Torockói kilátások

A fotográfus jó hosszan cipelhette masináját, hogy e felvételt elkészíthesse egy magaslatról, s hogy a lábai előtt heverhessen az építészetileg és néprajzilag is oly fontos bányavároska a drámai méretű Székelykő vársziklájával együtt.

Fotó: Torockó főtere a Székelykővel és egy román lobogóval, ami a helyi ortodox pópa házán díszeleg tűntetőleg. Fotó: Wikipedia

A magyarságnak viszont ma is komoly feladata van itt, s nem csak a helyieknek. Régóta és viszonylag gyakran járok le Torockóra, kutatni, előadni, s ha adódik, akkor pihenni, kirándulni, beszélgetni a sok itteni régi ismerőssel. Örömforrásaikat, gondjaikat sokszor átbeszéltük már. 

Amit mi tehetünk, hogy-e történelmileg, néprajzilag és számos más vetületében is fontos magyar bástya megmaradjon Erdélyben, az az, hogy minél többször útba ejtjük. 

S legfőképp nem csak egy-egy éjszakára, átutazóban, mert szomjazzák a magyar utazót, de főképp azt, aki – megsúgom – alázattal jön és nem kutyafuttában. Hiszen megérdemlik, szórványnak sem nevezném őket a román tengerben.

Ráadásul néhány éve felütötte fejét egy új veszély, a beszivárgás, ami sajnos már műemléki ingatlanvásárlás terén is tapasztalható a faluban. Történik ez úgy, hogy nekünk, magyaroknak valahogy eszünkbe sem jut, hogy egy színromán faluba beköltözzünk. De nekik, akkor mégis hogy jut eszükbe egy kulturális és vallási vetületben is gyökeresen más településre beköltözni? – tehetjük fel joggal a kérdést, a múlt drámáit is figyelembe véve. Ehhez persze megágyaztak már az 1930-as években, amikor ortodox templom épült Torockó kellős közepén, kőhajításnyira az ódon magyar unitárius templomtól. Akkor nem voltak elég erősek a helybéliek, hogy ezt megakadályozzák. Most viszont lehet még tenni a jövőért.

A jelenkori probléma a pandémia idején kezdődött, amikor a lezárt határ miatt megcsappant a magyarországi turisták száma, majd „a semmiből” a falu elnyerte a nemzetközi FIJET-díjat, amivel a szakírók Románia első számú turisztikai célpontjának nyilvánították. 

Ekkor egyszeriben idekapott a románság. 

Torockó viszont messze nem az ő fogadásukra volt berendezkedve, ezért egyszeriben azt kezdtem magam előtt látni kicsiben, mint ami szülővárosommal, Nagyváraddal történt az első beszivárgások idején és történik ma is, amikor már létében támadják az ottani magyarságot.

Nem szabad megengedni, hogy Torockó, ez az oly sokunkat megérintett szent hely is műveleti területté váljon. A falu több napra elegendő látnivalót rejt, amit Hantz Lám Irén részletes útikalauzai, és Balogh Szabolcs művei is bizonyítanak, nem csak az enyémek. Ezek jóformán házról házra feltárják a hajdani bányaváros kincseit. Legyünk jelen minél többen, minden évszakban Torockón, amire a helyi Duna-Ház számos egyedi programja is ösztönöz. Higgyék, el meg fogja érni, hosszú távon is egyrészt a vendégszerető falunak, másrészt nekünk, honi utazóknak is.