Közben folytatódik gróf Tisza István volt miniszterelnök gyilkosainak pere. Az 1918. október 31-i kegyetlen gyilkosság egyik vádlottja, Kéri Pál újságíró, Károlyi Mihály bizalmasa nem ismer el semmit. Az Ujság augusztus 11-i tudósítása szerint az egyik tanú, „Hüttner szemébe mondja a Nemzeti Tanács október 29-i ülésén hozott határozatot, hogy Tiszát meg kell ölni, Kéri azonban ellentmond. Ezután Sztanykovszky mondja szemébe Kérinek, hogy Kéri, Csernyák és Friedrich kapacitálták, hogy ha a forradalom kitör, Tiszát el kell tenni láb alól.” Egy másik vádlott, Fényes László szintén tagad. A 8 Órai Ujság augusztus 12-én alkot ítéletet. „Két koronatanú állott tegnap a hadbíróság előtt. Fényes László, a zsakettes Cato és Kéri Pál, a darócruhás szeladon tettek vallomást a Tisza-pörben. Semmiről se tudnak, ez a vallomásuk lényege; pedig ők tudják a legjobban, hogy miért kellett meghalnia Tisza Istvánnak. Ők ott voltak a boszorkánykonyhán, mikor a gyilkos tervet kifőzték. Ők ott voltak az Astoriában, a Nemzeti Tanácsban és a titkos búvóhelyeken, amikor a cinkosok meghányták-vetették a dolgot. Ők ott voltak, sőt: ők voltak a szakácsai a boszorkánykonyhának; ők keverték-kavarták az ördögök főztjét.”
A Budapesti Hírlap augusztus 15-i írásában – a szerző feltehetően Rákosi Jenő főszerkesztő – összegez. „A Tisza-gyilkosok perében felgördül előttünk a függöny és egymás után rajzolódnak ámuló szemeink elé silány, piszkos, undorító képei annak a forradalomnak, amelynek csak egy nagy tragikus jelenete volt, a Tisza mártírhalála; a többi pojácahadak, kóklerek, komédiások, bolondok, csirkefogók és gonosztevők ide-oda tolongása. […] aki a katonatanácshoz tartozott és kollégája volt azoknak, aki ma a bíróság előtt állanak, mint gyilkosok, mert magukra vallottak, annak kijárt a pénz […] az utca minden tartozéka csatlakozott és az új idő, az új szabadság, a forradalom és Károlyi Mihály a vádlottak padja mai virágával rátette lábát a históriai Magyarország mellére, Tisza Istvánt belelökték a sírba, a magyar ezeréves alkotmányt eltemették, s kitárták a kaput mindannak, ami azóta ránk jött.”
