Kárpát-medence és Közép-Európa

Az elmúlt évtizedek után végre az orbáni modell alapján működő cselekvő állam az, amely céljaival és eredményeivel nem teszi hiábavalóvá nagyszüleink és szüleink erőfeszítéseit.

Szabadka, 2019. április 15. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (k) Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke (j) társaságában megtekinti a magyar kormányzati támogatással felújított szabadkai zsinagógát 2019. április 15-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsõdi Balázs Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

A 2010 utáni magyar politikának egyértelműsítenie kellett, hogy a határon túli magyarság számára az állampolgárság – a történelmi és erkölcsi dimenzió mellett – nem az áttelepülés lehetőségét, hanem a szülőföldön való élet jog- és létbiztonságát erősíti meg. Ez az üzenet azért is volt fontos, hogy elkerülhető legyen a 2004 decemberében már használt balliberális félreértelmező, megtévesztő narratíva – amely táptalaja volt a vélt és koholt problémáknak –, és így, ennek az üzenetnek a használatával nem lehetett ismét kihasználni a szociális helyzete miatt érzékeny magyar társadalom félelmeit.

Az adatok azt mutatták, hogy az áttelepülés az aktív, munkaképes, iskolázottabb rétegeket érintette, akik viszont nem minősültek szociálisan rászorultnak, ellenben a közteherviselésben tisztességes módon részt vevő adófizetővé váltak. Az áttelepülés folyamata az ezredforduló környékén lelassult, sőt érzékelhető visszatelepülési tendencia is.

Mindezek mellett az állampolgárság – a közép- és hosszú távú nemzetstratégiai szempontokat figyelembe véve – az egyik megfelelő válasz a demográfiai hatások kihívásaira is.

Magyarországon – éppúgy, mint Nyugat- és Közép-Európa összes többi államában – a következő évtized egyik legfontosabb problémája a demográfiai kihívásokra adandó megfelelő társadalmi, gazdasági és politikai válasz. Nyilvánvalóan még sok racionális érvet lehetne s talán kellene is felsorolni, már csak azért is, mert ezek hiányában ismételten tévútra mehet az állampolgárok egy jelentős része. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a racionális érvelésnek a szerepe csak a felelőtlen riogatás és félretájékoztatás megelőzése, illetve visszaszorítása kell-kellett hogy legyen, mert a határon túl élő magyarok számára adott állampolgárság történelmi kötelességünk volt.

A nemzet polgára

A kormány hivatalba lépése után fordulat következett be a nemzetpolitikai szemléletben.

A kormány nemzetpolitikájának célja a határokon átívelő nemzetegyesítés, amely valódi összetartó kapcsot biztosít az anyaország és a határon túli, valamint a diaszpóra magyarsága között. Ennek értelmében alakította ki a kormány 2010 és 2014 között az új magyar nemzetpolitika keretrendszerét.

Az Alaptörvényben is érvényesülnek a nemzetpolitikai alapelvek. Ez kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését…” Mi sem szemléltette ezt jobban, mint hogy a kormány ismételten összehívta a Magyar Állandó Értekezletet, és felállította a Magyar Diaszpóra Tanácsot.

A magyar Országgyűlés 2010. május 26-án elfogadta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását, bevezetve ezzel az egyszerűsített honosítási eljárást. A kedvezményes honosítás révén több mint egymillió határon túli magyar szerzett kettős állampolgárságot. Ezek után az Országgyűlés elfogadta a választójogi törvény módosítását, amelynek alapján a magyar állampolgársággal rendelkező külhoni magyarok is részt vehetnek a magyarországi választásokon, s ezáltal megszüntette az állampolgársághoz kapcsolt differenciált választójogi helyzetet.

A 2014-es országgyűlési választással kezdődően minden további magyarországi országgyűlési választáson részt vehetnek a határon túli honfitársaink. Több mint 266 ezer határon túli kettős állampolgársággal rendelkező magyar élt szavazati jogával a 2018-as országgyűlési választásokon.

Gazdaságfejlesztés a Kárpát-medencében

Kétezernégy óta két kiemelt területen, az oktatás mellett a gazdaságfejlesztés területén is olyan programok kezdődtek, amelyek hosszú távon hozzájárulnak a külhoni magyarság szülőföldön maradásához és sikeres boldogulásához.

