Súlyos genetikai betegség
A Franciaország délnyugati részén fekvő Albiban látta meg a napvilágot. Grófi családból származott, szülei elsőfokú unokatestvérek voltak, valószínűleg ez okozta a fiú betegségét. Hóbortos apja szerette a madarakat és az állatokat, szenvedélyesen vadászott és szívesen mintázott agyagot. Fiával nem sokat törődött, annak neveltetése csendes és szelíd anyjára maradt. 1872-ben a család házat bérelt Párizsban, Henri itt kezdett el rajzolni, festeni. Kedvtelését támogatták szülei és Charles nagybátyja, aki maga is amatőr festő volt, anyja műtermet rendezett be neki.
A törékeny csontozatú fiú tizennégy évesen eltörte az egyik, egy évvel később másik combcsontját is. A csontok ugyan lassan összeforrtak, de a lába 15 éves korában megállt a növekedésben, Toulouse-Lautrec fogyatékos maradt.
„Monsieur Henri”
Az érettségi után 1882-től előbb Léon Bonnet, majd Fernand Cormon festőiskoláiban tanult, és eközben Vincent van Goghgal is megismerkedett. Korai festményein egyértelmű a japán fametszetek hatása, de az impresszionistáké is érezhető. Húszévesen Párizs bohémnegyedében, a Montmartre-on bérelt műtermet, abban a házban, ahol példaképe, Edgar Degas is lakott. Nappal ott dolgozott és kiállításokra járt, esténként a környéken egyre-másra nyíló cirkuszokat, kabarékat, zenés kávéházakat, mulatókat és bordélyokat látogatta, ő lett a párizsi éjszakai élet „Monsieur Henri-ja”.
Ahogy a lóversenyek, kánkánt járó táncosnők, akrobaták, prostituáltak életre keltek a vásznain, ő maga úgy csúszott lejjebb abból a társadalmi közegből, ahova született.
Lautrec, hogy ne kompromittálja a családját, neve anagrammájával, Treclau álnéven szignózta a műveit. Először Aristide Bruant költő, zeneszerző és sanzonénekes, a Mirliton kabaré tulajdonosa bízta meg azzal, hogy készítsen illusztrációkat dalszövegeihez, és a képeknek állandó kiállítóhelyet biztosított a kabaréban. Lautrec hálából sokszor megfestette őt fekete bársony öltönyében, nagy, vörös sáljával és széles karimájú kalapjában.
A modern plakátművészet megalapozója
Az éjszakai élet szereplőinek mozgását újfajta, eredeti eszközökkel ragadta meg, olyan szabadon kezelte a vonalakat és a színeket, hogy az a mozgás érzetét keltette (Táncjelenet az Élysée Montmartre-ban, 1886; A Fernando-cirkusz műlovarnője, 1888). 1887-ben Toulouse-ban állított ki az akadémia nemzetközi tárlatán, majd egy év múlva a belgiumi Exposition des XX kiállításon 11 művét mutatta be nagy sikerrel. Részt vett a Függetlenek Szalonján olyan művészek társaságában, mint Georges Seurat és Camille Pissarro. Festőtársa, Pierre Bonnard tanácsára megismerkedett a litográfia, vagyis a kőnyomtatás technikájával, ami képeinek a sokszorosítását tette lehetővé. 31 nyomatával a modern plakátművészet egyik megalapozója lett. Az elsőt 1891-ben készítette a törzshelyének, Moulin Rouge – La Goulue címmel, ezen a mulató híres kánkántáncosnője látható, aki számos további alkotásának is modellje volt. 1892-től kezdve 300-nál több ilyen grafikát készített, ezek közé tartozott a 16 darabból álló sorozat Yvette Gilbert énekes-táncosnőről (1894), valamint az Elles (Ők, 1896) című sorozat 11 képe egy nyilvánosház életéről.
Nem az eszmény, hanem modelljei lelki alkatának ábrázolására törekedett, amit gyakran pusztán néhány ecsetvonással ért el.
Ekkor volt pályája csúcsán. Megrendezte első önálló tárlatát a Goupil-képtárban, dolgozott különféle képeslapoknak, folyóiratoknak, kottafüzetekhez címlapokat tervezett, színházi díszleteket festett. Bebarangolta Franciaországot, járt Spanyolországban, Portugáliában, londoni útján lerajzolta Oscar Wilde-ot. Érdeklődött a körülötte levő világ iránt, és anyagi biztonságát nem fenyegette veszély. A sikerek csúcsán azonban testi-lelki állapota romlani kezdett, egyre többet ivott és egyre kevesebbet dolgozott, azt is rendszertelenül.
Sétapálcája nyelét úgy alakíttatta ki, hogy elférjen benne egy 39 centiméteres italos flakon, amit használt is, neki tulajdonítják az abszintből és konyakból kevert Földrengés koktél feltalálását.
Zárt osztály
Vérbaja és alkoholizmusa 1899 elején mentális összeroppanáshoz vezetett. Három hónapig kezelték egy idegszanatórium zárt osztályán, itt készült Cirkusz című litográfiasorozata. Miután egészségesnek nyilvánították, egy ideig nem ivott, barátait is csak egy pohár tejre hívta meg. 1901-ben azonban újra az alkoholhoz fordult, mert lábait paralízis támadta meg, és tudta, hogy közel a vég. Három hónappal 37. születésnapja előtt, 1901. szeptember 9-én halt meg a Bordeaux-hoz közeli Malromé családi kastélyban.
Gazdag gyűjtemény a Szépművészeti Múzeumban
Anyja a képeit és az írásait felajánlotta a művész szülővárosának, Albinak, hogy ott múzeumot rendezzenek be belőlük. Toulouse-Lautrec életéről Moulin Rouge címmel 1952-ben amerikai film készült, ebben José Ferrer, Toulouse-Lautrec alakítója végig a térdén közlekedett, hogy hitelesen ábrázolja a művész alakját. A budapesti Szépművészeti Múzeum plakátjainak, rajzainak és litográfiáinak igen gazdag gyűjteményét őrzi, tulajdonában van az Ezek a hölgyek az ebédlőben című festménye is. 2014-ben, a születése 150. évfordulójára rendezett tárlatot több mint 90 ezren látták a magyar fővárosban. 2015 decemberében a római Museo dell’Ara Pacisban nyílt kiállítás a Szépművészeti Múzeum Toulouse-Lautrec-litográfiáiból és grafikáiból. 2018-ban a grafikáit láthatta a közönség Salgótarjánban. 2019-ben, huszonhét év után először, életmű-kiállítást rendeztek emlékére Párizsban. 2023-ban a litográfiáiból nyílt mintegy száz művét felvonultató tárlat Pécsett.
