Még a francia labdarúgásban is vannak gondok! Pedig a világbajnok csapat teljesítményét nézve aligha hinnénk, hogy a helyi bajnokságban válságjelek ütötték fel a fejüket. Persze joggal mondhatja a focirajongó, hogy a francia válogatottak zöme nem is hazai bajnokságban vérteződik, de itt nevelkedtek, és innen indultak el világhódító útjukra.
Hogy mi a probléma? A FIFA döntése értelmében a futballstadionokban nincs helyük a homofób, a meleggyűlölő rigmusoknak, énekeknek, feliratoknak, csakúgy mint a rasszista megnyilvánulásoknak. Ezt a törekvést a kérdésben megszólaló játékosok, edzők és szakmai vezetők kivétel nélkül mind osztották. A politikai hatalom is látja, hogy rendet kell tenni a stadionokban. Különösen a botrányosra sikeredett tavaszi Paris Saint-Germain és Olympique Marseille közötti rangadót követően, amelyen a szurkolótáborok folyamatosan megkérdőjelezték a másik nemi identitását. Élünk a gyanúperrel, hogy ezt a mérkőzést, ha nem is a helyszínen, de látta a köztársasági elnök, Emmanuel Macron is – ő is fociőrült –, aki, mint tudjuk, tevékeny és érzékeny melegjogi kérdésekben is. Azonnal ráugrasztotta a sportminiszterét, Roxana Maracineanut a témára. Hogy válogatott meccs előtt a szurkolók zöme a francia himnusz helyett az algériait énekli, az az államfőt különösebben nem zavarja.
Az első és a második profi ligában a nyáron meghozott szabályok szerint leállíthatja a mérkőzést a játékvezető, ha a stadionokban homofób rigmusokat hall, vagy az ellenfelet ilyenformán gyalázó feliratokat lát. Alig több, mint egy hónapja folyik a francia bajnokság, és eddig húsz ilyen játékleállítás történt. Ez lehet néhány perces, de a bíró, ha nem látja megnyugodni a tömeget, akár végleg le is fújhatja a meccset.
Aztán a francia profi liga, az LFP szankcionáló bizottsága elé kerül az ügy. Az első döntésüket, amely a legfelsőbb osztályt érintette, a múlt héten hozták meg: Nizzát sújtották a következő meccsen szektorbezárással. Ha ez nem hat, akkor zárt kapus mérkőzést is elrendelhet a testület. Ha ez sem használ, akkor pontlevonásokkal sújtják a csapatot. Erre azért már felkapta a fejét néhány edző, például a Lille trénere, Christophe Galtier: „Az öltözőkben nálunk nem lehet semmilyen rasszista vagy homofób minősítést tenni. Azért, mert a tribünökön van néhány hőzöngő, nem lehet a játékosokra hárítani a felelősséget, akik teljesítményüket adták a pontvadászatban elért helyezésért. Az, ami a stadionokban történik, sajnos az egész társadalom tükörképe.”
Semmiféle előzetes egyeztetés nem volt a minisztérium és a liga vagy a szurkolók képviselői között, csak a múlt héten ültek össze először, hogy megpróbáljanak közös nevezőre jutni, különösképpen a meccsleállítások kérdésében, ugyanis egyesek szerint túl nagy a bíró hatásköre. A kereskedelmi érdeket is szem előtt kell tartani, a tévéközvetítések miatt nem lehet a végtelenségig elhúzni a mérkőzést. Ráadásul a FIFA is olyan szabálymódosításokat hozott, amelyek a fölös idő csökkentését célozzák, hogy a játékosok ne tudják húzni az időt. Noël Le Graët, a Francia Labdarúgó-szövetség elnöke is fenntartásait hangoztatta a gyakori meccsleállítások miatt. „A futball nem válhat túszává a durva kifejezéseknek – nyilatkozta egy interjúban.
– Ha ilyeneket hallok, mindig szégyellem magam az ordítók helyett is, de ezért nem lehet leállítani egy mérkőzést.” A francia futball irányítója megfogalmazott egy kérdést, amelyet „bizonyos politikai vezetők” akarnak sugallni: „A futball találta fel a homofóbiát?”
A liga vezetői is elismerik, hogy sokáig úgy tettek, mintha „a szóbeli folklór” részének tekintették volna ezeket a durvaságokat. Valamit tenni kell, de a jelenlegi módszer nem jó, hogy hatalmi szóval vágnak rendet. A szurkolók jelentős része a stadionokban – finoman szólva – „bevándorló hátterű”. Az arénákban csak az történik, ami kint, és őket kéne jobb belátásra bírni. Sok sikert hozzá!
