Puccini 1858. december 22-én született a toscanai Luccában. Dédapja zenekarában Paganini, „az ördög hegedűse" volt az elsőhegedűs, nagyapja operákat írt. Zeneiskolai igazgató és orgonaművész apját korán elvesztette, ezért zenei tanítását szigorú nagybátyja, majd apja egykori tanára irányította. A fiatal Puccini azzal keresett pénzt, hogy táncmulatságokon zongorázott és templomokban orgonált, szegénysége miatt királyi ösztöndíjasként került a milánói konzervatóriumba. Tizennyolc évesen három órán át gyalogolt Luccából Pisába, hogy megnézhesse Verdi Aida című operáját, s az előadást látva határozta el, hogy ő is operákat fog komponálni.
Puccini első sikerei
A konzervatóriumot három helyett két év alatt végezte el, ekkor kötött barátságot Mascagnival és Leoncavallóval. Tanára volt a zeneszerző Ponchielli, aki beajánlotta a zenekiadókhoz és megismertette a librettista Ferdinando Fontanával. Az ő szövegkönyvére írta a Lidércek című első operáját.
A következő, Edgar című operája azonban csak lassan készült, mert elveszítette az édesanyját, egy férjes asszonnyal folytatott viszonya miatt botrányba keveredett, valamint pénzügyi nehézségei támadtak – nem csoda, hogy műve langyos fogadtatásban részesült.
Az igazi áttörést 1893-ban a Prévost abbé regénye nyomán készült Manon Lescaut hozta meg számára, ebben már Giuseppe Giacosa és Luigi Illica librettistákkal dolgozott, akik később a Bohémélet, a Tosca és a Pillangóasszony szövegkönyvét is jegyezték. A siker végre gazdag emberré tette, a jogdíjakból villát vásárolt és feleségül vette szerelmét.
Művészetére elsősorban az olasz operahagyományok, Verdi és Wagner mellett a francia nagyopera hatott, késői művei Richard Strauss és Debussy kéznyomát is magukon viselik. Műveire jellemző a recitativókat felváltó bel canto, a kiváló dramaturgiai érzék (operáinak látványos nagyjelenetei miatt – Cavaradossi sikoltásai a Toscában, a véres kártyajátszma A Nyugat lányában – a maga korában igaztalan támadásoknak volt kitéve), az érzelmi gazdagság, a bravúrosan gazdag hangszerelés, az áradó melodika.
Témáit a mindennapi életből vette, főszereplője sokszor a saját zenei témával rendelkező, mélyen érző „szenvedő asszony” (Manon, Mimi, Madame Butterfly, Liu). A Tosca vádirat a rendőrállam ellen, a Pillangóasszony – amelyet a magyar színpadokon az ezredfordulóig Pillangókisasszony címen játszottak – a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ellen emel szót, a Turandot középpontjában a női egyenjogúság áll.
Puccini legnagyobb művei
Érett operái közül 1896-ban került először színre a hétköznapi témát feldolgozó Bohémélet, majd 1900-ban a Tosca. Érdekesség, hogy a Pillangóasszony első, két felvonásos változata 1904-ben az operairodalom egyik legnagyobb bukásának bizonyult, de a két hét alatt átdolgozott, háromfelvonásos verzió egyik legtöbbet játszott műve lett.
A Nyugat lánya (1910) az egyetlen Puccini-mű, amelyet a New York-i Metropolitanben mutattak be, a premieren Arturo Toscanini vezénylete mellett a nagy olasz tenor, Caruso énekelt. A mű különleges helyet foglal el a szerző életművében, vidám befejezésével, független, életerős és életben maradó főhősnőjével kivételt képez. 1917-ben Monte-Carlóban mutatták be A fecske című, a bécsi operettek mintájára készült, könnyedebb hangvételű alkotását (kizárólag ebbe a művébe komponált tangót, polkát és foxtrottot).
Az egyszerre több betegséggel, cukorbajjal és a dohányzás miatt torokfájdalommal küszködő Puccini 1918-ban készült el Triptichonjával, három egyfelvonásos operájával (A köpeny, Angelica nővér, Gianni Schicchi). (A Triptichon világpremierjét 1918-ban tartották a New York-i Metropolitanben, a budapesti Operaházban 1922-ben mutatták be.)
Gyengülő fizikai állapota ellenére szinte élete végéig megtartotta azt a szokását, hogy ahol lehetett, jelen volt operái bemutatóján, s figyelemmel követte azok sorsát. Tizenkét operája közül az utolsó, legnagyobb szabású a távol-keleti témájú Turandot, életművének összegzése. A drámai hangvételű zenemű középpontjában a szerelemnek a kegyetlenség fölött aratott győzelme áll. Ebben hangzik fel az egyik legismertebb és legnépszerűbb ária, a Nessun dorma is. A művet vázlatai alapján Franco Alfano fejezte be.
Puccini 1924. november 29-én halt meg Brüsszelben, ahol gégerákját kezelték. A Turandot 1926. áprilisi bemutatóján a milánói Scalában a karmester Toscanini a harmadik felvonásban, Liu halála után a komponista által leírt utolsó ütemnél letette a pálcát, és azt mondta: „Az operának itt a vége, mert a maestro ennél a pontnál halt meg.’ A teljes mű csak a második estén hangzott el.
Puccini, a playboy
Puccini szerette az autókat (a századfordulón Lucca környékén csak neki volt kocsija), a motorcsónakokat, s mindkét járművel imádott száguldozni. Elbűvölte a modern technika: kertjébe esőztetőberendezést szereltetett, hogy a mesterséges eső alatt esernyővel sétálgathasson; áriáit olyan hosszúra komponálta, hogy éppen ráférjenek az akkor használt hanglemezekre, s az első olasz rádióamatőrök egyike is volt.
Több alkalommal járt Budapesten, amelyet így jellemzett: gyenge cigaretta, erős bor, megértő barátok, elragadó nők. Portrészobrát 2013-ban avatták fel a Magyar Állami Operaházban. Luccai szülőházát múzeummá alakították át. Torre del Lagó-i villájában, ahol utolsó éveit töltötte, minden évben operafesztivált rendeznek.
Puccini 1906-ban, a Pillangókisasszony budapesti premierje kapcsán ismerkedett meg Szamosi Elzával, aki a címszerepet énekelte. A zeneszerző és az énekesnő között barátság szövődött, Puccini rendszeresen megfordult Szamosiék házában, ahol a darabot is együtt gyakorolták. A bemutató sikere után Puccini Henry Savage amerikai impresszárió figyelmébe ajánlotta Szamosit, aki egy hosszabb amerikai turnéra szerződtette őt. Szamosi Elza így az első magyar operaénekes-nő lett, aki turnéjelleggel szerepelt az Egyesült Államokban, megnyitva az utat más magyar művészek előtt.
Bókay János a Bohémek és pillangók című könyvében így interpretálja megismerkedésük egyik beszélgetését: „Puccini gondolkodott. – Nem vacsorázhatnánk együtt… hármasban a férjével, hogy beszélgessünk egy kicsit? – kérdezte.
– Fájdalom, ez lehetetlen: a férjem ma inspekciós a kórházban.
– És kettesben?
– Szívesen, ha a férjem megengedi. Majd megkérdezem telefonon.
A Márványmenyasszonyban vacsoráztak Budán. Mély lugasban ültek, nem látta őket senki.”
