Hogy most ezt a remek könyvecskét ajánlom olvasásra, annak az az oka, hogy az előttünk álló szombaton lesz látható-hallható a belvárosi Scruton Közösségi Térben Rátóti Zoltán és Huzella Péter Hamvas-estje, amelyet jó szívvel és még jobb emlékekkel javallok minden Hamvas-rajongó és Hamvas-elvető figyelmébe. S nemcsak azért, mert a nevezetes szöveget ugyancsak nevezetes borok kóstolgatása kíséri – Káli Kövek Rezeda olaszrizling, Oremus Mandolás, Böjt egri bikavér, Takler Szenta-hegyi kékfrankos –, hanem főleg azért, mert már volt alkalmam meghallgatni az előadást, és mondhatom, bor nélkül is elvarázsolt.
Nem szabad kihagyni! Aki szereti a bort, annak tetszeni fog. Akit érdekelnek a nők, nem fog csalódni. Aki közeledik Istenhez, annak kötelező olvasmány
– írta egy lelkes olvasó a kötetről a legnépszerűbb könyves közösségi oldalon.
Más meg azt írta, hogy Hamvas nem is ért a borokhoz. Ami persze könnyen lehet, annál jobban ért azonban a boriváshoz meg persze ahhoz, hogy elmesélje, milyen csodálatos a szerelem, a költészet, a barátság, a napsütés, egyszóval az élet.
Közbevetőleg hadd mondjam el, hogy a kis könyvecske nem sokkal a második világháború után, 1946-ban született. A szerző házát lebombázták, az ország romokban, az ellátási láncok alig-alig működnek, sokan éheznek, de legalábbis gyakran éhesek, s Hamvas nekiül könyvet írni a borokról, a fehér abrosz melletti kérdésekről, szőlőlugas alatti beszélgetésekről, szerelmes mosolyokról…
Rátóti Zoltán és Huzella Péter előadása éppen ezeket a hétköznapi csodákat állítja a középpontba. Az est ajánlója arra hívja föl a figyelmet, hogy a feldolgozás gerincét a bor szertartástanáról szóló fejezet adja.
Ez a rész vizsgálat tárgyává teszi, hogy az ember mikor igyon, mikor ne. Hogyan igyon? Miből igyon? Egyedül, kettesben, férfival vagy nővel? Beszél a bor és a munka, a bor és a séta, a bor és a fürdő, a bor és az alvás, a bor és a szerelem kapcsolatáról. Szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, milyen alkalommal milyen bort kell inni, mennyit, milyen ételekre, milyen helyeken és milyen keverésben.
Egyszóval borászati ismeretek éppen hogy csak mutatóban vannak ebben a kötetben, életigenlés, szeretet és jókedv annál több. Rátóti Zoltán Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész prózaszövegei, valamint Huzella Péter Kossuth-díjas zenész gitárfutamai és énekmondásai pedig lenyűgöző lendülettel adják vissza azt a napfényes derűt, ami ebből a kötetből az olvasóra mosolyog.
Éppen az előadás kapcsán jutott eszembe, hogy Hamvas műve valójában nem is esszé vagy könnyeden szellemes filozófiai tanulmány, hanem bordal, s mint ilyen, minden bizonnyal a magyar irodalom, sőt talán az egész világirodalom leghosszabb és legtartalmasabb bordala prózába öntve.
Az elhangzó szövegrészletek mellett kényelmesen elférnek tehát Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Márai Sándor, Zalán Tibor énekelt versei, valamint népdalok, kocsmadalok és diákdalok, melyeket kiváló egységbe szerkesztett a két művész.
Az előadást Márai Sándor gondolatai keretezik, s e keretben hangzanak el költészetünk borban érlelt dalai és Hamvas szerethető szavai, melyek közül egyet ide is másolok:
Bort! Megint csak azt mondom, hogy: bort igyatok! Aztán majd kedvet kaptok a csókolózásra, a virágszedésre, a barátságra, a jó mély alvásra, a nevetésre, és újság helyett reggel költőket fogtok olvasni.