A külhoni magyarság gyarapodásához szükség van arra, hogy a magyar közösségek a Kárpát-medencében gazdaságilag is megerősödjenek, s hogy folyamatosan növekedjen a határon túli magyar közösségek kezében összpontosuló vagyon. A határon túli magyar közösségek gazdasági megerősítése a tematikus gazdaságfejlesztési években kezdődött meg.

Kétezertizenötben meghirdették a külhoni magyar szakképzés évét. 2015 és 2017 között 888 millió forint értékben 110 felszerelt tanműhely és tangazdaság létrejöttét támogatták, valamint közel 140 külhoni szakképzős csoport, összesen 700 külhoni magyar diák magyarországi szakmai gyakorlatát tették lehetővé. 2018-ban 300 millió forintból folytatták a programot.

Kétezertizenhatban a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve program 750 millió forintból valósult meg. A program keretében 117 külhoni fiatal vállalkozó részesült három–hatmillió forint közötti támogatásban. A tematikus év keretében meghirdetett programokkal 2500 külhoni magyar vállalkozót sikerült közvetlenül elérni.

Kétezertizenhétben a külhoni magyar családi vállalkozások éve program keretében 185 vállalkozás fejlesztéséhez járult hozzá a kormány 1,5 milliárd forinttal, s közel 3500 vállalkozónak személyes tanácsadást nyújtottak.

Kétezertizennyolcban a külhoni magyar családok éve program keretében is folytatták a külhoni magyar vállalkozókkal való együttműködést. Vállalkozásfejlesztési pályázatot hirdettek, amely keretében családbarát vállalkozások létrehozását, családokat segítő szolgáltatások elindítását és bővítését, valamint új alkalmazottak betanítását, szakképzős diákok gyakorlatának biztosítását segítették. A Nemzetpolitikai Államtitkárság három pályázatot írt ki a külhoni magyar családi vállalkozások részére összesen 665 millió forint értékben. Ebből az összegből összesen 124 pályázat támogatása valósult meg.

Közép-Európában az itt élő népek tudják, hogy egymás rovására nem lehetnek sikeresek, együtt kell működniük. Mindezt úgy, hogy megtartják nemzeti karakterüket. Ezért a magyar kormány 2014-től kezdődően a külhoni nemzetrészek megmaradását szolgáló gazdaságfejlesztési célok megvalósítására fekteti a hangsúlyt.

A Kárpát-medencében a tematikus éveket régiós gazdaságfejlesztési programok követték. A Külgazdasági és Külügyminisztérium koordinálásával, magyar állami támogatásból zajlik a külhoni magyar régiók gazdaságfejlesztési terveinek megvalósítása. Elsőként a Vajdasági és a Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Programot indították el 2016-ban, amelyeket a Muravidéki, a Horvátországi, majd az Erdélyi és a Felvidéki Gazdaságfejlesztési Programok követtek.

A vajdasági gazdaságfejlesztési stratégia keretében a magyar állam a szerb kormány egyetértésével 30 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást és 30 milliárd forint kedvezményes hitelt biztosít a vajdasági gazdaságfejlesztésre. A program keretében 2017 végéig a beérkezett 7000 pályázatból 6200 részesült támogatásban összesen 9,9 milliárd forint értékben. A mezőgazdasági kategóriában várhatóan 11 nagyberuházás valósulhat meg 16 milliárd forint értékben, több mint 300 közvetlen munkahelyet és 4000 termelő bekapcsolását eredményezve. Az egyéb gazdaságfejlesztési nagyberuházások – várhatóan szintén 11 – mintegy tízmilliárd forint értékben valósulhatnak meg, 400 közvetlen új munkahelyet teremtve.

A kormány a sikeres vajdasági gazdaságfejlesztési stratégia mintájára 2016 nyarán indította el a kárpátaljai gazdaságfejlesztési stratégiát. A 2016-ban meghirdetett pályázati kategóriákban összesen több mint 14 ezer pályázat érkezett be. Így a mezőgazdaság, turizmus, vállalkozásfejlesztés és földkataszteri rendezés területén kétmilliárd forint értékben jutottak támogatáshoz egyéni vállalkozók és kisvállalkozások. A program sikerén felbuzdulva a kormány 2017-ben 7,2 milliárd forint költségvetési támogatást, valamint húszmilliárd forint kedvezményes hitelkeretet biztosított pályázatokra.

