Elhunyt Szabó Ildikó színésznő (1934–2021)

Szabó Ildikó 1989-ben vonult vissza. De az azóta eltelt három évtizedben is szüntelenül alkotott: több előadóestet állított össze, és verseket írt.

Magyar Nemzet

2021. 01. 07. 18:00

null — Szabó Ildikó Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Legendás színészosztály (Bodrogi Gyula, Böröndy Katalin, Fülöp Zsigmond, Fonyó József, Kóti Árpád, Margitai Ági, Perlaki István, Szabó Ildikó, Törőcsik Mari és Verdes Tamás) tagjaként kapott oklevelet Szabó Ildikó a budapesti Színházművészeti Főiskolán 1958-ban. Főiskolásként főszerepet játszhatott – Szirtes Ádám, Kiss Manyi és Somogyi Erzsi oldalán – az Égi madár című filmben. Szereplője volt (Lucy) az emlékezetes főiskolai vizsgaelőadásnak, az 1958. március 7-én bemutatott Koldusoperának. Másik vizsgaelőadásával, Bródy Sándor dadájaként óriási sikert aratott. Szendrő József azonnal szerződtette a debreceni Csokonai Színházhoz. „Egyszer, amikor ebédeltem, a pincér letett elém egy narancsot. Nagyon megijedtem, mert én nem kértem, hiszen nem tudtam volna kifizetni. Majd hirtelen felbukkant Szendrő, aki csak ennyit mondott: »A dadáért«” – mesélte Szabó Ildikó egy interjúban. 1958-tól 1966-ig volt a debreceni teátrum vezető színésznője Latinovits Zoltán, Dégi István, Simor Ottó, Novák István, Lőte Attila partnereként. Ebben az időszakban a Peer Gynt című előadásban nyújtott alakítását látva Ádám Ottó főrendező szerződtetni akarta a budapesti Madách Színház társulatához, de a debreceni igazgató, Tar Ferenc a státusrendszerre hivatkozva nem „adta ki”, amivel a színésznő pályafutásának budapesti felívelését akadályozta meg.

Szabó Ildikó visszavonulása után is szüntelenül alkotott: előadóesteket állított össze, és verseket írt
Fotó: Eöri Szabó Zsolt

1966-tól Szabó Ildikó rövid ideig a szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd 1970-től a kaposvári Csiky Gergely fénykorának nevezett időszakban alapítótag lett. Székely és Zsámbéki Sirály-rendezésében Mását alakította felejthetetlenül. Erről az előadásról a következőt írta az Ellenfény című színházi lap: „A szószínházi hagyománytól való elszakadást hajtotta végre, s ehhez egy komplexebb, mai fogalmaink szerint jóval színházszerűbb játékmódot teremtettek, amelyben »a szavak, gesztusok, az akciók és a látvány egymásra hatása« a meghatározó.” Ekkor alakultak ki például a tárgyakkal való apró, metaforikus értelmű játékok, amelyek a későbbi hazai Csehov-kánonban meghatározó jelentőséget kaptak.

Szabó Ildikó pályája nem sokkal ezután – egyrészt mivel gyermekeit választva otthagyta a társulatát, másrészt nyíltan vallott nemzeti érzülete miatt – kettétört. Ezt követően néhány kivételtől eltekintve nem kapott igazán színvonalas művészi feladatokat. 1974–’75-ben ismét a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt, majd a Nemzeti Színház és a filmgyár szerződtette, 1983-tól 1989-ig a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1989-ben – a nyugdíjkorhatárt elérve – úgy döntött, hogy visszavonul. De az azóta eltelt három évtizedben is szüntelenül alkotott: több előadóestet állított össze, és verseket írt, amelyeket időnként megosztott a nyilvánossággal.

Szabó Ildikó temetéséről később intézkednek.