A televíziós adaptáció különleges helyet foglal el a magyar filmgyártásban, hiszen ez az első együttműködés a Nemzeti Filmintézet és az MTVA között. Az Ők tudják, mi a szerelem című tévéfilm Rátóti Zoltán Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész rendezésében készült.
Bohózat vagy tragédia az Ők tudják, mi a szerelem
A színdarab eredetileg 1959-ben debütált, akkor Tolnay Klári és Sinkovits Imre párosa aratott vele sikert, negyven évig játszották a darabot, szép lassan „beleöregedve” a szerepeikbe. Majd Rátóti Zoltán rendezésében láthattuk a darabot Udvaros Dorottya és Blaskó Péter alakításában a Nemzeti Színházban, most pedig filmen. Az elődökhöz abszolút méltó szereposztásnak köszönhetően az érzelmekkel teli történet új megvilágításba kerül. A mellékszereplők is emlékezetes pillanatokkal ajándékozzák meg a nézőt: Tóth Auguszta, Tóth László, Ács Eszter, Csapó Judit és Szabó Sebestyén László tűnnek fel a mellékszerepekben. A film jeleneteit a ráckeresztúri Pázmándy–Brauch-kastélyban forgatták.
A történet 1864-ben Lyonban játszódik, Hector Berlioz francia zeneszerző életének egyik utolsó fejezetét eleveníti meg. A francia romantikus zeneszerző életének alkonyán fáklyás szerenádot ad ifjúkori szerelmének, a megözvegyült Estellának. Meg is látogatja otthonában a tisztes kispolgári életet élő nagymamát, és kibontakozó beszélgetésük során az egyre bensőségesebb légkörben felizzanak a fiatalkori érzelmek, és feltárják egymás előtt, amit szívükben már látszólag eltemettek.
Az idős Berlioz majdnem ötven évig készült a sorsfordító látogatásra, első találkozásuk pedig olyan pontosan él az emlékezetében, mintha csak egy napja váltak volna el. A főszereplők sorsa nyitva marad, az író ránk bízza a történet folytatását.
Rátóti Zoltán, a színdarab és a tévéfilm rendezője nyilatkozta korábban, hogy a szerző, Hubay Miklós eleve egyszerre bohózatként és tragédiaként jellemezte a művet.
A darabot a színházban is már úgy próbálták, hogy a tragédia mellett a történet humoros oldalát is hangsúlyozzák. Az eredeti darabban is nagyon sok önirónia van a szereplők megszólalásaiban, de kikerülhetetlen az a drámai töltet, amelyet ez az időskori, kétségbeesett szerelem hordoz magában. Ez önmagában egy abszurd helyzetet idéz elő. A film csodálatos eszköz, a közelikben olyan rezdüléseket tudtak megmutatni, amelyek a színházban is léteznek, de a közönség nem annyira veszi észre.
A színházi produkcióban jól begyakorolt járásokat, gesztusokat, akciókat konvertálni kellett az új helyszínre, a ráckeresztúri Pázmándy–Brauch-kastélyba, ahol Nagy András operatőr csodálatos hangulatot és képeket varázsolt – tette hozzá a rendező. Munkáját technikai rendezőként Tősér Ádám segítette, a film producere Lajos Tamás.
