Talán a legkülönösebb szereplője volt ennek a kommunista kontextusú kultuszépítésnek József Jolán, aki A város peremén című életrajzi regényében lényegében megalapozta és kikristályosította a „kommunista József Attila” képét, amelyhez még olyan életrajzi epizódot is leírt, amely szerint József Attila személyes kapcsolatban állt Rákosi Mátyással, sőt a magyarországi sztálinizmus megteremtője, a későbbi hírhedt kommunista diktátor még személyes szellemi hatással is volt a költőre.
Nem filológiai vagy irodalomtörténeti munka Mező Gábor könyve (hiszen az ilyen típusú áttekintéseket például Szabolcsi Miklós monográfiasorozatának darabjai vagy Tverdota György munkái szinte a teljesség igényével megtették már), hanem kortörténeti és eszmetörténeti közelítéssorozat a József Attila-i életút és életmű utóéletéhez, különös tekintettel a költő államszocializmuskori „hivatalos” kultuszára és annak rétegeire, valamint arra a kísérletre (ami egyébként még napjainkra sem zárult le), hogy a magyar költészet egyik legnagyobb alakját a mindenkori politikai baloldal kisajátítsa.
„Milyen költeményeket írt volna egy megfelelő kezelés után, vagy egyáltalán egy párhuzamos világban? Értelmetlen elképzelni, ahogyan Jimi Hendrixet hatvanévesen letisztult bluest játszani, Jim Morrisont megtisztult, filozofikus költőként. József Attilát nem lehetett kisajátítani. Nem lehetett megmenteni. Talán, ha ismerik a borderline személyiségzavart, talán, ha nem egy pszichoanalitikus kezeli, talán, ha Flóra magához öleli, és nem engedi el, talán, talán. Nincs feltételes mód. Ikaroszként repült a Nap felé, és a vonat csikorgása után csak a versek maradtak. »Csak.« Valójában minden.”
(Mező Gábor: Kiterítenek úgyis. József Attila és a mozgalmárok. Századvég Kiadó, Budapest, 2026. 216 oldal, 4990 Ft)
