális anyag, melyben a szivárvány is megjelenik olykor, és teljesen fel tud oldódni a mindenségben: egyszerre van és nincs. Képes bejárni a képzelet útján mély tengerek hasadékait, földalatti barlangok szűkös járatait, hogy aztán felbukkanjon a mélyből és létezni kezdjen.” – vallotta Lugossy Mária Munkácsy-díjas művész. A világszerte ismert üveg- és szobrászművész munkái, valamint anyaghasználata több esetben megelőzte korát, olyan anyagokkal és technikákkal kísérletezett, amelyekkel előtte még senki, és amellyel később hazánknak a legtöbb nemzetközi üvegszobrászati elismerést szerezte. A Dubniczay-palota Várgalériájában megtekinthető, kivételes alkotói utat bemutató tárlat a Művészetek Háza Veszprém és a Bohus-Lugossy Alapítvány közös szervezésében valósult meg.
Az üvegművész férjével közös alkotást sosem készített
Lugossy Mária pályája az 1970-es évek derekán indult. A Magyar Iparművészeti Főiskola ötvös szakának elvégzése után órákat, közösségi épületek belső tereibe óraplasztikákat és ékszereket tervezett és kivitelezett. A „hordozható szobrok” világából lényegében férje, az akkor tanársegéd Bohus Zoltán üvegtervező, szobrászművész hatására lépett tovább: krómacél domborműveket és óraszobrokat kezdett tervezni és megvalósítani. Egyik legismertebb órája a budapesti „nyugati téri digitális forgóóra”, amit eredetileg a Déli pályaudvar elé tervezett, valamint a Balatonfüredi pályaudvar krómacél órája. Ezután az ötvösművészettől eltávolodva az acél, a réz, az üveg és a plexi vált fontos matériájává.
Pár év alatt korszakalkotó anyaghasználati és megmunkálási újításokkal robbant be a nemzetközi stúdióüveg-mozgalom élmezőnyébe, melynek köszönhetően innentől kezdve már őt is oktatóként hívták meg nemzetközi üvegművészeti workshopokra, szimpóziumokra.
Csoportos és egyéni kiállításokon vett részt világszerte, többek között Olaszország, Japán, Amerikai Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Skandinávia számos városában.
Három egymást követő évben nagydíjas lett a tokiói Suntory Prize-on, nagydíjas Biotban az I. Nemzetközi Üvegbiennálén, az International Centro d'art Contemporain-en, illetve a XXIII. FIDEM-en, a London British Museumban.
Lugossy Mária művei a világ legjelentősebb köz - és magángyűjteményeit gazdagítják világszerte: a párizsi Musée du Louvre, a Corning Museum of Glass New York, a svájci MUDAC Lausanne-ban, Kunstpalast Düsseldorf és a Glasmuseum Frauenau Németországban, a tokiói Suntory Museum, a tatebayabshi Gunma Museum, a Yokohama Museum, a Shimonoseki City Art Museum Japánban, a londoni The British Museum, valamint hazánkban többek közt a Magyar Nemzeti Galéria, a Rippl-Rónai Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum, a Szent István Király Múzeum Székesfehérváron és Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum.
Férjével közös alkotást sosem készítettek, alkotói szellemiségükben, az üveg szobrászatában azonban mindketten a fény, a tér, az idő és a teremtés, valójában a létezés anyagban megfoghatatlannak tűnő egységét keresték.
A kiállításon szereplő Üstökös (2009), a Szentlélek (2010) és a Háromszög feszület (2011) a legutolsó három alkotása, amelyeket már csak férje, Bohus Zoltán szobrászművész, üvegművész segítségével tudott megvalósítani.
Alkotásainak legfontosabb anyagává az üveg emelkedett, amit bronzzal, különböző fémekkel összekapcsolva alakított plasztikává.
Kisplasztikák mellett a pályakezdő periódustól kezdve előszeretettel fordult a kisszobrok és az adott kiállítási teret berendező installációk felé, majd pályázatnyertes munkáinak megvalósítása révén több köztéri, monumentális, emlékműfunkciót szolgáló alkotása is megvalósulhatott.
Az egyik legismertebb köztéri alkotása a Forradalom Lángja, melyet a Parlament előtt, közadakozásból emeltetett Mécs Imre 1996-ban, amit a Kossuth tér felújítását követően a Nagy Imre téren avattak újra. Ismert még a Holokauszt emlékmű a tatai zsinagóga kertjében, továbbá a Rheia, amelyet a művész Veszprém városának ajándékozott 2004-ben, amely a Veszprémi Sportuszoda előcsarnokában kapott méltó helyet.
A szeptember 12-én újraavatott Millenniumi Emlékmű az ország egyetlen progresszív, nonfiguratív millenniumi emlékműveként Veszprém meghatározó köztéri emlékműve lett. Magyarország ezeréves, a kereszténység kétezer éves fennállásának évfordulója alkalmából jött létre. Az emlékmű 2001 és 2023 között az Óváros téren állt. A 4,6 méter magas, több mint tíztonnás alkotást a Szabadság téren állították és avatták fel újra. Az eseményen Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter úgy fogalmazott, a millennium egy új fejezetet jelentett anno az emberiség történetében, viszont veszprémi szempontból a mostani, 2020-as évek is felérnek egy korszakváltással, utalva az EKF eredményeire, ami merőben átrajzolta és új szintre emelte a várost.
A Tér- és időkapu emlékmű így valóban egy kapu lett, hiszen a Szabadság téren találkozik a vár barokk stílusa Veszprém polgári klasszicista városképével. Átkelve a téren, ami a szobor köré épül, Veszprém egy másik időzónájába kerül az ember.
