A történelmünk hősökkel van tele

Nemrég heves vitát váltott ki a nándorfehérvári diadalról készülő film, Az utolsó bástya, hiszen a múltnak Magyarországon erős identitásformáló hatása van. Bán János, aki Bán Mór néven a Hunyadi Jánosról szóló nagy sikerű történelmi regénysorozat szerzője és Rákay ­Philip médiaszakember, a közmédia M1 csatornájának volt felügyelője beszélgetett a témáról a Polgárok Házában a Civil Összefogás Fóruma által szervezett eseményen.

Pataki Tamás
2019. 03. 30. 7:55
null
A 2002-ben bemutatott A Hídember a legnagyobb magyar történetét vitte mozivászonra Fotó: Mokép
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Érdekel-e bárkit, hogy milyen történelmi filmeket finanszíroz a magyar állam, vagy úgy egyáltalán az, hogy miképpen ábrázoljuk a filmművészetben a múltunkat?

Képesek-e nagyobb tömegeket megmozgatni a kulturális témákról szóló viták? Úgy tűnik, nagyon is. A Polgárok Háza pódiumbeszélgetését zsúfolásig telt ház előtt tartották: sokan csak kivetítőkön tudták követni azt, hogy Bán János író és Rákay Philip médiaszakember mit gondol a kérdésről.

A beszélgetést Ferkó Dániel, az Echo TV műsorvezetője moderálta, aki a Magyar Patrióták Közösségének kommunista utcanevek elleni kampányából kiindulva megkérdezte a részvevőket, hogyan lehetne hitelesen átadni a magyar történelmi ismereteket a fiataloknak.

A 2002-ben bemutatott A Hídember a legnagyobb magyar történetét vitte mozivászonra
Fotó: Mokép

Bán János szerint ez hihetetlenül nagy feladat és kihívás, az pedig, hogy ma is léteznek Lenin utcák, egyenes következménye annak a vétkes hanyagságnak, amivel a történelmi vonatkozású ügyeket eddig kezeltük.

– Végtelenül gazdag a történelmünk, hősökkel van tele, talán ez a baj. Az ilyen szemléletű filmek hihetetlen erőt tudnának adni a fiataloknak, és ne beszéljünk mellé: sokaknak nem az a cél, hogy a magyarok olyan hősöket lássanak, akik erőt adnak és azt sugallják, hogy magyarnak lenni nagyon jó – mutatott rá.

Az író szerint nagy szégyen, hogy a Kádár-korszakban több történelmi film készült, mint a rendszerváltás óta eltelt harminc évben összesen. A szlovákok, akik kulturális gyökereiket keresve állandóan a magyar múltra bukkannak, olyan színvonalas filmet készítettek Báthory Erzsébetről, amelyben rehabilitálják a korabeli abszurd vádak alól. Tehát fel van adva a lecke.

Arra a kérdésre, hogy hol vannak a nagy történelmi játékfilmjeink, Rákay Philip azt válaszolta, hogy a legfelsőbb politikai szinten nem figyelnek ezekre a dolgokra, mert elsősorban nem ez a dolguk.

– A miniszterelnöknek rengeteg fontos teendője van, például az ország megvédése. A filmfinanszírozás kérdése viszont az alattuk lévők kompetenciá­ja, ezért inkább ott kell keresni a hibát.

Rákay a történelmi filmek területén tapasztalható elmaradásról azt mondta, hogy amikor a közmédia egyik vezetője volt, mindig a kommunista időszakban készült filmeket vetítették nemzeti ünnepek alkalmából – mint például az Egri csillagok vagy a Kárpáthy Zoltán –, egyszerűen azért, mert nem volt más. Volt egy röpke időszak, amikor elkészülhetett a Bánk bán és a Hídember, ám „manapság ritkaságszámba megy az a fajta történelmi film, amely megdobogtatná egy nemzeti érzelmű ember szívét. Biztos nehéz témát találni, segítek: Zrínyiek, Bethlenek, Hunyadiak.”

A készülő Hunyadi-film kiszivárgott forgatókönyvéről, amely hemzseg a történelmi anakronizmusoktól és egészen nevetséges tévedéseket tartalmaz, mint a héber tüzérek és a lovári pattantyúsok szerepeltetése, Rákay elmondta, hogy a stáb láthatóan másként gondolkodik a hazáról.