A Muravidéki Gazdaságfejlesztési Program alapvető célja, hogy Szlovénia Magyarországgal határos kétnyelvű területeinek gazdasági fejlődését elősegítse. A mezőgazdaság, turizmus, valamint a mikro- és kisvállalkozások fejlesztéseit célzó pályázati felhívások – kategóriánként 330 ezer euró, azaz 100 millió forint támogatási keretösszeggel – 2017 májusában lettek meghirdetve. A három kategóriában összesen 166 pályázat érkezett be, 1,65 millió euró forrásigénnyel. A programra a 2017-es költségvetésben 500 millió forintot biztosított a kormány.

A kormány a 2017-es központi költségvetésben 500 millió forintot irányozott elő a horvátországi magyar közösség gazdaságfejlesztési céljainak támogatásához is. A Drávaszögi Gazdaságfejlesztési Program kedvezményezettjei elsősorban a családi és középvállalkozások, valamint a mezőgazdasági tevékenységben érdekelt jogi személyek, bejegyzett parasztgazdaságok, egyéni mezőgazdászok lehetnek.

Az erdélyi magyarság szülőföldön maradásának és egzisztenciális biztonságának egyik legfontosabb feltétele a fenntartható gazdasági fejlődés és a munkahelyteremtés hosszú távú alapjainak megteremtése volt. Ezt felismerve a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elkészítette gazdaságfejlesztési stratégiáját, a Kós Károly-tervet, amely megfelelő alapot adott az erdélyi gazdaságfejlesztési program elindításához. A kormány a 2017. évi költségvetésben egymilliárd forintot biztosított az erdélyi gazdaságfejlesztési célok megvalósítására.

Felvidék esetében a konkrét gazdaságfejlesztési prioritásokat a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság által elkészített, a dél-szlovákiai térség regionális gazdaságfejlesztési célkitűzéseit bemutató dokumentum – a Baross Gábor-terv – alapján határozták meg. A program megvalósítására a költségvetés egymilliárd forint keretösszeget biztosított.

A gazdaságfejlesztési programokkal párhuzamosan növelték a nemzetpolitikai támogatások mértékét is. Amíg 2009-ben kilencmilliárd forint jutott nemzetpolitikára, addig 2017-ben ez a forrás összkormányzati szinten meghaladta a 100 milliárd forintot.

Rendszer-integrációk

A magyarság hazája – több mint ezeregyszáz éve – a Kárpát-medencében helyezkedik el. A Kárpát-medence területén Magyarország a szomszédos államokkal osztozik. A magyar nemzet Kárpát-medencei boldogulása tehát Romániával, Szerbiával, Horvátországgal, Szlovéniával, Ausztriával, Szlovákiával és Ukrajnával együttműködésben segíthető elő.

E történelmi tény mellett is a Kárpát-medence organikus természeti, kulturális és soknyelvű egység. Összefogva Európa legbiztonságosabb, leggyorsabban fejlődő, egységes gazdasági, kereskedelmi és közlekedési területévé lehetne építeni. Felelős és átgondolt politikával pedig megerősíthetők a Kárpát-medencei magyar életminőség feltételei a következő évtizedekre-évszázadokra nézve is.

Az elmúlt nyolc év sikeres kormányzati politikájának köszönhetően Magyarországnak van ereje és vannak erőforrásai ahhoz, hogy elszánt és bátor politikai cselekvés végrehajtásával a Kárpát-medence újjáépítésének kezdeményezője legyen.

A kormány ajánlata világos: az elmúlt évszázad perlekedései, gáncsoskodásai után, vélt és valós sérelmeik félretételével, a térség országai hozzanak létre egy sokoldalú, erős kapcsolódást: beleértve ebbe a nagyvárosok gyorsvasúttal és autópályákkal való összeköttetését, valamint az energiahálózatok összekapcsolását is.

A kormány az elmúlt nyolc évben folyamatosan fejlesztette a Kárpát-medence közlekedési infrastruktúráját. Magyarország abban érdekelt, hogy a kormány országaink fizikai összeköttetéseit is folyamatosan fejlessze. Ezért épít autópályát Miskolc és Kassa vagy Debrecen és Nagyvárad között. Ezért épít gyorsvasutat Budapest és Varsó, Budapest és Kolozsvár vagy Budapest és Belgrád között, s ezért tervezi a Hódmezővásárhelyt Szegeddel összekötő tramtraint Szabadkáig meghosszabbítani.

