„Voltam szeretve és voltam gyűlölve, mint talán senki más.” Jókai Mór öröksége: a Jókai-hagyaték és a magyar irodalmi hagyomány címmel tartották meg a háromnapos emlékkonferencia nyitónapját az Országos Széchényi Könyvtár épületében.
Jókai Mór korszakos író
Rózsa Dávid, az MNMKK OSZK főigazgatója köszöntötte a konferencia résztvevőit. Beszédében hangsúlyozta, hogy Jókai európai és tengerentúli viszonylatban is megmutatta a magyar nyelv esztétikumát. Mint mondta, korszakos író, aki fegyelmezett szerzői attitűddel, tudatos szövegalkotással érte el, hogy művei világnyelveken is elérhetők legyenek.
A főigazgató kiemelte, hogy Jókai műveinek olvasása nyelvbéli jártasságot, tudást, érzékenységet igényel, és ebben nélkülözhetetlen szerepük van azoknak a szakembereknek, akik értik az író nyelvi építményét.
Ezek után bejelentette, hogy a kései kéziratos verseit, amelyeket az író Nagy Bellához írt, elérhetővé tették a Copia, az OSZK kéziratainak digitálistartalom-szolgáltató felületén. – A Jókai-kultusz ápolása előkelő helyen szerepel Magyarországon, de továbbra is feladatunk van az életművével. Ennek megnyilvánulása a ma kezdődő konferencia, ahol a Jókai-kutatás legaktuálisabb eredményei válnak láthatóvá a 12 ülésszak 32 előadásában – árulta el a főigazgató.
Demeter Szilárd, az MNMKK elnöke kifejtette, hogy számára azért különösen fontos az író munkássága, mert minden egyes regénye mögött ott volt a megszállott kutató, aki történelmi forrásokban búvárkodott, néprajzi kérdéseket tanulmányozott és tudományos munkákat olvasott.
Hansági Ágnes irodalomtörténész, egyetemi tanár, a konferencia szervezője beszélt lapunknak a mostani tanácskozásról, amelyre mindenkit meghívtak, aki az életmű különböző szegmensével foglalkozik, legyen az tárgyi hagyaték, irodalmi szöveg vagy kiadás. A konferenciának azonban vannak előzményei, avatott be az irodalomtörténész: – 2005-ben rendeztük meg az első olyan Jókai-konferenciát, amelyre meghívtuk a Jókai-életművel foglalkozó kollégákat. Ekkor újra tudtuk indítani a kritikai kiadást, és időről időre megrendeztük ezt a tanácskozást, amelynek általában Balatonfüred adott otthont –mondta, majd hozzátette, hogy ez a rendszeres eszmecsere tette lehetővé a Jókai-örökség újbóli feltérképezését, miközben egyfajta állapotfelmérést is elvégeztek. Ez azt jelentette, hogy nagyon sok irodalmi szöveghez, regényhez, novellához is hozzányúltak, aminek ma már érezhető hatása van.
– Ha ma egyfajta Jókai-reneszánszról beszélünk, az ennek a húsz évnek is az eredménye. Van egy szimbolikus jelentősége, hogy a nemzeti könyvtárban tartjuk ezt a konferenciát: a kéziratos hagyaték jelentős része is itt van, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeumban
– mondta az irodalomtörténész, majd megosztotta velünk, hogy ezek a tanácskozások azért is fontosak, mert új irányokat jelölhetnek ki, és felmerülhetnek olyan kérdések, amelyekkel eddig kevéssé foglalkoztak. Mint mondta, a bicentenáriumi konferencia jelentősége nem kifejezetten a műhelymunka, hanem az, hogy a nagyközönség is jobban odafigyeljen arra, hogyan lehet az életművet ma megközelíteni vagy miért érdemes egyáltalán Jókait olvasni, illetve miért fontos, hogy benne maradjon az iskolai kánonban, az oktatásban.
– Ez egy nagy vitakérdés, de fontos megérteni, hogy a magyar irodalom nyelvét Jókai nélkül nem lehet megérteni. A mai irodalom nyelvezete ugyanis Jókai nyelvéből bontakozott ki, arról nem is beszélve, hogy a magyar irodalomnak ő az első számú exportcikke. A saját korában olyan elismert szerző sosem volt még és valószínűleg nem is lesz, mint amilyen Jókai volt
– foglalta össze Hansági Ágnes.
