Szinte napra pontosan huszonöt évvel ezelőtt nyílt meg a Godot Galéria a Madách téren (ma a XI. kerületben, a Bartók Béla út 11–13. szám alatt található), amelynek első kiállítója Szurcsik József volt. A jubileum jó alkalom arra, hogy a művész ismét a galériában mutasson be munkáiból egy szűkebb válogatást, amely az ő elképzelt valóságát, belső világát tükrözi.
Szurcsik József új kiállítása október 5-ig látogatható
Szurcsik József töretlenül hisz abban, hogy a művészet képes ezt az összezilált világot megtölteni pozitív tartalommal. Az Elképzelt valóság című tárlat kiállított képei azonban nem feltétlenül ezt sugallják. A művészt az érdekelte, hogyan viszonyulunk a realitáshoz. Mit szeretnénk megvalósítani? Mire vágyunk? Hogyan tudjuk realizálni a vágyainkat? És a vágyainkhoz, elképzeléseinkhez képest mit hoz a realitás? Melyek azok az elemek, amelyek megközelítik az elképzelésünket és melyektől félünk? Számos kérdést megfogalmazott a képzőművész, miközben bejártuk a tárlatot.
Láthatunk itt furcsa, disztópikus jövőképet ábrázoló festményeket, amelyeken feltűnik az izzó tűz, ami egy pusztító erő, ugyanakkor utána egy csodálatos, új világ is épülhet, vagyis ott van benne a megújulás reménye
– magyarázta Szurcsik József.
A kisebb-nagyobb méretű képeket szemlélve ugyanez a különös kettősség, frusztráció fogalmazódik meg bennünk. Hiszen majdnem minden kép nyugtalanító, feszültséget kelt, ugyanakkor felcsillan bennük a béke, a végtelen szeretet lehetősége.
Szurcsik József akril- és olajfestményein a természet pusztulása, kopársága ugyanúgy jelen van, mint a kietlen táj szépsége. A művész ecsetkezelése, színhasználata, ahogyan a tűz izzását, a pirkadatot vagy a nap sugarait vászonra festi, beleivódik az elménkbe.
Ezúttal három nagyobb méretű képe, a Töredék, az Ultra concordia (Szélsőséges összhang) és a Pax lucet (A béke felragyog) kapott helyet a tárlaton, amelyek felé sétálva azt éreztük, mintha ott lennénk a tájban, a képben.
Az elképzelt valóság tényleg lehet nyomasztó és egyben békét sugárzó.
A kiállításon látható legtöbb festmény elképzelt táji környezetet ábrázol, aminek Szurcsik József elmondása szerint semmilyen előképe nincsen. Az őt ért élmények, impressziók azonban mind ott vannak ezeken a képeken. A természet iránti szeretete, rajongása erőteljesen megjelenik a vásznakon. A szeretet mellett pedig ott van az aggodalom is. – Az ember sokszor elfelejtkezik arról, hogy a természet része, hogy ebben a világban, amely körülvesz minket, minden mindennel összefügg – mondta a művész, hozzátéve: a kietlen tájak mellett egy fura alak is feltűnik néhány festményen. Az Angelus-sorozat darabjain egy angyalfigurát láthatunk, aki álarc mögé bújva az elmúlást és a végtelen jövőképet hivatott megidézni.
Az Angelus elfogja a napot című festmény egy képzeletbeli játék. Angelus az emberi, földi világ és az isteni világ összekapcsolását szimbolizálja ezen a képen, hiszen a földi világból kinyúlva érinti meg a napot
– mutatott rá a festményre.
De itt van a kiállítás címadó darabja, a Képzelt valóság című alkotás is, amelyen több mint tíz éven át dolgozott a művész. A tárlat egyik legizgalmasabb festménye pedig a Pillanatkép I-II. című képpár, amely alatt több réteget, sőt alakokat fedezhetünk fel, ha elég figyelmesek vagyunk.
Wehner Tibor művészettörténész már korábban megfogalmazta azt, ami e tárlat konklúziója is lehet:
Szurcsik József rendkívül pontos látleletet ad a XX–XXI. századi ember egyre súlyosabb válsághelyzetéről, de megoldási lehetőségekkel nem kecsegtet: a művészi hitelesség, a művészi lelemény, műveinek szuggesztivitása, riasztó szépsége adhat csak némi reményt művei befogadóinak és értelmezőinek.
Az Elképzelt valóság című kiállítás október 5-ig (keddtől péntekig 10 és 14, szombaton 10 és 13 óra között) tekinthető meg.