Ezért fejleszti a Pozsonyba vagy Szlovéniába vezető gyorsforgalmi úthálózatot. Épül az új komáromi Duna-híd, amelyet teherszállításra 2020 első negyedévétől lehet használni, s amely az egyre szorosabb magyar–szlovák gazdasági kapcsolatokat fogja tovább erősíteni. Ezért épített autópályát Budapesttől Bécsig, Belgrádig, Aradig, Zágrábig, és nincs már messze a magyar–ukrán határ elérésétől sem. A következő években három új autópálya-kapcsolat jön létre az ausztriai Burgenland és Magyarország között.

Megkezdődött a szlovák kormánnyal közösen öt új határátkelő létesítése, így két új Ipoly-híd is épül. Rajkánál elindult a magyarországi autóútszakasz bővítésének előkészítése: a Budapest–Pozsony közötti utat kétszer kétsávosra bővítik.

A Duna-stratégia célként fekteti le a hajózás feltételeinek javítását, ezen belül a hajózást akadályozó gázlók és szűkületek megszüntetését a vízgazdálkodás, a környezet- és természetvédelem feltételeinek egyidejű javításával.

Energetikai szempontból Magyarország egyre szorosabban együttműködik a környező országokkal. Az energiapolitika terén az elmúlt években számos intézkedést hozott a kormányzat. 2011-ben visszavásárolták a Mol-részvényeket (21,2 százalék). 2013-ban megvásárolták az E.ON Csoport magyarországi földgázipari érdekeltségeit. 2015-ben megalakult az Első Nemzeti Közműszolgáltató, és erre az évre megvalósult a szlovák–magyar gázvezeték, amellyel hazánk jelentős lépést tett a régiónk energiabiztonságát szolgáló északi–déli irányú energiafolyosó kialakítása felé. Magyarország a maga részéről megteremtette a feltételeit a kétirányú gázáramlásnak Horvátország és Románia irányába is.

Egyesült a magyar és a szerb áramtőzsde, és 2017 márciusára Brüsszel is jóváhagyta a paksi kapacitásfenntartást. Két évtized tervezés után, 2018 végén kezdetét vette a Szlovéniát Magyarországgal összekötő 400 kilovoltos távvezeték megépítése, miután a szlovén energiaügynökség jóváhagyta a projekt finanszírozását. A 80,5 kilométer hosszú, Cirkovcét a magyar határ melletti Pince településsel összekötő nagyfeszültségű távvezeték 2021 első felére készül el, mintegy 120-130 millió euróba kerül majd.

Külhoni identitás és demográfiai fordulat

A kormány célja, hogy ne csak az anyaországban valósuljon meg a demográfiai fordulat, s hogy a következő években több gyermek szülessen a külhoni magyar családokban, több magyar gyermek szülessen a vegyes házasságokban.

A kormány 2016-ban meghirdette a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programot, amelynek első ütemében 17 milliárd forintos forrásból 2018-ig több mint 70 új óvoda és bölcsőde épült, és több mint 200 bölcsődei és óvodai intézmény újult meg, bővült, illetve gazdagodott eszközfejlesztéssel.

A program második ütemét 2018-ban hirdették meg, amelynek keretében közel 21,5 milliárd forintból 77 új óvoda épül, és 217 intézményt újítanak fel.

A Köldökzsinór Program keretében 2018. január 1-jétől a magyarországi családtámogatási ellátási formák közül az anyasági támogatás, a fiatalok életkezdési támogatása és a Babakötvény is elérhetővé vált a határon túli magyarok számára.

A határon túli kulturális javaink megőrzése, megmentése is kiemelt terület, a nemzetegyesítés elengedhetetlen eleme lett. A kormány célja az anyaországi és a külhoni magyarok kulturális identitásának megőrzése és közvetítése. Ezt Magyarország számos csatornán keresztül biztosítja.

A Csoóri Sándor-program célja a hazai magyar és nemzetiségi, valamint a határon túli magyar néptánc-, népzenei együttesek, népdalkörök, valamint kézművesek szakmai munkájának segítése.

A Kőrösi Csoma Sándor-program keretében 2013 óta ösztöndíjasok munkája révén segítik a diaszpórában működő magyar közösségek mindennapjait.

A 2013-ban elindított Mikes Kelemen-program célja az emigrációban fennmaradt magyar hagyatékokról való gondoskodás. A nemzetközi és hazai kulturális fesztiválok és események támogatására a 2018-as költségvetésben 750 millió forint áll rendelkezésre. Ezek országos jelentőségű vidéki, valamint a kiemelkedő színvonalú közösségi jellegű kis (települési) és határon túli, a magyar kultúrát képviselő fesztiválok lehetnek.

