A szabadságharc idején az osztrák császári titkosszolgálat felbérelte Avram Iancu móc felkelőt, hogy támadja meg a kalotaszegi falvakat, nehogy az ott élő férfiak csatlakozzanak a szabadcsapatokhoz. Kossuth Lajos engedélyével és Bem tábornok kérésére Vasvári Kalotaszegre érkezett, hogy a fosztogató, gyújtogató román felkelőket felszámolja, és megszervezze a magyar önkénteseket, azonban a harcok során életét vesztette.
Vasvári életútját kutatva Péntek László, a körösfői RMDSZ elnöke sok információt gyűjtött össze a honvéd őrnagyról. A róla írt, Bölcsőtől a csatatérig című könyve 2001-ben jelent meg. Közbenjárására 1995-ben kopjafát állítottak Vasvári emlékére a körösfői református templom mellett. A legszélsőségesebb román nacionalista mozgalom, a Vatra Românească azonban nem nézte jó szemmel, hogy a „román nemzeti hős” ellenfelére emlékezik a magyar kisebbség. Román nemzeti ügy lett a dologból, és hosszú pereskedés kezdődött, született egy elbontási rendelet is, végül mégis megmaradt a kopjafa.
Ennek örömére Péntek László Budapest akkori főpolgármesteréhez, Demszky Gáborhoz fordult, hogy a fővárosban is létesítsenek Vasvári-emlékhelyet. A válasz nemleges volt, mégpedig azzal az indoklással, hogy komoly politikai botrányt okozna Romániával, ha Avram Iancu ellenségének szobrot állítanánk. 2009-ben Ughy Attila – a XVIII. kerület későbbi polgármestere – a pestszentimrei református templom kertjében, ugyan nem közterületre, de mégis állíttatott egy kopjafát Vasvári emlékére. Ennek gondozására jött létre a Vasvári Pál Polgári Egyesület 2011-ben, amelynek megalakulása óta elsődleges célkitűzése, hogy végre szobrot állítsanak Budapesten a honvéd őrnagynak.
– Tíz évig küzdöttünk érte, hogy ez megvalósulhasson – mondja Tóth Kálmán, majd belekezd a történetbe. Legelőször a Magyar Nemzeti Múzeumhoz fordultak, hiszen azt a helyszínt tartották legméltóbbnak, ahol Vasvári lelkesítő beszédét tízezer ember hallgatta a népgyűlésen. A múzeum azonban elutasította a kérvényt; az V. kerületi városvezetéstől pedig választ sem kaptak, pedig Teleki Blanka egykori leánynevelő intézete előtt sem lett volna rossz helyen a szobor, hiszen Vasvári ott tanított, továbbá a Teleki család is támogatta volna az elképzelést, anyagilag is.
Később arra kaptak engedélyt, hogy a Hadtörténeti Múzeum kertjében elhelyezhetnek egy szobrot, viszont ezt a lehetőséget ők maguk vetették el, mert ugyan a múzeumnak sok a látogatója, de az eldugott helyre, a kertbe alig mennek ki. Így aztán szépen lassan elfogyott a lendület, ahogy az adományokra vonatkozó ígéretek is. Végül 2018-ban a XVIII. kerület fideszes vezetése úgy döntött, helyet ad a Hargita téren. Megszületett a határozat, megvolt a forrás is, csak aztán jött a 2019-es önkormányzati választás. Nem sikerült megtartani a kerületet a baloldali összefogással szemben, az új városvezetés, élén Szaniszló Sándor DK-s polgármesterrel pedig elvetette a teljes térrekonstrukciót.
Mindeközben az egyesület nemcsak a lehetséges helyszínt kutatta, de a felállítandó szobrot is beszerezte. Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész Vasvári-mellszobrát ugyan Tiszavasváriba szánta, de szintén politikai okok miatt nem vette át a városvezetés, ezért a műteremben feküdt. Megvételére sokáig nem volt elegendő a forrás, de ahogy Tóth Kálmán mondja, gyűjtögették a pénzt, és a sok kudarc után úgy döntöttek, ha törik, ha szakad, megveszik a szobrot, és ha jobb idők jönnek, felállítják valahol.
A jobb időket végül az emberi erőforrások minisztere hozta el, aki értesült arról, hogy a Nemzeti Hauszmann-program részeként felajánlották a szobrot, hogy a Vár területére kerüljön. A másik lehetőség a Fiumei úti sírkert volt. Kásler Miklós segítségével azonban az eredeti elképzelés vált valóra; Vasvári Pál mellszobra a Múzeumkertben áll. Tóth Kálmán szavaival: „Hívő emberként hiszem, hogy föntről segítettek, és tíz év után, amikor már mindent elveszni láttunk, mégis csak lett szobor, és méltó helyre is került.”
Az eredeti elképzelés vált valóra, Vasvári Pál mellszobra a Múzeumkertben áll
Fotó: Teknős Miklós
