Az őrház felújítása után következett az 1782-ben épült kontumáci kápolna rendbetétele, majd a Tatros folyó feletti vashidat is lefestették – ahogy Deáky András fogalmaz: szép magyar zöldre. Kitartó munkájának köszönhetően a templom melletti erődítmény is megújult, környékén létrejött egy kiterjedt katonai emlékhely, amely a madéfalvi veszedelem, 1848–49, valamint a két világháború hőseinek és áldozatainak emlékét őrzi, azokét a hősökét, akik fegyverrel védték a magyar határt. A kápolna melletti hegyormon felállították az Élet, a hit és a nemzet kapuját is egy kopjafasorral, amelyekre olyan egyetemes értékeket megjelenítő szavak kerültek, mint Isten, szülőföld, szabadság, szeretet, haza, hit, család, anyanyelv, és így tovább. – Ezek olyan emberi értékeket jelölnek, amelyekből egyikünk sem űzhet gúnyt, mindegy, hogy az út jobb vagy bal oldalán áll – fejti ki, hozzátéve, hogy amíg a magyarok – Erdélyben és az anyaországban is – különböző politikai pártok színeiben utálják, gyűlölik egymást, addig nincs nemzeti jövő. Mint mondja: – Illene már civilizált emberek módjára leülni az asztal mellé, és megegyezni egy nemzeti minimumban, amelyet mindnyájan tiszteletben tartunk.