Ifjú korom óta Szentírás-olvasó vagyok. Úgy kezdődik a napom, hogy egy részt elolvasok valamelyik evangéliumból. Aztán elgondolkodom az olvasottakon. Napi szükséglet. Nem maradhat el. Tehát amennyiben egy lakatlan szigetre kerülnék, akkor a Szentírást biztos magammal vinném, hogy tudjam olvasni az írást a Teremtőről, a hitről, a szeretetről, az örömről, a békességről, a türelemről, a kedvességről, a jóságról, a hűségről, a szelídségről, a szerénységről, a tisztaságról, az önmegtartóztatásról, de az üldözésről, a szenvedésről, a kapzsiságról, a kérkedésről, a kevélységről, az engedetlenségről, a rágalmazásról, a mértéktelenségről, a kegyetlenségről, a lelketlenségről, az álnokságról, az árulásról, a fölfuvalkodásról, vagyis életről és halálról.
Pál apostol Timóteusnak írt második levelében ezt olvasom: „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál és amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. Gyermekkorod óta ismered a Szentírást: az képes arra, hogy a Krisztus Jézusba vetett hit által az üdvösségre oktasson téged. Minden Istentől sugalmazott Írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre kész legyen.”
Van egy különlegesen kedves jelenetem a Szentírásban, mindig is foglalkoztattak a Péterrel kapcsolatos részek. Sokáig nem vettem észre a lényeget. Az első kenyérszaporítás után szól a tanítványoknak Jézus, hogy szálljanak bárkába, és ő hazaküldi a népet. Ezután Jézus egyedül felmegy a hegyre és imádkozik. Majd elindul a tanítványok után, éjszaka a vízen.
Amikor a tanítványok meglátják, megrémülnek. Jézus azonban megnyugtatja őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Mire Péter megszólal: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen.” „Gyere!” – felelte Jézus. És itt jön a lényeg. Péter kiszállt a bárkából, és elindult Jézus felé a vízen! Ezt olyan sokáig nem fedeztem fel. Péter is tud járni a vízen, mert hallgat Jézus szavára. Nincs kételkedés, és akkor nincs gond sem! Az erős szél láttára azonban megijed, és hirtelen süllyedni kezd.
Felkiált: „Uram ments meg!” Jézus kinyújtja kezét, megfogja, és akkor mondja: „Te kis hitű, miért kételkedtél?”
