– A rendszerváltozástól kezdve érlelődött bennünk a gondolat, mígnem 1998-ban végre megszületett az elhatározás: megmentjük történelmi örökségünket. Kormos István akkori polgármester úgy gondolta, hogy a település és a vár összetartozik. Persze megkaptuk több helyről is, hogy nem vagyunk normálisak. Voltak olyan megszólalások is, hogy elköltjük a falu pénzét egy romra, bár a településnek nem volt különösebb vagyona, tehát nem nagyon volt mit elkölteni. Jó, vettünk azért öt talicskát meg néhány csákányt és lapátot. Ilyen hangulatban indult az ásatás 1999-ben – meséli Bakos Ferenc. – Ahogy haladtunk előre, jött az ötlet, hogy most már mutassuk meg a falu népének is, mit is csinálunk itt fenn, mivel foglalkozunk minden nyáron. Régésztábor szerveződött, de mert pénzünk nem volt, a fiatalok lelkesedését céloztuk meg – sikerrel! Középiskolás és egyetemista diákok, önkéntesek érkeztek nyaranta, akik koszt és kvártély fejében segítették a régészek munkáját.
Amit kiástak, azt a falunak is bemutatták, még értelmezték is az itt lakók számára. Az időseket busszal hozták fel egy kis kirándulásra, rotyogott a paprikás az üstben, amikor egy néni sírástól fátyolos hangon megszólalt: ez a mi várunk. Megérintette a történelem a szomszédját is, aki azzal állt meg a polgármester mellett: ha hiszed, ha nem, én itt nem jártam gyerekkorom óta. Hatvan éve. Nagyon bánom, hogy nem jöttem hamarább.
– Minden egyes perce értékes a munkának, amely a vár körül zajlott az elmúlt huszonegy évben – jelenti ki a polgármester. – Kétségem sincs afelől, hogy a mi feladatunk helyreállítani, megóvni, bemutatni. Évente több tízezren látogatják meg a várat, sok biztató szót kapunk. Az is nagy öröm, amikor a vendégkönyvben olvasom: nemzeti büszkeség. A regéci lakosok már százan sincsenek. A vár nekünk a jövőt jelenti, ezt hiszem és vallom, tapasztalom is. Az Öregtorony rekonstrukciójával egy időben felépült a faluban a Regéci Vár Látogatóközpont, amelynek állandó kiállítása képet ad II. Rákóczi Ferenc gyerekkoráról. Ez a két helyszín hat embert foglalkoztat fixen, további három a karbantartási és üzemeltetési munkálatokban vesz részt. Tágabb környezetünknek szintén a vár köré szerveződik az élete: a szomszédos Fonyról, Korlátról, Háromhutáról is foglalkoztatok embereket, és még újabbakra lesz szükség, ha tavasszal elkészül a palotaszárny.
A falusi turizmus, a szolgáltatás terén van hova fejlődnünk, és azt remélem, hogy a lakosság száma is növekedni fog a jövőben. Éppen ma beszélgettem fiatalokkal, akik Debrecenből látogattak ide, lovas hagyományőrzéssel foglalkoznak, solymászattal, és igencsak azon gondolkodnak, hogy Regécre költöznének. Ez a jó irány!
Lőrésből kinövő körtefa
Miért vonzódik az építész a romokhoz? Kosdi Attila indítékai közt nem találunk történelmi kalandregényt vagy más gyerekkori olvasmányt, ennél prózaibb az ok: az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársaként rettentően zavarta az építészt, hogy a régészek csak úgy otthagyják a feltárt romfalakat, amelyek aztán rövid időn belül elporladnak, tönkremennek. Pálos kolostorromok védelmével kezdte, majd következtek a várak: falazott. Állagvédelem volt a cél Szádváron is, amikor társaival – régésszel, önkéntesekkel – megtisztította a falat a ránőtt növényzettől. Ahol vadkörtefa nőtt ki a kövek közül, ott mindenhol lőrést talált. Először nem is értette az összefüggést, de aztán rájött: a kövek közül kipotyogott a habarcs, a meszes törmelék pedig igen jó táptalajt biztosít a fának. Kosdi Attila ekkor már célzottan a lőrést kereste a falban, és a vadkörte mindig eligazította. Regécen műkőből készülnek a rekonstruált nyíláskeretek. Az eredeti kőanyag alapján készül a receptúra, amely sablonba kerül, és felületi megmunkálás után épül be a várba. Az eredetit nem szívesen falazná vissza az építész, a diósgyőri vár példáján látta, milyen hamar elporlad az a kő, amely több száz évig állt kint esőben és hóban. A regéci vár évszázados kövei közül jó néhány az Öregtorony földszinti oldalán, a Kerekded bástyán kialakított kőtárban megtekinthető. Miért hasonlít mégis a rekonstrukció az eredetire? A habarcs is segít ebben: a kivitelezők szeretnek ugyan cementtel dolgozni, de itt nem lehet, mert a cementes habarcs erősen zsugorodik kötés közben, sokszor el is válik a kövektől. Ki is esik. Emellett a cement párazáró, ha alatta a fal vízben áll, télen kifagy. Jó megoldás az eredeti habarcs összetételét megvizsgálni laborban, majd ugyanazt kikeverni, csak aztán jön az egyszeri kőműves, hogy persze, majd kevergetünk, hogyne – és cementtel felfalazza. Ez történt Ónod várában. Regécen nem kevergetnek, előregyártott, zsákos habarccsal dolgoznak. A megfelelő alapanyag lényegi kérdés, Kosdi Attila például kerüli a modern építészetben elterjedt acélszerkezetű kiegészítéseket, mert nem szeretné, ha pár év múlva rozsdás vasat néznének a látogatók ezrei. De tisztázzuk: ennek a várnak az életében sosem volt olyan pillanat, amikor minden csillogott-villogott. Egy középkori vár sosem volt kész. Mostani állapotában is teljesen hiteles képet nyújt, zsákokkal és építőmunkásokkal.
