Atyai pofonok

Veszélyes munka a szerkesztőségi szobában olvasószerkeszteni Lakatos Mihály tárcáit: az, hogy időnként felnevetek, még belefér (előfordul, hogy fel is olvasom a kollégáknak az adott mondatokat magyarázatképpen és hangulatjavító intézkedésként); de nehezebb csendben elmorzsolni a könnycseppeket, hogy senki se lássa elérzékenyülésemet. A Súlyos ügyek címmel napvilágot látott kötet jórészt a Lugasban megjelent tárcanovellák gyűjteménye: az író fontos társadalmi kérdéseket taglal kizökkentő székely humorral, érett férfibölcsességgel, feltárulkozó őszinteséggel.

A józan ész és a keresztény hit nevében apellál Lakatos Mihály – hol kedves iróniával, hol egészen kemény hangot megütve. Mert korunk, amelyet idegen érdekek, őrült divatok szőnyegbombáznak, nem tetszik neki. Hősünk, Ábel és családja – Ábelné Eszter és három fiuk – más világot építenek otthon, kicsiben: a hagyományok, a múlt tisztelete, következetes szigor, a modern „vívmányok” mértéktartó befogadása és használata, Isten és a szeretet uralkodnak mikrokörnyezetükben. Ezt az értékrendet kéri számon az elbeszélő messzebbre tekintve is: hazánkban, a Kárpát-medencében, a nagyvilágban.

„Szent meggyőződésem, hogy összezavarodott, csődhalmazzá vált világunk csak úgy kerülheti el végzetét, ha megkövetjük, majd újra birtokba vesszük józan eszünket, és segítségével újradefiniáljuk a »normális« fogalmát. Az újradefiniálás azt jelenti, hogy gyöngéden levesszük róla a bohócjelmezt, és egy erőteljes mozdulattal a kukába hajítjuk. Jelentéstartományában pedig semminek nem adunk helyet, ami nem az eltelt évszázadok, évezredek próbáját kiállt, hagyományaink által is megerősített érték” – vallja.

A Székelyudvarhelyen született Lakatos Mihálynak – bár széles spektrumú alkotó: a novellák mellett írt színműveket, meséket, és Bolhaszerenád címmel verseit is kiadták – nincs íráskényszere, nem érzi úgy, hogy másoknak megfelelve évente elő kellene rukkolnia valami újdonsággal: csak akkor szól, amikor fontos mondanivalója van, és ez a szerénység és visszafogottság teszi még erőteljesebbé csendes, de határozott hangját.

A családfő Ábel hol aggódó, hol dühös apaként félti nemzetét is: ezért a dohogás, feddés, és ha ez nem tűnik elégnek, néhány jól irányzott atyai pofonnal talán útba lehet igazítani az eltévedteket. Ez a felelős írástudó feladata.

Bajok vannak az iskolában, vétkezünk az utódaink ellen: „Amikor a tanár még Tanár volt, a tananyag a diák által megtanulandó hasznos valami, maga a diák pedig pedig egy olyan semmi, amiből még bármi lehet. Ábelnek mindenféle kerekasztalok, egyeztetések és a másik fél meghallgatása nélkül rövid úton a tudomására hozták, hogy mindössze egyetlen joga van, mely egyben kötelessége is: tanulni.” Több sebből vérzik a család alappillérét adó férfi-nő kapcsolat: a mozik családi filmként hívogatnak azonos nemű párokat bemutató történetekre: „– Te nem tiszteled a másságot?! – vonta fel a szemöldökét [Ábel]. – Nem! – fakadt ki az asszony. – Nem tisztelem senkinek az abnormális szexuális szokásait! Tartsák meg maguknak, s lehetőleg a hálószobáik falai között! […] – Ej, ej – ingatta a fejét Ábel –, hogyan leszünk mi akkor »píszík« meg EU-konformok?”

Az ember többé nem társas lény, inkább önmaga megvalósításán fáradozik, jelentsen ez bármit, ami demográfiai katasztrófához vezet. Az állatvédők is „átestek a kóbor kutya túloldalára”: „humánus állattartás helyett az állati jogok diktatúrájának ágyaztak meg. Néha a veszettség jeleit is mutatják.”

A mindenható pénz, a közerkölcs romlása, a közbeszéd elaljasítása, az Európát fenyegető migráció vagy épp a kütyümánia – megannyi modern kori tbc, amelyekre van ugyan gyógyír, az emberiség zöme mégsem hajlandó a gyógyulásra.

Lakatos Mihály-Ábel szereti az igazságot, és ez teszi hitelessé művét. A kötet nem a téli könyvvásárra jelent meg, mégis meggyőződéssel és jó szívvel ajánlom karácsonyra: témaválasztásában, szellemiségében, nyelvezetében méltó a szent ünnephez.

(Lakatos Mihály: Súlyos ügyek. Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Budapest, 2019, 303 oldal. Ára: 2990 forint)