A dobozi pikkelyescsiga házát szintén különlegességként mutogatják, hiszen az egyik legritkább hazai csigafaj képviselőjéről van szó, amely az egyetlen fokozottan védett puhatestű faj is Magyarországon. Latin nevét – Kovacsia kovacsi – a múzeum egykori munkatársáról, Kovács Gyuláról kapta, aki Doboz erdeiben gyűjtötte az első példányokat az 1960-as években. De megismerkedhetünk a legritkább őshonos állatfajjal, a magyar földikutyával is, amely a Kárpát-medencében alakult ki, és ritkább, mint az óriáspanda.
A magasföldszinten a szlovákok 1718-as bejövetelének jelképe, egy szekér indítja a kiállítósort. A legendárium szerint a messziről jött telepesek gémeskútnál álltak meg a mai város szívében, hogy szomjukat oltsák. Mivel a vizet jónak találták, levették a kalapjukat, és elénekeltek egy dalt egyházi énekeskönyvükből. Az ezt követő állomásokon azok a jellegzetes tárgyak kerülnek előtérbe, amelyeket magukkal hozhattak, azok a háztípusok, amelyekben éltek, és azok a helyzetek, amelyek több nemzetiség békés együttélését tették lehetővé az ország legnagyobb falujában, Békéscsabán. A helység 1918-ban kapott városi rangot, de akkor már ötvenezer lakosa volt. A történelmi blokkot a panelkorszak zárja, hogy átadja helyét a tárlatsor koronaékszerének, az új állandó Munkácsy-kiállításnak, amelyről korábban már beszámoltunk.
A korszerűsítés a Modern Városok Program keretében valósult meg a magyar kormány és az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kubinyi Ágoston Programja támogatásával. A fejlesztés utolsó szakaszában egész alakos bronz Munkácsy-szobrot is elhelyeznek a múzeum főbejáratánál.
(Utazás térben és időben – Békéscsaba az évezredek idővonalán, Munkácsy Mihály Múzeum, állandó kiállítás)
