Nemrég még interjút készítettem azokkal az ikonikus muzsikusokkal, akiknek mostanság a nekrológját kényszerülök megírni. A rock ugyan halhatatlan, ám halhatatlannak képzelt hősei nem.
Két éve azt ünnepelhettük, hogy kerek ötven esztendeje szerepel a színpadon, írja pompás szerzeményeit Balázs Fecó, aki mindössze 17 esztendősen lett a Neoton billentyűse. Mint nekem elmondta: Szerencsém volt, mert zenei pályára készültem négyéves koromtól. Szerencsém volt, mert felvettek az akkor Magyarországon elsőként indult Bakáts téri zenei általános iskolába. Sok nagy ember járt oda: Marton Éva, a rendező Tímár Péter, Lerch Pista kollégám és barátom, és még sorolhatnám. Utána sikeresen felvételiztem a konzervatóriumba, ahol egy évig Presser Gáborral közös zongoratanárhoz jártunk. Pici akkor az Omegához került, én meg 67 őszén a Neoton együttesbe.
Nem sokkal rá, 1972. május 1-jén, több mint tízezer ember előtt mutatkozott be a Budai Ifjúsági Parkban a Taurus, az első igazán kemény rockot játszó szupergroup. A gitárlegenda Radics Béla mellett Fecóval a billentyűsi és énekesi poszton. Erről a buliról pedig így mesélt nekem: „Aki ott fellépett, az vagy mennybe ment, vagy a pokolba. Ott debütáltam mint szerző és szólóénekes. Mi a mennybe mentünk.”
A Korál bemutatkozó koncertjén már én is ott voltam nyolcadikosként az Ifiparkban. A virtuóz orgonaintró alatt meresztgettük a szemünket, mikor jön elő az énekes. De nem jött. Balázs Fecó énekelt az orgona mögül. A Korál is mennybe ment ugyanott, ahol a Taurus.
2016-ban három stentet kapott összeszűkült ereibe, ráadásul szívritmuszavart diagnosztizáltak nála. Akkori beszélgetésünkkor felidéztük majd’ két évtizeddel azelőtti infarktusát: „Mondták a kórházban, hogy biztosan nagyon meg akar tartani valaki, mert tízből kilenc embert elvisz a hátsófali infarktus” – emlékezett az újjászületés időszakára, amikor megszületett fia, kis Fecó.
Ahogy a Számíts rám című dalban énekelte: „Gondolj rám! Számíts rám! / Túl sok minden változott, elhiszem, de / gondolj rám, számíts rám! / Csak az évek múltak el – a többi nem.”
Gondolni fogunk rád!