A kormány elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, és megbecsüli Magyarország sokszínű vallási hagyományait. A kormány a 2011-es költségvetésben visszaállította a magyarországi és a határon túli egyházak beruházási és rekonstrukciós támogatását.

Ezzel együtt módosult a határon túli egyházak támogatásának a módja is. A magyarországi történelmi egyházakkal való egyeztetés alapján az egyházi költségvetési előirányzatok legalább tíz százaléka a külhoni egyházakat illeti meg.

Az elmúlt években a kormány a külhoni magyar egyházak támogatását folyamatosan növelte. Így a támogatások mértéke a 2010-es 163 millió forintról 2017-re 3,1 milliárd forintra nőtt.

Az erdélyi magyar egyházak költségvetési támogatása 2010-ben 88 millió forint volt, amelyet 2017-re 2,4 milliárd forintra emeltek.

A felvidéki magyar egyházak 2010-ben még nem részesültek költségvetési támogatásban, de 2017-ben már 223,7 millió forint támogatást kaptak.

A vajdasági magyar egyházak 2010-ben 32,6 millió forint támogatásban részesültek, ezt 2017-re 129,3 millió forintra növelték.

A horvátországi református egyház 2010-ben nem részesült költségvetési támogatásban, 2017-ben azonban a református és a katolikus egyház 7,7 millió forint támogatásban részesült.

A kárpátaljai magyar egyházak költségvetési támogatása 2010-ben 43 millió forint volt, amelyet 2017-re 176 millió forintra emeltek.

Ezeken felül a diaszpórában élő magyarság egyházi támogatására is jutott forrás, amelynek mértéke 2017-ben 192,5 millió forint volt.

A határon túli kulturális örökségünk fenntartásában fontos szerep jut a határon túli magyar egyházaknak is. Ezért a kormány az elmúlt években 4,4 milliárd forinttal támogatta a határon túli egyházi fejlesztéseket.

A kormány 2015 és 2016 között 182 millió forint támogatásban részesítette a kolozsvári Szent Mihály-templom rendbe hozását. A kormány 2017 és 2018 között 1,9 milliárd forinttal támogatta a nagyváradi római katolikus püspöki palota felújítását. A kormány 1,05 milliárd forinttal támogatta a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet felújítását. Szintén a határon túli kulturális javaink megőrzése érdekében került sor a szabadkai zsinagóga felújítására, amelyhez a kormány 836 millió forint támogatást adott.

Közép-Európa helye a nemzetek Európájában

A különböző – sokszor társadalmi támogatottság nélküli – elitek által uralt Európai Unióban gyakoriak azok a törekvések, döntési mechanizmusok, amelyek nélkülözik a demokratikus elveket, nem rendelkeznek társadalmi támogatottsággal, s csak egy szűk liberális elit érdekeit szolgálják. Ilyen például, amikor bújtatott módon – a lopakodó integráció elveit alkalmazva – hatásköröket vonnak el vagy próbálnak elvonni a nemzetállamoktól, s ha ez nem sikerül, vagy akadályba ütközik, akkor ennek több súlyos következményét is megtapasztalhattuk az utóbbi években.

Ezekkel a tendenciákkal szembehelyezkedik a magyar kormány. Nem akarja meghatározni, hogy más országok és kormányaik miként képzelik el jövőjüket, ugyanakkor azt sem akarja, s minden rendelkezésére álló legitim eszközzel fellép az ellen, hogy mások – korábban rögzített hatáskörüket átlépve – határozzák meg Magyarország jövőjét.

Nem szabad hagyni, hogy a politikai korrektség jegyében elfojtsák az európai polgárok józan többségének közvetlen vagy az általuk megválasztottakon keresztül érvényesülő akaratát. A többségi demokrácia lényege, hogy a választások útján hatalomba került többségi képviselet akarata érvényesül, még akkor is, ha ez a többség történetesen nem a liberális elit, vagy a többségi elképzelés nem egyezik a liberális elit akaratával.

Ez a rossz politikai korrektség – bár a jelző indokolatlan, mert jó politikai korrektség nincs – az uniós politikai cselekvés mindennapjaira is rányomja bélyegét, struccpolitikát hozva létre, s ezáltal sokszor tehetetlenséget, következetlenséget és átláthatatlanságot okozva.

