Az élet akár élvezhető is lehetne

Juronics Tamás a Szegedi Kortárs Balett társulatával Blue címmel egy igazán emlékezetes balettelőadással állt a nézők elé. A Blue látszólag össze nem illő jelenetek sorából áll, de valójában egy ember társadalomba való beilleszkedésének nehézségeiről szól. Az egyedül és a tömegben együtt mozgás dinamikája végigkíséri az előadást.

2021. 06. 15. 6:45
null
Juronics Tamás koreográfiájában temérdek érdekes mozgásformában gyönyörködhetünk Fotó: Tarnavölgyi Zoltán
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kortársbalett-előadások akkor nyújtják a legteljesebb élményt, ha olyan mozgásformákat is láthat a néző, amiről úgy érezheti, hogy színpadon még nem látta. Juronics Tamás – aki éppen harminc esztendeje készít koreográfiákat a kortárs tánc területén – legújabb, Blue című munkájában izgalmas egységgé formálta a Szegedi Kortárs Balett társulatát. Koreográfiájában temérdek érdekes mozgásformában gyönyörködhettek a nézők. Szembetűnő volt, hogy a táncosok igazán élvezték a mozgást, éltek a színpadon, érezték a zenét. Sikerült a nézőt is némi szárnyalásra késztetni, kizökkenteni, elgondolkoztatni.

A Blue látszólag össze nem illő jelenetek sorából áll, de valójában egy ember társadalomba, a társadalmi érintkezésekbe való beilleszkedésének nehézségeiről szól. Az egyedül és a tömegben együtt mozgás dinamikája végigkísérte az előadást. Vajon be lehet-e illeszkedni egy társadalomba úgy, hogy közben az ember nem veszti el identitását? A darab egyik legfontosabb kérdésére Juronics koreográfiája furcsa választ ad: csak az egyéni megharcolt ütközetek révén lehet valós társadalmi szerepet vállalni. Arról is szól a darab, hogy a társadalomba való beilleszkedés legfontosabb kihívása a barátság. Juronics a Blue-ban beszél a férfibarátság mellett a nők közötti barátságról is. A férfiak közötti barátság elengedhetetlen ahhoz, hogy egy férfi mély gyökeret eresszen az anyaföldbe, a férfiak barátsága az együttműködésről, az egymás iránti tiszteletről szól. A nők közötti barátság viszont sokkal inkább terhelt versengéssel, sok lelki küzdelemmel jár, de egy nő egészséges személyiségének kialakulásához elengedhetetlen, hogy női barátok vegyék körül.

A barátságokon kívül az iskolai, munkahelyi közösségekben sem könnyű a lét. Juronics koreográfiája rávilágít arra, nem lehet úgy beilleszkedni, hogy az ember ne adjon fel valamennyit a saját személyiségéből, viszont arról is szól az előadás, hogy a társadalomban arcát vesztett egyén katasztrófa felé halad. Így tehát az is fontos, hogy megmaradjanak az ember személyiségének legfontosabb alapkövei. A balettelőadás azt is bemutatja, hogy a gyermekkori, kamaszkori, fiatalkori múlttal mennyire fontos együtt élni. Nemhogy eltörölni, le- vagy megtagadni nem kell, hanem érdemes beépíteni a felnőttszemélyiségbe.

Juronics Tamás koreográfiájában temérdek érdekes mozgásformában gyönyörködhetünk
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Juronics koreográfiáit azért szereti a közönség, mert minden előadásában felismerhetők a stílusjegyei, de új utakat kereső kísérletezőkedve se hagyott alább az elmúlt évtizedek alatt. A hétköznapi életből vett izgalmas mozdulatok sora tarkítja ezt az előadást is. A balett lágyabb mozdulataihoz képest a Blue-ban sokkal keményebb a mozgások dinamikája, bár építő jellegű kritikaként elmondható, hogy némely jelenetnél indokolt lett volna még több erőt és keménységet látni a táncosok mozgásában.

Az előadás dramaturgiai egységét erősíti a világítás, a jelmezek és a zene is. A világítás kellően kihangsúlyozza a mozgás sokszor drámai jellegét, a jelmezek egyértelműbbé teszik az elvont élethelyzeteket, a zene pedig nemcsak az élet ritmusának változásait hivatott bemutatni, hanem azt is, hogyha igazán jól felveszi az ember a ritmust, akkor nemcsak meg tud maradni egy társadalomban, hanem arra is képes lesz, hogy élvezze az életet.

A Blue egyik kiemelkedő pillanata, amikor a neoncsövek, amelyek a hideg technokrata világ egyszerű rendjét szimbolizálják, leereszkednek a földre. A táncosnak a hideg kék fényű neon­csövek között kell a lélek szabadságát mozgások révén ábrázolni. Juronics koreográfiája arról szól, hogy igencsak van remény a boldog életre. Csak erős identitás, értékrendszeren nyugvó gondolkodásmód és a küzdelmek lefolytatásához szükséges lelki erő nélkül nem megy.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.