Varga Csaba fölöslegesen nem kockáztat, a Kancsendzöngáról három éve például volt ereje visszafordulni, ugyanakkor azzal is tisztában van, mindenre nem lehet felkészülni.
A nagyváradi sportember fiatalkorában vízilabdázott és kosárlabdázott, s már akkoriban is rendszeresen túrázott, tehát megvannak a fizikális alapjai.
A hegymászásra leginkább futással készül, hetente száz-százhúsz kilométert teljesít, alkalmanként átlagosan harmincat – durván ötperces ezrekkel –, s olykor ultra futóversenyeken is részt vesz.
(Kacérkodik az Ultra Balatonnal is, de oda, mint mondja, még nem jutott el.) Nem a tempó a lényeges, hangsúlyozza, az alap-állóképességet kell minél jobb szintre fejleszteni.
Amúgy pedig átlagos civil életet él. Építészként keresi a kenyerét, két gyerek édesapja. Amikor az intim szféra határát feszegetve megkérdezem tőle, a családja hogyan tolerálja a szenvedélyét, azt feleli, elfogadják, nincs ezzel gond.
– Az Everest speciális eset, ez az expedíció öt, akár hat hétig is eltarthat, különben igyekszem a lehető legrövidebb időt távol tölteni a családtól – mondja.
Az extrém sportokat űzők rendre szembesülnek a kérdéssel, mi hajtja őket. „Minden csúcshódításra magammal viszek egy magyar zászlót Nagyvárad felirattal. Ez városunk magyar közösségének létezését és élni akarását tükrözi. Azért csinálom, hogy a magyar emberek, bárhol is éljenek a Kárpát-medencében, ebből is erőt meríthessenek a hétköznapokhoz. Engem igazából ez a cél és nem a csúcsok tesznek elkötelezetté” – mondta ki egy korábbi interjúban.
A kérdésre, látja-e a küldetése hozadékát, így felel:
– Tudom jól, hogy az én üzenetem nem jut el mindenkihez, mégis apró jelzés, hogy magyarként is, szülessünk bárhol a nagy világban, el lehet érni nagy dolgokat, csak hit és akarat kell hozzá.
Varga Csaba eleinte önmaga finanszírozta az útjait, ma már a hegymászást évek óta szponzoráló magyar cég, a Kalifa és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága is támogatja a Bethlen Gábor Alapítványon keresztül. Az erdélyi sportember hovatovább magyar állampolgárként, magyar színekben vesz részt az expedíciókon, tevékenysége Romániában, a többségi társadalom körében éppen ezért nem vált ki különösebb visszhangot.
