„Leggyakrabban választott matériám az üveg: maga a megdermedt fény. Szakrális anyag, melyben a szivárvány is megjelenik olykor, és teljesen fel tud oldódni a mindenségben: egyszerre van és nincs. Képes bejárni a képzelet útján mély tengerek hasadékait, földalatti barlangok szűkös járatait, hogy aztán felbukkanjon a mélyből és létezni kezdjen.” – vallotta Lugossy Mária Munkácsy-díjas művész. A világszerte ismert üveg- és szobrászművész munkái, valamint anyaghasználata több esetben megelőzte korát, olyan anyagokkal és technikákkal kísérletezett, amelyekkel előtte még senki, és amellyel később hazánknak a legtöbb nemzetközi üvegszobrászati elismerést szerezte. A Dubniczay-palota Várgalériájában megtekinthető, kivételes alkotói utat bemutató tárlat a Művészetek Háza Veszprém és a Bohus-Lugossy Alapítvány közös szervezésében valósult meg.

Az üvegművész férjével közös alkotást sosem készített
Lugossy Mária pályája az 1970-es évek derekán indult. A Magyar Iparművészeti Főiskola ötvös szakának elvégzése után órákat, közösségi épületek belső tereibe óraplasztikákat és ékszereket tervezett és kivitelezett. A „hordozható szobrok” világából lényegében férje, az akkor tanársegéd Bohus Zoltán üvegtervező, szobrászművész hatására lépett tovább: krómacél domborműveket és óraszobrokat kezdett tervezni és megvalósítani. Egyik legismertebb órája a budapesti „nyugati téri digitális forgóóra”, amit eredetileg a Déli pályaudvar elé tervezett, valamint a Balatonfüredi pályaudvar krómacél órája. Ezután az ötvösművészettől eltávolodva az acél, a réz, az üveg és a plexi vált fontos matériájává.
Pár év alatt korszakalkotó anyaghasználati és megmunkálási újításokkal robbant be a nemzetközi stúdióüveg-mozgalom élmezőnyébe, melynek köszönhetően innentől kezdve már őt is oktatóként hívták meg nemzetközi üvegművészeti workshopokra, szimpóziumokra.
Csoportos és egyéni kiállításokon vett részt világszerte, többek között Olaszország, Japán, Amerikai Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Skandinávia számos városában.
Három egymást követő évben nagydíjas lett a tokiói Suntory Prize-on, nagydíjas Biotban az I. Nemzetközi Üvegbiennálén, az International Centro d'art Contemporain-en, illetve a XXIII. FIDEM-en, a London British Museumban.