Végső fegyver

Az elmúlt ötven évben csaknem száznegyven hasonló faji zavargást élt már át Amerika. A jelenlegi rendbontások azt jelzik: a baloldali-liberális közeg utolsó próbálkozásával az erőszak útjára lépett, hogy az öt hónap múlva sorra kerülő elnökválasztásokon visszaszerezze az ország irányítását.

Pósa Tibor
2020. 06. 15. 10:48
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A rasszizmus problémája az Egyesült Államok alapításától kezdve végigkísérte az ország történelmét, a társadalmon belül olyan mély etnikai sebeket okozott, amelyekre mind a mai napig nincs üdvözítő megoldás, sem a demokraták, sem a republikánusok oldaláról. De a közelmúltban újra feltűnő és egyre terjedő fehérek elleni rasszizmus sem szolgálja ebben a kérdésben az általános megbékélést. Még azért is a fehérek viselik a felelősséget, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát. Mert akkor nem lett volna a fehér hatalmak gyarmatosítása, az indiánok lemészárlása, a feketék pedig maradtak volna Afrikában, a szülőföldjükön, ahol boldogan élnének. Így nem történhetett volna meg például a minnesotai borzalom sem. George Floyd halála mindenképpen kirívó példája a rendőri brutalitásnak, erre nincs mentség vagy más magyarázat. Nagyon helyesen járt el az Egyesült Államok elnöke, amikor nyilvánosan részvétét fejezte ki az elhunyt hozzátartozóinak.

Amerikában a rendőri intézkedések közben évente több mint ezer ember hal meg. Ebbe beletartozik a jogos fegyverhasználat, de a rendőri túlkapás is, mint azt Minnesotában láthattuk. Nem véletlen, hogy a rendőr-akadémiák többségén nem is oktatják ezt a fogást. Eddig az igazoltatások vagy elfogások alkalmával a térdeléses technika következtében több mint negyven ember vesztette életét az Egyesült Államokban. Az áldozatok közt voltak feketék és fehérek is. Az elhalálozottak között a feketék nagyobb arányban vannak, akik közül többen bűnözői életmódot folytattak. Bár Floyd hétvégi templomi megemlékezésén az oltár fölött elhelyezett képén az áldozatnak angyalszárnyai nőttek, a hírek szerint ez a nagydarab fekete férfi nők fegyveres kifosztásából élt, mégpedig elég jól…

A zavargásokban meghaltak száma Amerika-szerte tucatnyi. A gyújtogatók és fosztogatók több száz millió dolláros kárt okoztak az országban. Ezekre sincs mentség, még magyarázat sem. A jóérzésű embereket megdöbbentő esetet egy fehér rendőr követte el. Vajon helyes válasz-e erre, ha feldúljuk fél Amerikát? És helyes válasz-e, ha semmiről sem tehető fehéreket vegzálunk, alázunk meg, kényszerítjük őket arra, hogy ükszüleik tetteiért kérjenek bocsánatot, majd mindezt felvesszük okostelefonunkkal? Olyan felvételeket készítve, amelyek láttán az embernek felfordul a gyomra. Idáig jutott Amerika. A kisebbség csekély része, amely a tüntetéseken a leg­hangosabb, diktálja a ritmust egész Amerikának. A Black Lives­ Matter (A fekete életek számítanak) elnevezésű és a „náciellenes” Antifa mozgalom a legfékezhetetlenebbek közülük. Az ő szemszögükből minden fehér náci, és punktum. Hozzájuk csapódnak még azok a kétes alakok, akik terepjárójukkal járnak boltokat fosztogatni.

De vajon nem szervezett akciósorozattal állunk-e szemben, amelynek egyetlen célja az, hogy Donald Trump elnököt megakadályozzák november elején az újraválasztásában? Rég készültek erre, ezt nyomozati hangfelvételek igazolják. A lelkesítő csapatok felálltak, és csak a rajtpisztoly eldördülésére vártak. Öt hónappal a választások előtt kapóra jött George Floyd tragikus halála, erre a nagy számok törvénye szerint lehetett számítani. Igaz, ők egy fekete háziasszonyra vártak, aki teli kosárral ballag hazafelé, miközben egy fehér rendőr lövedéke végez vele. De „megfelelt” a büntetett előéletű, megint valami zavaros ügyben részt vevő nehézfiú Floyd is.

