Az Ötödik Évszak muzsikája egyedi, a magyar népzenére jellemző hangzással, hangszereken szólalnak meg, Kárpát-medencei dallamok egyesülnek más műfajokat idéző rögtönzéssel, valamint mindenképpen sajátos ízt ad az összhangzáshoz francia–magyar énekesnőjük.
– Elsősorban mindannyian népzenét szeretünk játszani, nem véletlenül vagyunk népzenészek – kezdte a beszélgetést ifj. Csoóri Sándor, aki elmagyarázta: a Kárpát-medencében rengeteg stílus találkozik, keveredik egymással.
– A népzene egyik csodája, hogy tulajdonképpen stílusismeret, tájismeret, illetve emberismeret is egyben, a nagy dolgok mögött a titok az apróságokban rejlik, a stílusban, a díszítésekben. Az Ötödik Évszak zenéje egy kohó, amelybe beleteszünk minden olyat, amiről azt gondoljuk, hogy jó – summázta a muzsikus, átadva a szót Szabó Csobán Gergő bőgősnek:
– Például a pentaton híd összekötheti a világ népzenéit, melyek így könnyen átjárhatóak lehetnek.
Erre mondják, hogy világzene, amely jelzőt a muzsikusok nem igazán kedvelik.
– Ez egy piaci jelző, egy kategória, ellenben mi nem világzenét, hanem világi népzenét játszunk – fogalmazott ifj. Csoóri Sándor.
Mégis a világzenei toplistára került fel a lemezük – makacskodtam.
A magyar muzsikusok Izabella Caussanel francia énekesnővel adták ki a Ne rejtsd el-t Forrás: Ötödik Évszak
– Az érthetőség szempontjából ebbe a műfajba vagyunk sorolhatók. Örvendünk, hogy nemzetközi szakemberek figyelemmel kísérik a muzsikánkat – mosolyodott el a brácsás. – A zene univerzális nyelv, mindenütt ugyanaz a rezgés – persze, ha be vagyunk hangolva –, ha ezt megérzi valaki, érti a nyelvet, képes rácsatlakozni – jelentette ki ifj. Csoóri Sándor. – Ezért is tudnak más országokból érkezett zenészek-énekesek boldogan, egymást inspirálva, együtt muzsikálni.
Persze akadnak népzenészek, akik konzervatív szemlélettel, autentikusan, a felgyűjtöttet követve adják elő a muzsikákat, s elutasítják a modernizálást. Szabó Csobán Gergő azonban megnyugtatott:
– Ez is egyfajta modern felfogás. Rendben van ez így, hiszen ők biztosítják, hogy ne tűnjön el az eredeti forma. Minél több szín jelenik meg a peremvidékeken, az annál jobban meghatározza, mi is a népzene.
– Rendszeresen kaptunk vonóval a fejünkre koppintva a mesterektől, amiért úgy játszottunk, ahogyan ők. Azt mondták: találjuk meg a saját zenénket – folytatta a gondolatmenetet a zenekar vezetője, leszögezve: a népzene és a néptánc egyszerre kortárs és historikus. Egyszerűbben kifejezve mai és régi is egyben.
Ennek megfelelően húzzák táncházban a talpalávalót, de muzsikájuk kortárstánc-produkciók ihletője is (Fitos Dezső Társulat, Appelshoffer János, Nagyváradi Színház, Góbi Rita).
Izabella Caussanel, az Ötödik Évszak énekesének édesapja francia, édesanyja magyar, nem véletlen hát, hogy francia és magyar költőket egyaránt olvas, s alkalomadtán szereti megzenésíteni a dalként is működő verseket. Mindössze négy esztendeje él Magyarországon. Édesanyja Gyenis Katalin énekesnő, aki a 80-as években a Vujicsics Együttest erősítette, majd a Merkati zenekarhoz szegődött, s letelepedett Párizsban, ahol havonta tartottak táncházat.
– Reggelente arra ébredtem, hogy anyukám népdalokat énekelt, így a magyar népzene már gyerekkorom óta életem része – idézte fel Izabella Caussanel.
És a francia népzene?
– Teljesen más, Párizsban multikulturalizmus van – jelentette ki az énekesnő, aki elárulta, hogy Franciaországban teljesen természetes, hogy a baráti köreinkben számos más kultúrából érkező ember is található.
Sokféle nemzetiségű ember van egy-egy társaságban, ami jellegzetesen meghatározza például a zenében is a stílusok keveredését. Ebből nagyon szép fúziók és kölcsönhatások jöhetnek létre.
– Normandiában vagy Bretagne-ban ellenben élnek e népzenei hagyományok, rendszeresek a táncházak – folytatta.
– Igaz, nem fiatalok látogatják, mert náluk nem számít menőnek. Ezért is imádom Magyarországot, ahol ellenben fiatalok ropják a táncházakban, mert itt – meglátásom szerint – menőnek számít.
Az énekesnő közelmúltban francia népdalok gyűjtésébe kezdett, s meglepődve tapasztalta, hogy mennyire hasonlítanak a magyarokhoz. Ezzel kapcsolatban ifj. Csoóri Sándor sietett megjegyezni:
– Az európai kultúra a népek kölcsönös egymásra hatásából alakult ki. Fontos észrevenni még időben, mielőtt elvész valami, hogy már veszendőben van. Hogy népzenénk átszivárgott a mindennapjainkba, köszönhető azoknak, akik felismerték, hogy a paraszti társadalom változása miatt megszűnik a hagyomány.
– Ma azokon a vidékeken, ahol a hetvenes években gyűjtöttek, Kis Grofót vagy Kárpátiát hallgatnak – mutatott rá az együttes bőgőse.
– Hiába tanulható már legfelsőbb szinten a népzene, a mai napig sajnos nincsen saját médiája, így nem juthat el mindenkihez – állapította meg a zenekar vezetője.
– Miközben a szomszédos országokban folyamatosan szól a saját népzenéjük a rádiókból – tromfolt Szabó Csobán Gergő.
– Az adatközlők, a mesterek nem számítanak sztárnak, nem kellően foglalkoznak velük a médiában, csak mi, népzenészek ismerjük őket. Ellenben például a szlovák köztévé Fölszállott a pávája, az Énekel a Föld, sztárrá tett idős mestereket, fiatalabb előadókat – elemezte a helyzetet ifj. Csoóri Sándor, majd költői kérdést fogalmazott meg: örül a szíve, amikor a Fölszállott a páva bemutatja a tehetségeket, de mi a helyzet a tehetséggondozással?
– Ötven év múlva fogunk-e még erről beszélgetni, netán úgy járunk, mint az írek saját nyelvükkel, amit mindössze két-három százalékuk beszél. Mondjuk, náluk is egyfajta reneszánszát éli a nyelv visszatanulása.
– Egy jó cél lenne, hogy használják, éljék meg a népzenét az emberek – szólt közbe Szabó Csobán Gergő.
– És szeressék, mert útmutatást ad, no meg önkifejezési formát. Elgondolkodtató a népzene kifejezés, a bartóki parasztzene-megfogalmazás közelebb áll a más nyelvekre való lefordított értelmezéshez – zárta a beszélgetést ifj. Csoóri Sándor.