Bán Jánoshoz fordulva ironikusan megkérdezte, hogy talán azért nem az ő forgatókönyvéből készül a film, mert nem vette elég modernre a történetet, például hogyha Hunyadi szerelmes lett volna az apródjába, akkor talán támogatták volna.

Abban mindketten egyetértettek, hogy egy nándorfehérvári diadalról szóló filmben, amelyben Hunyadi János és Kapisztrán János csak mellékszereplők, színtiszta deheroizálás történik, „nehogy büszkék legyünk arra, hogy Európa megmentését az akkori hősöknek köszönhetjük”. (Az utolsó bástya című történelmi film forgatása 2020-ban kezdődik.)

– Két nemzedék már a deszakralizáció és a deheroizálás korában nőtt fel, ezen generációk „hősei” a kétszázas szókincsű médiacelebek. Mi úgy nőttünk fel, hogy a mai napig fel tudom idézni Dobó István esküjét, vagy amikor azt mondja: ez a vár most az ország – tette hozzá Rákay Philip.

Bán János témák szerint elemezte a magyar történelmi filmeket.

Mint mondta: nullához közelít az Árpád-korról, a Hunyadiakról vagy a török korról szóló filmek száma, miközben a huszadik század szörnyűségeit és trau­máit rengeteg filmben feldolgozták már, persze azt is tudatosan szelektálva.

Rákay ekkor megjegyezte, hogy ő a Don-kanyarról még nem látott filmet, sőt a „trianoni traumáról sincs nagyjátékfilmünk, amely arról szólna, hogy mit éltek meg az őseink, és nemzedékek nőnek fel úgy, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel a történelmi ténnyel”.

Bán ezután arra a valóban furcsa és elgondolkodtató tényre is felhívta a figyelmet, hogy Szent Istvánról rockoperánk van, de történelmi játékfilmet 120 év alatt sem sikerült készíteni az első királyunkról, ahogyan Hunyadi Mátyásról sem forgattak olyan mozit, amely „olyan emléket és élményt nyújtana, mint az Egri csillagok”.

Bán János szerint az a szomorú valóság, hogy a legnézettebb sorozat Magyarországon is a Szulejmán, amely meglehetősen torzítva közvetíti a történelmi ismereteket. Rákay pedig kifejtette: tudatosság van abban, hogy a magyar múlt, a magyar identitás nem jelenhet meg filmen, sőt most is olyan személyek dönthetnek arról, miből legyen film, akiknek a szülei a Rákosi-dikta­túra cenzorai voltak.

– Az nem járja, hogy eddig a filmalapnál minden forgatókönyvet visszadobtak arra hivatkozva, hogy nem elég profi, miközben tucatjával készültek vitatott minőségű produkciók – mondta Rákay, Bán pedig a lengyelek példájára utalt, akik minden évben elkészítenek egy nagy történelmi témájú filmet, ezért szerinte a magyar államnak kell megrendelőként fellépnie.

Mint mondta, tenni kell azért, hogy ez a folyamat elkezdődjön, és ennek meg kell történnie a kulturális politika más területein is; Szakács Árpád erre vonatkozó cikksorozatában minden benne van.

Bán János hangsúlyozta: el kell juttatni a döntéshozókhoz azt a többségi igényt, hogy harminc évvel a rendszerváltás után szeretnénk végre kulturális változást látni.

Az utolsó bástya

Szász János rendező kiszállt a készülő Hunyadi-film, Az utolsó bástya megvalósításából, de a filmbe fektetett eddigi munkáját felajánlotta a produkciónak – írta meg az Index. „2018 őszén felkérést kaptam Az utolsó bástya című film megrendezésére, és ezzel lehetőségem nyílt filmre vinni a magyar történelem talán legfontosabb sorsfordító eseményét, a nándorfehérvári győzelmet. Alkotótársaimmal – magyar filmen még soha nem látott – XXI. századi technikával hitelesen fogalmaztuk volna meg e történelmi kor viharos érzelmeit, mindennapi életét, a kíméletlen és dicsőséges háborút. Az elmúlt bő fél év minden percében ezzel a filmmel foglalkoztam, nehéz és keserű volt meghoznom a döntést arról, hogy kiszállok, nem rendezem meg a filmet! Ennek oka az, hogy az utóbbi hónapokban leküzdhetetlen bizalmi válság alakult ki közöttem és Ferenczy Gábor producer között” – indokolta döntését a rendező a portálhoz eljuttatott közleményében.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.