Valamikor 1848. március 15-e után, egy tiszti összejövetelen Bersek főszázados pohárköszöntőjében Kossuthot éltette, aminek az lett a következménye, hogy ezredparancsnoka, báró Josef Barco ezredes büntetésből Berseket lovag gamsendorfi (garamszentbenedeki) Jenik Móric és Astleithner Adolf főhadnaggyal, Kalotsa Balázs hadnaggyal együtt ezrede Pozsonyban álló tartalék századához helyezte át. A renitens Bersek elutazása előtt még felkereste századát és a legénységtől elköszönve, azokat ünnepélyesen feleskette Magyarország szabadságára.
A Coburg-huszárok soraiból elsőként Nicsai közhuszár és három bajtársa hajtott végre sikeres szökést 1848 októberének elején, de akkor követőjük még nem akadt, csupán pár huszár került áristomba függelemsértésért. Október közepén változott meg a helyzet, amikor kiderült, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) az ezred hazahozatalán fáradozik, és Kossuth kapcsolatban áll az ezred tartalék századának tisztikarával. E svadrontól érkezett meg október 20-án Astleithner főhadnagy Janowba, ahol az ezred 2. őrnagyi osztályának 2. százada állomásozott. Kossuth általa küldött a századparancsnokoknak instrukciókat, valamint ezer forintot a hazatérő legénység élelmezésére. A főhadnagy a többi századot is felkereste, miközben Kossuth megbízottai is megérkeztek, és a huszárok szálláskörleteinek és istállóinak falain megjelentek a hazahívó falragaszok. A század a hazatérés mellett döntött, amelyről a földvári és bernáthfalvi Földváry Károly alszázados, báró Wasmer Gusztáv főhadnagy, Georg Wilhelm Amsberg hadnagy tudott. Báró Ernst Steuben hadnagy viszont hezitált, ezért osztályparancsnokától, báró Stephan Zobel von Giebelstadt őrnagytól kért tanácsot, mit tegyen, ha az ezred Magyarországra megy, mire az kitérő választ adott. Délután pészaki Bajzáth Gusztáv főszázados tartott tiszti gyűlést, amelyen kijelentette, hogy a legénység legkisebb mozgolódását is jelentsék. Este Földváry alszázadosnál gyűltek össze, ahová a 7. századtól is érkezett két tiszt: lekcsei Sulyok Ede és Uj Imre főhadnagy. A biztonság kedvéért nem beszéltek tervükről, elsőként Wasmer főhadnagy és Amsberg hadnagy tért vissza szállására, ahol a parancsot adtak a szakasztizedeseknek, hogy a legénység takarodó után málházzon és nyergeljen. Sulyok főhadnagy és Steuben hadnagy egy kocsmában vacsorázott, ott csatlakozott hozzájuk Uj főhadnagy, aki egy újságot hozott magával, benne Jelačić horvát bán azon leveleivel, amelyekben megköszönte Bécs támogatását és újabb segítséget kért a magyarok ellen. A társaságot gyarapította még Földváry alszázados és Wasmer főhadnagy, majd amikor asztalt bontottak, Sulyok és Steuben újra négyszemközt maradt. Sulyok főhadnagy ekkor közölte, hogy százada hazakészül, és tiszttársát is erre kapacitálta. Steuben megijedt és rögvest a császárhű Wasmer főhadnagyhoz rohant, hogy kikérje véleményét. Wasmer azonban nem mondott neki semmit, mire Steuben kétségek között ment a szállására.