Fotó: Typotex Kiadó
A történetben azonban drámai főszerepet játszott valaki, akit csaknem elfeledtek: Norman George Heatley angol biokémikus. Ő találta meg a megoldást, hogyan kell kinyerni a penicillint. 1941-ben Florey és Heatley New Yorkba repült, hogy gyártót keressen. Utóbbi talált amerikai partnert, akivel közösen kísérleteztek. Ez a partner, Andrew J. Moyer azonban galád fickó volt. A munka, a kutatási eredmények közösek voltak, de Moyer a gyártási eljárást saját nevén szabadalmaztatta Heatley őszinte megrökönyödésére. Miközben a penicillin gyártása óriási profitot hozott az amerikai gyógyszergyáraknak, ebből nem részesültek a feltalálók. Florey ugyanis hallgatott arra a tanácsra, hogy orvosi felfedezést etikátlan lenne szabadalmaztatni. E gondolat miatt az angolok jogdíjat fizettek a csodagyógyszerért, amelyet Angliában fedeztek fel, kutattak és fejlesztettek.
A könyv, ahol lehet, magyar vonatkozásokat említ. Szó esik arról, hogy a második világháború idején a kémiai Nobel-díjas Hevesy György miért oldotta fel királyvízben Nobel-díja aranyérmeit. (Nehogy a nácik kezébe kerüljön a két elismerés.) Bőséggel taglalja a kötet az 1994-ben kémiai Nobel-díjat elnyerő Oláh György életútját. Gondolatébresztő felvetés, hogy mi lett volna a professzorral, ha marad, és vállalja az 1956. októberi eseményekben játszott szerepe miatti megtorlást. Nobel-díjas biztosan nem lett volna, megnyomorított, tudományát nem művelhető ember annál inkább.
Simonyi Miklós vegyészprofesszor történelmi és társadalmi kontextusba helyezve tárja elénk az életünket átszövő kémia szerteágazó és színes világát. A huszonkét írás kémiai eredményeket ismertet, ám a középpontban rendre az ember áll. A szerző sokat ad, időnként túl sokat, ami nehezíti a befogadást.
