Csavaros egyszerűség

Tandori Dezső költészete összekapcsolta a magyar- és világirodalmi hagyományokat a jelennel, biztos öltésekkel volt képes egyszerre összeszőni és szétszálazni metaforáit, áthallásait.

Viola Szandra
2019. 02. 14. 9:55
Tandori Dezső
Költészete összekapcsolta a magyar és világirodalmi hagyományokat a jelennel Fotó: MTI/Honéczy Barnabás
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tandori Dezső a feltámadás harcosa volt, s nem csupán azért, mert ezt a magát folyton haldoklónak tettető magyar poézist újjáélesztette, mi több, újjáteremtette, hanem azért is, mert az irodalom számos nagy alakja született újjá a tolla hegyén. Kassák Lajos, Franz Kafka, Guy de Maupassant, Stendhal, James Joyce, Juhász Ferenc, Ottlik Géza, Ady Endre, Dsida Jenő, Pilinszky János és még sorolhatnánk; szinte nincs olyan szerző, akihez, akiről ne lett volna egy-egy jó szava, rajza.

Költészete összekapcsolta a magyar- és világirodalmi hagyományokat a jelennel, biztos öltésekkel volt képes egyszerre összeszőni és szétszálazni metaforáit, áthallásait, szellemi áradásait, „szétösszefüggés, összeszét” – mondhatnánk az ő szavaival. Írásait, azok sajátosságát jellemezni is talán legkönnyebben az ő kifejezésével lehetséges, miszerint „minőséges mennyiség és mennyiséges minőség” egyszerre, olyan poétika, amelyben az életmű egyes darabjaiban, mint egymásnak fordított tükrökben, a legszebben és legkülönösebben csillannak meg az egyébként szürkének gondolt szavak is. Csavaros tükreiben Tandori folyamatosan méri magát, reflektál, de sohasem bájolog, sorai minden leleményességük ellenére sem vesztik el az őszinteséget és egyszerűséget.

Költészete összekapcsolta a magyar és világirodalmi hagyományokat a jelennel
Fotó: MTI/Honéczy Barnabás

Talán ezt is mondhatnánk lírájáról és prózájáról: csavaros egyszerűség, hiszen ő egy olyan költő, aki hatalmas műveltségének köszönhetően temérdek jó variáció közül választja ki a legfrappánsabbat és legjobbat, és olykor nagylelkű, olykor szigorú tépelődéseit nem fél az olvasó elé tárni, mert nála a vers, esszé, tárca születése már maga a mű, egy zseni éber gondolkodásának íve, az elévülhetetlen jelen. Minden körülmények között képes az olvasót az alkotás születésének pillanatába vezényelni, amely pillanat nála ugyan nem a misztikum birodalma, de erősebb jelenlét, játékosság és hétköznapi csoda. A reflektáltság, a humor, a sziporkázó nyelvi lelemény, a roncsolva teremtés, a fragmentumszerűség, az eredeti összefüggésükből kiszakított fogalmak, az új logikai-nyelvi szabályszerűségek létrehozása mind-mind ennek a meghatározó jelentőségű életműnek, azaz a Tandori-univerzumnak a jellemzői lehetnek.

Tandori Dezső 1938. december 8-án született Budapesten. Költészetében a filozofikus mélység játékossággal társult, és végig jellemezte a megújulásra, megújításra való igény. Életének nagyobbik részé­ben visszavonultan élt, ám sorra publikálta versesköteteit, regényeit, esszéköteteit, de írt többek között színművet, madárnevelési kézkönyvet, valamint Nat Roid álnéven krimit, Hc. G. S. Solenard néven pedig fantasztikus regényt. Tanulmányait magyar–német szakon végezte, rövid ideig nevelőtanárként, majd 1971-től szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként dolgozott. Fiatalon került be Nemes Nagy Ágnes baráti körébe, amelynek szellemisége műveire is hatott. Első verseskötete 1968-ban jelent meg (Töredék Hamletnek), rendkívül gazdag életműve száznál is több önálló kötetet számlál, és kevésbé közismert, hogy műfordítói életműve csak a legnagyobbakéhoz mérhető: Sylvia Plath, Virginia Woolf, Mark Twain, Thomas Bernhard, Egon Erwin Kisch, Franz Kafka, Oscar Wilde, George Byron, Johann Wolfgang von Goethe, Samuel Beckett műveinek jó részét máig Tandori fordításában olvashatjuk. Gyermekversein, ifjúsági regényein nemzedékek nőttek fel. Tandori Dezső elismertségét jelzi, hogy minden rangos irodalmi díjjal kitüntették, hiszen megkapta a Nemzetközi P. E. N. Club díját (1966), a József Attila-díjat (1978), a Déry Tibor-díjat (1989), majd a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (1996) és a Kossuth-díjat (1998). Később Prima Primissima-díjjal (2007) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat; 2009) is kitüntették; legutóbb Nemzet Művésze-díjas lett (2014). Tandori Dezső temetéséről később intézkednek.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.