
A modern plakátművészet megalapozója
Az éjszakai élet szereplőinek mozgását újfajta, eredeti eszközökkel ragadta meg, olyan szabadon kezelte a vonalakat és a színeket, hogy az a mozgás érzetét keltette (Táncjelenet az Élysée Montmartre-ban, 1886; A Fernando-cirkusz műlovarnője, 1888). 1887-ben Toulouse-ban állított ki az akadémia nemzetközi tárlatán, majd egy év múlva a belgiumi Exposition des XX kiállításon 11 művét mutatta be nagy sikerrel. Részt vett a Függetlenek Szalonján olyan művészek társaságában, mint Georges Seurat és Camille Pissarro. Festőtársa, Pierre Bonnard tanácsára megismerkedett a litográfia, vagyis a kőnyomtatás technikájával, ami képeinek a sokszorosítását tette lehetővé. 31 nyomatával a modern plakátművészet egyik megalapozója lett. Az elsőt 1891-ben készítette a törzshelyének, Moulin Rouge – La Goulue címmel, ezen a mulató híres kánkántáncosnője látható, aki számos további alkotásának is modellje volt. 1892-től kezdve 300-nál több ilyen grafikát készített, ezek közé tartozott a 16 darabból álló sorozat Yvette Gilbert énekes-táncosnőről (1894), valamint az Elles (Ők, 1896) című sorozat 11 képe egy nyilvánosház életéről.

Nem az eszmény, hanem modelljei lelki alkatának ábrázolására törekedett, amit gyakran pusztán néhány ecsetvonással ért el.
Ekkor volt pályája csúcsán. Megrendezte első önálló tárlatát a Goupil-képtárban, dolgozott különféle képeslapoknak, folyóiratoknak, kottafüzetekhez címlapokat tervezett, színházi díszleteket festett. Bebarangolta Franciaországot, járt Spanyolországban, Portugáliában, londoni útján lerajzolta Oscar Wilde-ot. Érdeklődött a körülötte levő világ iránt, és anyagi biztonságát nem fenyegette veszély. A sikerek csúcsán azonban testi-lelki állapota romlani kezdett, egyre többet ivott és egyre kevesebbet dolgozott, azt is rendszertelenül.
Sétapálcája nyelét úgy alakíttatta ki, hogy elférjen benne egy 39 centiméteres italos flakon, amit használt is, neki tulajdonítják az abszintből és konyakból kevert Földrengés koktél feltalálását.
Zárt osztály
Vérbaja és alkoholizmusa 1899 elején mentális összeroppanáshoz vezetett. Három hónapig kezelték egy idegszanatórium zárt osztályán, itt készült Cirkusz című litográfiasorozata. Miután egészségesnek nyilvánították, egy ideig nem ivott, barátait is csak egy pohár tejre hívta meg. 1901-ben azonban újra az alkoholhoz fordult, mert lábait paralízis támadta meg, és tudta, hogy közel a vég. Három hónappal 37. születésnapja előtt, 1901. szeptember 9-én halt meg a Bordeaux-hoz közeli Malromé családi kastélyban.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!