La Mancha lovagja máshova kerülő hangsúlyokkal

Péntek este 19 órától a La Man­cha lovagja című musicalt láthatja a közönség az Operett online műsorán. Vincze Balázs rendező-koreo­gráfussal, Harangozó Gyula-díjas táncművésszel, érdemes művésszel, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetőjével a darab időtlen mondanivalójáról, látványvilágáról, valamint tánc- és színházművészeti inspirációkról is beszélgettünk.

Cervantes műve arra keresi a választ Fotó: Origo

– Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült március 15-én. Miként tekint az elismerésre?

– Nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam, mivel az elmúlt hatvan évben a Pécsi Balettnél csak néhány táncművész részesült ilyen rangos kitüntetésben. A magyar táncművészeti szakma, a Magyar Táncművészek Szövetsége mint a legnagyobb táncművészeket tömörítő szervezet hét éve minden esztendőben felterjesztett erre az elismerésre, úgyhogy ezúton is köszönöm a szakmámnak, hogy kitartottak mellettem. Igazán lélekemelő ez a díj, s a legjobbkor jött az életembe, ugyanis, bár örök optimista vagyok, a járványhelyzettel járó megpróbáltatásokat lelkileg nehezen viselem. Nagyon jólesett, hogy rengeteg barát, ismerős írt, velem együtt örült, március 15-én reggeltől estig érkeztek a gratulációk.

– Huszonhat évvel ezelőtt kartáncosként kezdte balettművészi pályáját a Budapesti Operettszínházban, tavaly művészeti vezetőként tért vissza a teátrumba. Noha a járványhelyzet átalakította a megszokott színházi életet, milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt egy év során?

– Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója először a La Man­cha lovagja című musical rendezésére hívott meg tavaly, aztán felajánlotta, hogy folytassam a munkát, s legyek a színház művészeti vezetője. Örömmel vállaltam el a feladatot. Bár a társulat összes tagjával még nem volt alkalmam együtt dolgozni, a La Man­cha lovagja próbáin a színészekkel elsősorban emberileg és lelkileg kerültünk közelebb egymáshoz. Nagy boldogság számomra, hogy bekerülhettem abba a körbe, amelybe Bozsik Yvette és Juronics Tamás is tartozik. Hiszen mindketten táncművészből váltak elismert rendezővé.

Táncelőadásnál és színházi darabnál egyaránt fontos a szerepek megformálása
Fotó: Origo

– A Pécsi Balettnél szintén művészeti vezető. A tánc- vagy a színházművészet hat inspirálóbban a munkáira?

– A táncművészet mára önálló művészeti ággá fejlődött, de mégiscsak a színházból vált ki. A Pécsi Balett so­káig tagozati formában működött, operetteket, musicaleket vittünk színpadra. Emlékszem, amikor a Pécsi Nemzeti Színházban a Valahol Európában című musicalben Ficsúrt játszottam, már akkor is a színház érdekelt. A szerepek megformálása számomra ugyanolyan fontos egy táncelőadás esetében, mint egy színházi darabnál. A balett­előadásaimon érződik, hogy színházat csinálok karakterekkel, táncosokkal. Nagyon összetett az egész.

– Visszatérve a La Man­cha lovagjára, a koreográfusi vagy a rendezői énje került előtérbe?

– Mivel rendezni akartam, elnyomtam a koreográfusi énem. Nincsenek a darabban táncbetétek, azonban a táncok, mozdulatok szervesen illeszkednek a szituációkhoz, a képi világhoz és a mondanivalóhoz.

– A magyar közönségnek emlékezetes pillanatokat szerzett a musical ötven évvel ezelőtti ősbemutatója Darvas Ivánnal a címszerepben. Ön mire helyezte a hangsúlyt?

– Az elmúlt ötven évben mindig úgy láttuk ezt a darabot, hogy a színészi játék sokkal erősebb volt, mint a koreográfia vagy az énektudás. Ezért a hangsúlyok most máshova kerültek. Egy semleges világba helyeztem a történetet, mivel mindent annak a filozófiának, mondanivalónak szerettem volna szentelni, amiről a darab szól: a küzdelem értelméről, a reményről, a hitről, a barátságról, a szerelemről, vagyis általában véve az életről. Cervantes műve arra keresi a választ, milyen lenne a világ, ha a szeretet, a gyengédség, az elfogadás és a szolidaritás uralkodna, illetve hogy mit tudunk kezdeni napjainkban a lovagi eszményekkel. Továbbá átdolgoztuk, maivá tettük a XVII. századi szöveget Böhm György dramaturg segítségével, hogy hiteles legyen mindaz, amit a közönségnek közvetíteni szeretnénk.

Cervantes műve arra keresi a választ, hogy mit tudunk kezdeni napjainkban a lovagi eszményekkel
Fotó: Origo

– Hogyan zajlott a próbafolyamat?

– Idegen voltam a művészek számára, s eleinte azt hitték, felkészületlen vagyok, mert folyton kikértem a véleményüket. Ám ezzel az volt a célom, hogy bevonjam őket az alkotás folyamatába, közösen ötleteljünk, hozzunk létre valami rendkívülit. Érdekes, de a járványhelyzet hihetetlen energiákat szabadított fel bennük a színpadon. Nem kellett elmagyaráznom, melyik karakter milyen, egyszerűen ráéreztek. Nagy utat jártunk be együtt.

– Az online közvetítés visszaadja azt a különleges látványvilágot, amelyet élőben láthattunk?

– Nagyszerű csapattal dolgoztam együtt, Fekete Katalin lenyűgöző jelmezeket, Erdős Júlia Luca időtlen díszleteket álmodott meg. A semleges, üvegfallal körülvett térben Don Quijote utazása egyfajta transzcendens, belső utat szimbolizál. Ezt a különleges látványvilágot az online előadás során is élvezheti a közönség.

– A közeljövőben melyik darabot viszi színpadra?

– Készülünk a Budapesti Operettszínház 2021/22-es évadára, egy olyan musicalt rendezek, amelyet minden musicalszínész el akar játszani egyszer pályája során. A címét még nem árulhatom el, csak annyit mondhatok, hogy a darabban Janza Kata, Dolhai Attila és Mészáros Árpád Zsolt lép majd színpadra.

Jelenet a Budapesti Operettszínház La Mancha lovagja című előadásából
Fotó: Juhász Éva