Senki se higgye azt, hogy Amerika ötven nagyvárosában, melyek szinte mind demokrata irányításúak, még ha ilyen nagy hatású esemény történik is, egyszerre és spontán robbannak ki a tiltakozási akciók, amelyek immár két hete tartanak. Azt meg kell jegyeznünk, hogy a hétvégi tüntetések zöme békésen ért véget. Kellett, hogy legyen, aki az egész megmozdulássorozatot összehangolja, pénzeli, a nem annyira lelkes városokba máshonnan importál olyan kemény magot, amely majd az első sorokban kész összecsapni a rendfenntartókkal. Az emberi jogokat hangoztató szervezetek behálózzák Amerikát, az egyetemeken, az oktatók és hallgatók közt különösen aktívak.

Az antifások gyakorlott tüntetők, ők a városi harc tanult kiprovokálói, az összetűzés nagymesterei. Többnyire fiatalok és jómódúak, sokan közülük egyetemre járnak, csak épp az adrenalin hiányzik számukra. Ha ez találkozik a kapitalistaellenes fellépéssel, akkor övék a terep. Ködös marxista nézeteket hangoztatnak, de elsődleges céljuk a balhégerjesztés, az összecsapás a rendőrséggel. A párizsi szakszervezeti tüntetéseken a vonuló tömegbe vegyülve, Berlinben a náciellenes megmozdulásokon, de ha van valahol valami nemzetközi „kapitalista” találkozó – legyen az Amerikában vagy épp a skandináv országokban –, akkor mindenhova küldenek hangadókat, akik egy kis csetepatét ki tudnak provokálni.

Ez az amerikai antifák célja is: amennyire csak lehet, aláásni a republikánus rendszert, vele Trump hatalmát. A rasszizmus jelszava szinte mindenhol jó gyúelegy, különösen az Egyesült Államokban. Ha ezt is lemoshatatlanul sikerülne rápecsételni Donald Trump rendszerére, akkor november elején a demokraták bízhatnak a sikerben. Különösen ha ezt összesítjük a koronavírus-járvány következményeivel. Ebben Trump nem áll jól: közel kétmillió megbetegedett és száztízezer halott a jelenlegi mérleg. A járvány gazdasági hatásai is rendkívül súlyosak: negyvenmillió munkanélküli, akik az utóbbi hónapokban vesztették el állásukat. Ez pont a kétszerese annak a számnak, amely Trump három éve alatt újra munkát talált.

Az elnök elég korán felismerte a zavargásokban rejlő lehetőségeket: ő a rend pártján áll, az emberek életének és javainak védelmezője. De szokása szerint megint elvetette a sulykot: az antifák terrorista szervezetté minősítésével és – ha kell – a hadsereg utcára vezénylésével fenyegetett. Ha tiszteletben tartják az amerikai alkotmányt, ezek közül egyik sem lehetséges: még a 2001-es hazafias törvény sem szól arról, hogy ­egy belföldi szervezetet terroristának lehessen nyilvánítani. A hadsereg bevetése még pár kormánytagnál is kiverte a biztosítékot. Bár az elnök felvetései igen keményen hangzottak, más esz­közökkel kell felvennie a harcot. Ott a gazdaság, amely eddig mindig sikert hozott Trumpnak – de hónapokon belül kellene valami kézzelfogható eredményt felmutatnia.

A közvélemény-kutatások az elmúlt évek során először tükrözik azt, hogy a többség inkább a tüntetőkkel ért egyet. Ez azért még fordulhat, különösen, ha a békés fehér polgárokat ért atrocitások is nyilvánosságot kapnak. A demokraták és baloldali, liberális támogatóik – miután minden jogi lehetőséget elbuktak, médiacsapdájuk dugába dőlt, hogy megbuktassák Trumpot – most kijátsszák a faji kártyát, az elnök erőszakos elmozdítását. Átmentek egy határon, amelyet Amerikában eddig tiszteletben tartottak. Az elvakult baloldalnak semmi sem szent, mert látják, hogy pártjuk még egy ellenzékben eltöltött periódust nem fog túlélni, hanem darabokra hullik. Ezért döntöttek úgy, hogy bevetik a végső fegyvert. Trumpnak most valóban észnél kell lennie.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.