A kicsiny római katolikus kápolnáról 1613-ból maradt fenn az első forrás, de egyes kutatások jóval korábbra datálják épültét. Orbán Balázs szerint „építése modora a XIII. század jellegét mutatja”. A népi emlékezet viszont úgy tartja, hogy a tatárjárás idején egy Jézushoz fohászkodó székely vitéz az innen ezer lépésnyire fekvő Budvárából kiröpített egy nyílvesszőt, ami éppen ezen a helyen találta szíven a vidéket dúló tatárkánt. A templomocska négykaréjos formája is a kán jurtájára utalhat. A szent hajlék e tett után kapta a Jézus háza nevet, ahová messze földről zarándokoltak a hívek, s ahol manapság is megülik Jézus szíve ünnepét.
De ez az 1939-es képeslap más miatt is beszédes, a felvételt ugyanis a fényképész-dinasztiát alapító Kováts István készítette. A székelyudvarhelyi művész hatalmas képi örökséget hagyott maga után, székelyföldi falvakat, viseleteket, hagyományokat örökített meg. Még Nyirő Józsefről, Tamási Áronról, és Benedek Elekről is készített portrékat. Ősfotográfusunk örököseinek tisztelete és alázata a szakmai múlt iránt pedig szinte példátlan, s nem csak erdélyi szinten.
A család ma is őrzi a temérdek régi negatívot, amit a nagy elődök hagytak az utókorra, s üzemelteti Európa egyetlen élő napfény műtermét. E varázslatos környezetbe lépve eredeti állapotukban megőrzött antik fényképezőgépekkel, hátterekkel és díszletekkel is találkozhatunk. A Kováts fényképészet békét, s nyugalmat árasztó internetes honlapja tanúsága szerint a műteremben belenézhetünk még akár a százéves kamerák belsejébe, és megtapasztalhatjuk a kézi kidolgozású fehér-fekete képek előhívásának varázsát is a sötétkamrában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!