A piski csata 1849. február 9-én

A románok felkelése gyorsan brutális vérengzések által kísért polgárháborúvá vált.

A vízaknai harcból megmenekült sereg maradékát Bem a Maros mentén vezette nyugati irányba, ahonnan már közeledett az erősítés, Hrabovszky György őrnagy hadosztálya. A két seregrész Déván egyesült. Bem ismét azonnal a támadásra gondolt. Serege nyolcezer főből állt, vele szemben Puchner hasonló nagyságú had élén menetelt nyugati irányban. A Marosba ömlő Sztrigy-folyó hídját Piski mellett magyar utóvéd tartotta megszállva báró Kemény Farkas ezredes vezetésével. 1849. február 8-án császári felderítők jelentek meg a híd előtt, amiből hamarosan bekövetkező támadásra lehetett számítani. Kemény segítséget kért Bemtől, aki el is határozta a híd megvédését.

Puchner február 9-ére valóban támadást tervezett. Élcsapatai délelőtt 9 órára közelítették meg a hidat. Mivel úgy látták, hogy Kemény nem kap segítséget, az ágyúkra bízták a magyar sereg megbontását. Hosszú ágyúzást követően megindult a császári támadás, amit a honvédek keményen visszavertek. Két magyar honvédzászlóalj ellentámadást indított, ami sikerrel indult, de végül a beérkező császári tartalékok megállították és meghátrálásra kényszerítették a honvédeket, akik a Sztrigy túlpartjára vonultak vissza. A császáriak folytatták a támadásukat, de ekkor a magyar oldalon érkezett be erősítés Czetz (Czecz) János táborkari alezredes vezetésével. A lendületes ellentámadást indító honvédeket Puchner csapatai nem tudták megállítani, így ismét a magyar sereg felé billent a harc mérlege. Bem átvezette csapatait Sztrigyen és a túlparton harcrendbe állítva folytatták a támadást.

A magyar sereg a győzelem küszöbén állt, teljes szélességben előrenyomult. Puchner azonban utolsó tartalékait is bevetette, de újabb erősítést is kapott. A császári lovasok túlerejű támadását a magyar huszárok nem tudták megállítani, ami a magyar sereg meghátrálásához vezetett. Az újból erőre kapó császári gyalogság is megindult, így a honvédek ismét a Sztigy nyugati partjára kényszerültek. Puchner csapatai kiértek a folyóhoz és megkezdték az átkelést. Az idő már későre járt, a csatatéren sötétedni kezdett.

Bem József szobra. Forrás: Wikipédia

A császári csapatok azt hitték, hogy megnyerték az összecsapást. Bem azonban rendezte a seregét és várta az ellenséges támadást, ami csak gyenge tüntetés formájában érkezett meg. Bem ekkor úgy döntött, hogy még egyszer megkísérli a maga oldalára billenteni az összecsapás mérlegét és támadást indított. Puchner látta csapatai kimerülését és maga is vissza akarta vonni csapatait, amikor a magyar támadás megindult. A honvédek megtörték az ellenség ellenállását, a császári csapatok előretolt részei futásnak eredtek, a főerők Puchner vezetésével visszavonultak és elhagyták a harcteret. Mindkét sereg mintegy 700 fős veszteséget szenvedett.

A magyar honvédsereg megtartotta a Sztrigy hídját Piski mellett, vereséget mért a vele egyenlő nagyságú ellenségre, ami megteremtette a lehetőséget Bem számára, hogy második erdélyi hadjáratával döntő győzelmet arasson és elfoglalja egész Erdélyt. A honvédek március 11-én bevették Nagyszebent, március 20-án pedig Brassót, másfél hónap alatt Erdély egésze a magyar kormány fennhatósága alá került.

A piski ütközet fordulópontot jelentett az erdélyi harcok történetében, Bem hadvezéri tehetsége mellett a magyar csapatok kitartása és odaadása megteremtette a lehetőséget Erdély elfoglalására és a császári csapatok kiűzésére.

A szerző Nagy-Luttenberger István, a Magyarságkutató Intézet munkatársa

Az eredeti írás ide kattintva érhető el.

Borítókép: Bem József szobra (Fotó: Wikipédia)