Gróf Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon a lengyel Tarnowska Erzsébet grófnő és gróf Esterházy János Mihály gyermekeként. A Trianon után Csehszlovákiába szakadt közel egymilliós felvidéki magyarság kiemelkedő vezetőjeként politikai pályafutását az Országos Keresztényszocialista Párt elnökeként kezdte meg 1932-ben. 1935-ben Kassán prágai parlamenti képviselővé választották, s 1945-ig a magyar népcsoport jogvédőjeként tevékenykedett. Az általa alkotott „szlovákiai magyar család” eszméjéből kiindulva egységben látta és szolgálta a szlovákiai magyar társadalom minden rétegét, saját szavaival: „nemre, fajra és felekezetre való tekintet nélkül.” Jelentős szerepet vállalva a (cseh)szlovákiai magyar művészi élet fejlődésében sosem feledkezett meg az irodalmi és művészeti mecenatúra feladatáról.
Kezdeményezésére jött létre 1941-ben a magyar képzőművészek Pozsonyi Magyar Galériája és az írók Madách könyvesháza (a Madách Könyvkiadó előde). Annak ellenére, hogy személye folyamatos támadások kereszttüzében állt, sohasem szűnt meg hirdetni a közép-európai (s elsősorban a magyar–szlovák) sorsközösség és kiengesztelődés fontosságát. A korabeli Magyar Nemzet, számon tartva munkásságát, több híres beszédét is publikálta, köztük azt is, amelyet országos feltűnést keltve Kassán mondott 1938 novemberében, Horthy Miklós bevonulásakor: „Mi, itt maradt magyarok, ígérjük, hogy kezet adunk az itt élő szlovák testvéreinknek, és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért. Az ideát lévő magyaroktól pedig kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itt, mint ahogy azt mi magunknak odaát követeljük.”
Tevékenyen részt vett a lengyel menekültek magyarországi befogadásában 1939-ben, ezért rendőri felügyelet alá helyezték őt az újonnan létrejött Szlovákiában, ahol hosszú ideig megtagadták pártja hivatalos bejegyzését. Párthíveivel így csak személyes látogatásai által vagy a magyar sajtón keresztül érintkezhetett. Politikáját a keresztény, nemzeti és szociális hármas pillérre építve, a szlovák parlamentben 1942-ben egyetlen magyar képviselőként egyedül ő utasította el a zsidóság deportálását kimondó törvény megszavazását. Ezt követően számos üldözött zsidó életét mentette meg Magyarországra menekítve őket. A Gestapo körözte, a nyilasok letartóztatták, Szlovákiában pedig fél év börtönbüntetésre ítélték. A háború utolsó hónapjaiban Pozsonyban rejtőzködött.