Ennek következménye – egyes fontos kérdésekben – a bizonytalanság s abból fakadóan a rend hiánya. Ha nincs rend, akkor nehezen lehet fenntartani a többségi társadalom által elfogadott, lehetőleg politikai közmegegyezéses helyzetet. Ennek következtében Európában új helyzet alakult ki, amelyben élesen elvált egymástól a tagállamok két csoportja, gondolkodásuk és politikai cselekvésük. A bevándorláspárti – a társadalmi elvárásoktól sokszor elszakadó – politikai elittel rendelkező, az Európai Egyesült Államok álmát kergető országok és Közép-Európa, ahol az országok nem kívánnak bevándorlóországgá válni, s nemzeti alapon kívánnak egy erős unió részei maradni.

Az első csoportban vannak azok az országok, amelyek már bevándorlóországok. Itt már nem lehet a bevándorlásnak elejét venni, mert már megtörtént. Ezek jellemzően korábbi gyarmattartók, amelyek most is – ahogy az elmúlt hetven évben tették – demográfiai problémáikra egyszerűbb megoldást keresve bevándorlókra építenék a munkaerőpiacukat.

A másik csoportba tartozók – általában a gyarmatokkal korábban nem rendelkezők – nem kívánnak bevándorlóországgá válni, hiszen ezekben az államokban még nincsen bevándorolt, vallásilag, kulturálisan elkülönülő kisebbség. Ez a közép-európai csoport, demográfiai problémáit családpolitikával, a munkaerő-problémáit – s az ezekből fakadó jövőbeni nyugellátási helyzetét – a gazdaság- és a családpolitika összehangolásával akarja megoldani.

Ez a helyzet ma már kihat Európa jövőjére is, hiszen azt látni, hogy egymásnak feszül az Európai Egyesült Államokra és a nemzetek Európájára épülő két európai koncepció. Ez nem egyszerű nézetkülönbség, nem tiszta politikai küzdelem. A uniót uraló liberális elit – elképzeléseinek és érdekeinek megvalósításáért és sikeréért – bevet mindent a másik fél – így Magyarország – ellen. Napi szinten hangoznak el azok a vádak, amelyeknek célja, hogy a velük egyet nem értőket szalonképtelenné, a velük folytatott vitát ezáltal okafogyottá tegyék. A jogállamiság hiánya, a sajtószabadság megsértése, a demokrácia leépítése, hogy csak párat említsünk. Az Európai Unió jövője azon múlik, hogy a két csoport mire jut egymással.

Magyarország szuverén tagállamok alkotta demokratikus Európai Unióba lépett be 2004-ben. A kormány azt szeretné, ha hazánk továbbra is nem diktátumokon, hanem demokratikus értékeken alapuló uniónak lenne szuverén, nemzeti alapon szerveződő tagja. Magyarország a nemzetek Európájában érdekelt, nem pedig egy Európai Egyesült Államokban. A magyar kormány álláspontja szerint a helyes út a szuverén tagállamok szövetsége lenne. Az erős Európa ugyanis csak erős és szuverén tagállamokkal lehetséges, és Közép-Európában a magyarok magyarnak, a lengyelek lengyelnek, a csehek csehnek, a szlovákok szlováknak akarnak megmaradni. Kodály Zoltán szavaival élve „Magyarország csak úgy maradhat fenn, ha lélekben minden egyes magyar határőr lesz”.

Ahhoz, hogy ebben az unión belüli küzdelemben hazánk sikeres lehessen, országainknak fel kell építeniük Európa nagy, erős, biztonságos politikai és gazdasági térségét, Közép-Európát.

Közép-Európa súlya és szerepe folyamatosan felértékelődik Európában és az unióban is, amelyre a térség országainak eddigi gazdaságiteljesítmény-emelkedése az egyik magyarázat. Az országok közül Lengyelország meghatározó szerepe egyértelmű, és vele összefogva megteremthető egy nagy közép-európai gazdasági térség alapja, hiszen a V4-országok kereskedelme Németországgal 55 százalékkal magasabb, mint a német–francia kereskedelem volumene, a német–olasz kereskedelem vonatkozásában pedig a V4-ek és a németek kereskedelme háromszor akkora, mint az olasz–német reláció.

