A Római Magyar Akadémia Facebook-oldala online mutatja be a Metamorfózis című kortárs művészeti kiállítást. Egy saját készítésű kisfilmben pedig a kurátor, Francesca Pietracci személyesen kalauzolja az érdeklődőket az átváltozás különleges világába – áll a Római Magyar Akadémia lapunkhoz eljuttatott közleményében.
Mint írják, a projekt a Rómában élő magyar művész, Palásti Erzsébet munkája alapján jött létre. A Salgótarjánból származó festőnő munkái a primitív és a technológiai kódok kölcsönös egymásra hatásán alapulnak. Az ember a memóriája és szimbólumai révén közelít, illetve szennyezi a technika, a gépek, a számítógépek és a biotechnológia világát. Palásti festményeiben a hibrid lények különböző formákat öltenek, az egészen nagy mérettől a rendkívül kicsiig. Az általa használt színvilág savas, ipari jellegű, amely a tudattalan tengerében lebeg, és úgy tűnik, mintha vissza akarná állítani az ember számára a derűt, valamint saját reflexióit.
Palásti Erzsébet festményeiben a hibrid lények különböző formákat öltenek
Fotó: Római Magyar Akadémia
Giuseppe Colacino jelenleg Torinóban él és dolgozik. Palástival ellentétben az ő művei az élőlények embrionális fázisát mutatják be. Művészeti nyelvezete minimalista, és egy sajátos esztétikai alapra épül. Munkáiban karcsú, folyamatosan változó formák futnak át a fehér vásznon, apró, fekete, törékeny, szívós lények, egymáshoz közelítve, vagy egymástól távolodva, magányosan, vagy egymást kiegészítve.
Giuseppe Colacino művei az élőlények embrionális fázisát mutatják be
Fotó: Római Magyar Akadémia
Egyfajta ritmust közvetítenek, amelyek az élet táncát és eredetét sugallják. A harmadik művész, Giosuè Cannizzaro jelenleg Marche tartományban lakik. Elsősorban nagy méretű festményeket készít, amelyekben a tudattalan képeit és szimbólumait leplezi le. Melankolikus, introspektív nézőpontján keresztül feleleveníti a hullámzó fájdalmat, valamint annak legyőzését. Az alkotásain ábrázolt emberi lényekre különösképpen jellemző a kettősség: élet és halál, szeretet és gyűlölet, valóság és fantasztikum.
Giosuè Cannizzaro nagy méretű festményeiben a tudattalan képeit és szimbólumait leplezi le
Fotó: Római Magyar Akadémia
A tárlat valójában több szempontból is összekapcsolja a három, fiatal kortárs művész poétikáját a magyarországi szecesszióval. Ám tematikáját tekintve klasszikus is, hiszen Ovidius vagy Kafka, illetve más szerzők is foglalkoztak már korábban a témával. A kortárs alkotásokban a természet különböző formái fonódnak össze, illetőleg átalakulnak, noha alapvetően a szabadság fogalmaihoz kapcsolódnak. Egy új világképet tárnak a közönség elé, amelyben a múlt és a jövő összeolvad, és új értelmezéseket ad a mindennapi életbe beillesztett művészeti tervezéseknek. A három művész voltaképpen ily módon mutatja be a metamorfózist. Mindhármuk munkáiban a formák fejlődése megegyezik az emberi tudatosság, a világ és az azt körülvevő természet újrafelhasználásának a tudatos fejlődésével, az én formális és fogalmi meghatározásával, amely kibővül és átlépi az egyén határait – olvasható a tájékoztatóban.
