A Torockó és környéke régi képeslapokon című albumok írója felidézte a „torockói címlaplány” történetét is: 1932-ben a Pesti Hírlap vasárnapi melléklete egy díszes viseletbe öltözött torockói menyecskét választott borítójára, akiben a közönség soraiból valaki a saját nagyanyját vélte felismerni.
A múlt, amely önbecsülést ad
Az est egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor a jelenlévő Balogh Szabolcs torockói író, helytörténész és fotográfus méltatta a gyűjtők kutatómunkáját. Kiemelte: Balázs D. Attila tevékenysége, különösen a torockói képeslapok szisztematikus gyűjtése és publikálása műveiben, messze túlmutat a puszta archiváláson.
Sosem hittük volna, hogy Torockóról ennyi régi képeslap jelent meg. Ez a gyűjtemény az önértékelésünket emeli meg. Olyan kiadványokról van szó, amelyek jelentősége messze felülmúlja azt az ívet, amennyire ma ismerjük őket. [...] Úgy vélem, hogy Jókai Mór után ezek a kiadványok azok, amelyek mindenkit valamilyen szinten meg tudnak érinteni
– mondta Balogh Szabolcs, megköszönve a közösség nevében az értékmentő munkát.
A beszélgetés végén a hallgatóság kézbe vehette a ritka köteteket, megbizonyosodva arról: Torockó múltja nem holt betű, hanem élő, kapaszkodót nyújtó valóság.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!