A másik nagy törésvonal itt keresendő. Ez az Európai Unión belül a bővítés vagy a többsebességes Európa kérdésköre körül alakult ki. Közép-Európa és ezen belül Magyarország bővítéspárti. Ugyanakkor a bővítés helyett olyan törekvések is megfigyelhetőek, amelyek a jelenlegi rendszert tennék két-, illetve háromsebességessé. Ez veszélyt jelent Közép-Európa érdekeire. Ezen veszély kivédésére a lélekben és kultúrában történelmi sorsközösséget alkotó közép-európai országok gazdaságát erősíteni kell, s nagy infrastruktúráikat még hatékonyabban össze kell hangolni.

A gazdasági növekedés üteme a Közép-Európa motorját adó visegrádi országokban gyorsabb, mint az unió nyugati felében, és kétszer akkora, mint az unió egészében. A britek kiválásával az unió gyengülni fog, azonban ez a helyzet az unión belül tovább növeli Közép-Európa és benne a visegrádi országok súlyát.

Jelenleg tehát Közép-Európa jelenti Európának azt a részét, amely a kontinens gazdasági növekedésének fő eleme lehet. Európa jövőjével kapcsolatban az újjáéledő, erősödő Közép-Európa ad reményt. Ráadásul ez a 120 milliós térség további erős növekedési potenciállal rendelkezik.

A jövőben – Magyarország várakozása, tervei és érdekei szerint – a Balkán eddig nem tagállam országai Szerbia vezetésével csatlakozni fognak az unióhoz. Magyarország támogatja ezt a folyamatot, támogatja ezen belül Szerbia csatlakozását, de érdekérvényesítő képességét felhasználva feltételül szabja, hogy a külhoni magyar érdekek ne sérüljenek.

Ha a balkáni bővítés megtörténik, akkor ezzel a lépéssel Magyarország földrajzi fekvése és gazdasági kapcsolatai révén is nyerni fog. A magyar gazdaság jelentőségét, a magyar politika érdekérvényesítő képességét, a magyar társadalom önbecsülését ez a helyzet – ahogy a V4-ek helyzetének egyre inkább felértékelődése is – tovább erősítheti.

Ha – párhuzamosan a brit kilépéssel – Szerbia és egy-két kisebb balkáni ország belép az unióba, akkor az európai gazdaság súlypontja nyugatról keleti irányba fog elmozdulni, térségünk gazdasági súlya tovább nő. A következő tíz-tizenöt évet ez a folyamat határozza majd meg, és Európa gazdasági teljesítményének középpontja egyre inkább Közép-Európában lesz, szélesedő mozgásteret, új lehetőségeket, nagyobb érdekérvényesítést hozva Magyarországnak is.

A gazdasági fejlődés mellett azt is látnunk kell, hogy Közép-Európa sajátos kultúrájú térség. Más, mint Nyugat-Európa. A közép-európai nemzetek állam- és társadalomfejlődési szempontból nem voltak olyan szerencsések, mint nyugati társaik: geopolitikai helyzetüknél fogva több sorscsapás is érte őket, volt úgy, hogy átmenetileg szuverenitásukat is elvesztették az utóbbi évszázadokban. Ebből fakad azonban minden olyan előnyük is, amely a fentebb leírt két törésvonal kapcsán erőt adhat számukra. Szuverenitásuk teljes vagy részleges múltbeli elvesztéseiből fakadóan a jelenben és a jövőben stabilan a nemzetállamiság megtartása mellett állnak ki, valamint – múltbeli gyarmatok híján – nincsenek történelmi kényszereik, hogy megalkudjanak a bevándorlással kapcsolatban.

Ez a különbség, amely megkülönbözteti Közép-Európa országait, elfogadhatatlan a nyugat-európai liberális politikai elit számára. Közép-Európa népei számára meg az elfogadhatatlan, hogy a nyugat-európai politikai elit akarja – egy része valós felhatalmazás nélkül – meghatározni, hogy a szuverén közép-európai tagállamok kikkel éljenek együtt, és milyen rendszereket működtessenek, ráadásul olyan elveket és cselekedeteket kérve rajtuk számon, amelyeket a mindennapokban saját hazájukban sem gyakorolnak.

A térség szuverén államainak szabad joga meghatározni: hogyan számolják fel a múltbéli kommunista-szocialista rendszerek elemeit, s hogyan építik ki – demokratikus kereteken belül – politikai rendszerüket, gazdaságukat, társadalomszerkezetüket. Mindezt a hosszú távú nemzeti fennmaradásuk és fejlődésük érdekében.

