A videók elindítása után a hallgatót elsősorban a ráismerés öröme éri: több olyan népdal is felcsendül eme anyagokban, amelyeket máshol, más formában már hallhatott. Az Ez a vonat, ha elindul, hadd menjen… kezdetű kalotaszegi nóta például a Csík Zenekar 2008-as lemezének címadója; a szintén az e tájegységről való Én vagyok az, aki nem jó…-ból, vagy a Nagypénteken holló mossa két fiát…-ból pedig az Ismerős Arcok készített egy-egy rockos változatot.
A hangzó változatokban persze sokkal jobban érvényesül e népdalok uralkodó hangulata a mélységes bánattól a felszabadult, ám gyakran mégsem teljesen felhőtlen örömig. Hogyan is érezhetnék magukat gondtalannak az ismeretlen szerzők, amikor súlyos kérdésekre kell (kellene) választ találniuk? „A házadban lehet vagyon s gazdagság / ha nincs benne szeretet és boldogság”. E témáról szólva még viszonylag egyértelműen lehet fogalmazni, de ha például a párválasztás kerül szóba, csupán megfontoltságra inthetnek, gyakorlati tanácsot már nem adhatnak: „nem kölcsönkenyér az / hogy visszaadhatnád / sem nem árpatarló / hogy legázolhatnád”.
A feltöltött tételek megismerése során a hallgató kedvet kaphat ahhoz, hogy maga is hallassa a hangját, vagyis csatlakozzon az énekesekhez
– akár az otthonában, a monitor előtt ülve, akár valamelyik koncerten, az élő verzióknál. Hiszen ahogy Berecz István írja: „Az éneklés önmagában ünnep. Egymásra csodálkozhatunk benne újra, anélkül, hogy megfojtanánk egymást valamely ideológiai vagy pártpolitikai kérdés miatt.”
(Zeng a lélek – Népdalok. Szerk.: Berecz István. Hagyományok Háza, Budapest, 2021, 195 oldal. Ára: 1500 forint)
