A képregényrajongó, a zsaru és a sorozatgyilkos

Hogy az amerikaiaknak mit jelentenek a képregények lapjairól a mozik vásznára és a laptopok képernyőire költözött ­szuperhőseik, jól mutatja a Marvel- és a DC-filmek bevétele, valamint számos tévésorozat sikere. De az európai filmgyártás vajon mit tud kezdeni az álarcos-köpenyes hősök és antihősök alakjával és a hozzájuk kapcsolódó tematikával? Erre a spanyol Ismeretlen eredet ad értékelhető választ.

Az Ismeretlen eredet című film elején megismerjük Cosmót, a nyugdíjba készülő zsarut. Aztán feltűnik a helyére érkező David Valentin, és meg is kapja első fontosabb feladatát, a Madridban zajló, bizarr gyilkosságsorozat felderítését. Tapasztalt profi létére eleinte sejtelme sincs, hogyan értelmezze az eseteket, ám Cosmo fia, Jorge – aki a saját képregényboltjában dolgozik, és nemcsak árulja, de ismeri is e történeteket – felfigyel arra, hogy hasonlóság mutatkozik az egyik áldozat és a Hihetetlen Hulk figurája között.

Úgy tűnik, hogy a tettes a gamma-sugárzástól elváltozott, mogorva izomkolosszus eredettörténetére utal, hogy ezzel üzenjen valamit. De mégis mit?

A rendőrség tehát felkéri Jorgét, hogy szakértőként működjön közre az ügy felgöngyölítésében, így a jó kiállású, elegáns, határozott David – bármennyire nem fűlik hozzá a foga – kénytelen együttműködni az esetlen, ápolatlan és kövér, első ránézésre élhetetlen lúzernek tűnő fiatalemberrel.

A nyomozás során aztán rá kell jönnie, hogy az olyan, általa korábban lényegtelennek gondolt részletek, mint hogy milyen színű volt eredetileg Hulk bőre, zöld-e vagy szürke, szó szerint életbevágónak bizonyulhatnak, így a szerepek lassan felcserélődnek: a képregények világában otthonosan mozgó, a rajongók gondolkodásmódjáról sokat tudó Jorge lesz a nagymenő, David pedig a számára idegen terepen csetlő-botló, lassan tanuló zöldfülű.

A film sokat kölcsönöz az amerikai szuperhős-képregények és -filmek eszköztárából, de arról is szól, hogy két nagyon különböző karakter hogyan csiszolódik össze egy közös feladat során, így buddy movie-ként, havermoziként is azonosítható. És mert mindemellett egy elborult agyú gonosztevő utáni hajszát is bemutat, sorozatgyilkosos thriller is.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=R1b5AIc5Cqw[/embed]

Ha valaki ezek után úgy véli, hogy a társforgatókönyv-író, rendező David Galán Galindo sokat szeretett volna markolni, amiből akár az is következhet, hogy végül keveset fogott, annak részben igaza van. A képregényes-filmes szál igazán szellemes. A legendás Stan Lee a 2018-as haláláig csaknem hatvan alkalommal tűnt fel egy-egy nyúlfarknyi szerepben valamelyik Marvel-hős kalandját bemutató filmben vagy sorozatban. Erre tessék, az Ismeretlen eredetben egy villanás erejéig látható egy napszemüveget viselő, ősz bajuszú öregúr – mintha Lee e filmben is tiszteletét tette volna!

Vagy: Jorge képregényboltja a K bolygó nevet viseli – ha abból indulunk ki, hogy ez a Kriptonra, Superman eredeti otthonára utal, aligha tévedünk. Maga Jorge pedig úgy néz ki, mintha a Comics Strip – Képtelen képregény című filmben megismert, azóta kultikussá vált alak, Néma Bob távoli rokona volna.

Ami tehát ezt a vonulatot illeti, az alkotók nem spóroltak az ötletekkel. A képregényes és filmes berkekben nem járatos nézők azonban nem minden utalást tudnak értelmezni, s egy idő után talán e finomságokra közömbösen szemlélik a filmet – ami csak azért kár, mert így épp a legszórakoztatóbb mozzanatok vesznek el számukra.

A másik két szál – a két főszereplő lassan érlelődő barátsága, a mániá­kus sorozatgyilkos becserkészése – nem sok újdonsággal szolgál. Aki látott akár csak egy haverfilmet is (a Furcsa pár­tól kezdve a Tango és Cashen át a Zöld könyv – Útmutató az élethez-ig hosszú a lista) vagy volt szerencséje David Fincher itt is megidézett, zseniális Hetedikjéhez, azt viszonylag kevés meglepetés fogja érni.

De ami ennél kellemetlenebb: ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a film alakjai nem is tipikusak, de sztereotipikusak, a párbeszédek helyenként csikorognak, s a humor sem igazán markáns.

Az Ismereten eredet így távol áll attól, hogy az említett alzsánerek elé görbe tükröt tartó, kliséiket más mintába rendező, így újabb jelentéstartalommal felruházó paródiának lehessen nevezni. Alkotói akár úgy viszonyulhattak volna választott tárgyukhoz, ahogy a szintén a szuperhőslét kérdéseit feszegető, de szatíraként is felfogható Ha/Ver készítői – de Galindo és csapata szemlátomást nem kívánt élni a lehetőséggel.

Az Ismeretlen eredet így leginkább a képregények, valamint a körülöttük kialakult rajongói szubkultúra felé tett főhajtás. Nem kiemelkedően jó alkotás, de – hogy a bevezetőben feltett kérdésre is megadjuk a választ – említést érdemlő és szerethető próbálkozás, már csak azért is, mert az európai színtéren eddig viszonylag csekély számú képregényes és/vagy szuperhősfilm készült.

A recept ezek után viszont már adott: többek között e film erősségeit szem előtt tartva, ám hibáit mellőzve újabb történettel előállni. Ha kiérleltebb koncepciójú, átgondoltabb, következetesebben megvalósított opus kerekedik belőle, mint ez, már nem volt hiábavaló megismerni az Ismeretlen eredetet.

(Ismeretlen eredet/Orígenes secretos. Feliratos spanyol krimi/thriller/vígjáték, 2020. Elérhető a Netflix kínálatában.)