Annak érdekében, hogy Közép-Európa elfoglalhassa a méltó helyét Európában, a magyar miniszterelnök öt tézist fogalmazott meg.

Az első, hogy minden európai országnak joga van megvédeni a keresztény kultúráját, joga van elutasítani a multikulturalizmus ideológiáját.

A második, hogy minden országnak joga van védelmébe venni a hagyományos családmodellt, joga van azt vallani, hogy minden gyermeknek joga van egy anyához és egy apához.

A harmadik, hogy minden közép-európai országnak joga van megvédeni a nemzetstratégiai szempontból kulcsfontosságú gazdasági ágazatait és piacait is.

A negyedik, hogy minden országnak joga van megvédeni a határait, és joga van elutasítani a bevándorlást.

Az ötödik, hogy minden európai országnak joga van a legfontosabb kérdésekben ragaszkodni az egy nemzet, egy szavazat elvéhez, és ezt a jogot az Európai Unióban sem lehet megkerülni.

A magyarság, az ország tanult múltja hibáiból, s ez megedzette jelenünket, amely jelenünk lehetőségére kell hogy felépítsük jövőnket, s ezt a folyamatot minden nemzetnek lehetőleg egymással együttműködésben, de magának kell végigjárnia. „Akinek jó szeme van a történelemhez, megláthatja benne az esélyt. A tamáskodóknak csak azt mondhatom, háromszori kétharmaddal a hátunk mögött nekünk a lehetetlenre kell vállalkoznunk, mert a lehetségeset más is meg tudja csinálni.” (Orbán Viktor, 2018. május 10.)

A lehetetlen legyőzéséhez nem elég a szent szándék. A feladat sikeres megoldásához szükséges a célhoz adekvát gondolat, és megvalósításához az igazunk biztos tudatából táplálkozó, kitartó erő.

A gondolat és az erő együttes megléte a siker titka!

Záró gondolat

Az elmúlt hetekben az orbáni modellről írt gondolatsorozatomat édesanyámnak, valamint édesapám és nagyszüleim emlékének ajánlom, akik a XX. században küzdve és dolgozva megteremtették számomra és gyermekeim számára a XXI. századi boldog élet esélyét.

Az elmúlt évtizedek után végre az orbáni modell alapján működő cselekvő állam az, amely céljaival és eredményeivel nem teszi hiábavalóvá nagyszüleink és szüleink erőfeszítéseit. Jövőt ad az egyénnek, a családnak, a közösségeknek, a nemzetnek és a hazának.

Megpróbáltam az elmúlt nyolc év kormányzati filozófiáját, politikai logikáját, az orbáni modell lényegét s az annak alapján történő állam- és társadalomépítést bemutatni.

Azonban amikor a környezetünk, a körülményeink és a lehetőségeink javulnak, akkor az emberek elvárásai is változnak, növekednek. Emiatt – akár a körülmények jelentős javulása esetén is – ugyanolyan elégedetlenek maradhatnak, mint korábban, hiszen minden számnál van egy nagyobb szám, minden eredménynél van egy jelentősebb elvárás.

Mindezek ismeretében, a kormányzati cselekvés logikáját megértve – s annak belátásával, hogy e kormányzati elképzelések és döntések is csak lépésről lépésre képesek a mindennapokban érzékelhető eredményeket produkálni – vagyunk képesek elkerülni azt, hogy az egyik leg-ártóbb emberi tulajdonság, a türelmetlenség áldozatává váljunk.

Ezt az alapvető emberi esendőséget és rövidlátást tüzelik fel és használják ki a cselekvő állam orbáni modelljének ellenfelei. Tehetségtelenségen, tehetetlenségen és irigységen alapuló zsigeri gyűlöletből sokszor sok mindent mondanak róla, vádaskodnak, rágalmaznak, kiforgatnak, összemosnak.

Nincsenek hiba nélküli rendszerek, az emberi tényező kihagyhatatlan. Semmi nem lehet tökéletes, és semmi nem lehet mindennek és mindenkinek egyformán jó. Azonban a jóra való törekvés és az ebből fakadó eredmény el nem ismerése, a társadalom egy részének a feltüzelése s ezáltal a gyűlölet, a kirekesztés és irigység társadalmasítása már bűn.

De szerencsére az utolsó szó mindig a történelemé…

Vége