Aki ellátogat a Néprajziba, az megértheti, hogy a Hokuszai-manga és a mai dódzsinsi, azaz a rajongók által készített képregények világa között a legszorosabb kapcsot nem feltétlenül az esztétikai hasonlóság, hanem a közösségi jelleg jelenti.
Hokuszai kötetei ugyanis eredetileg a rajztanulók kézikönyveiként is szolgáltak, éppúgy ösztönözve a motívumok másolását és megosztását, mint a mai globális mangakultúra útmutatói és óriási rajongói találkozói.
A tárlat rávilágít, hogy a „manga” kifejezés maga is valóságos jelentésfejlődésen ment keresztül, hiszen a kínai írásjegyek szerint eredetileg csupán „szabadon áramló, szeszélyes rajzot” jelentett, és csak a XX. század folyamán nyerte el mai, történetmesélő képregény jelentését.
Ráadásul a látogatók nemcsak Hokuszai alakjával találkozhatnak – aki maga is visszatérő karakterként bukkan fel a mai mangasorozatokban –, hanem a korszak más zseniális alkotóit is megismerhetik. Köztük a mester tehetséges lányát, Oeit (Kacusika Ói), aki finom színezési technikájával segítette apja munkáját, valamint a kortárs Utagava Kunijosit.
Bár a mangát sokáig hajlamosak voltak pusztán felszínes szórakozásként kezelni, ez a kiállítás is bebizonyítja, hogy a műfaj inkább a képzőművészethez és az irodalomhoz hasonlatos. A múzeum nem készen tálalt igazságokat kínál, hanem arra inspirál, hogy a különböző korszakok lenyűgöző mesterműveit egymás mellé helyezve saját magunk fedezzük fel a manga megújuló varázsát. Éppen ezért érdemes augusztusig ellátogatni a múzeumba, és betekintést nyerni a vonalas rajzok és a vizuális történetmesélés ezen lenyűgöző, kétszáz éves utazásába.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!