Első világháborús szerelmes levelek kerültek vissza több mint száz év után a címzett családjához Nagy-Britanniában.
„Nagyszerű dolog, hogy sokan ennyi erőfeszítést tettek, hogy megtaláljanak” – mondta David Bambrough, aki a címzett, Mary Fortune testvérének dédunokája.
Sunderland város egyik használtáru-üzletében találták a leveleket egy komód fiókjában. Ezt követően kampány indult, hogy megtalálják a címzett, Mary Fortune leszármazottait.
Az Ancestry.com internetes oldal hobbigenealógusai, családfakutatói találták meg Mary Fortune 53 éves rokonát, David Bambrough-t és vették fel vele a kapcsolatot e-mailben.
A világháborús leveleket Mary férje, George Fortune küldte feleségének az első világháború során, melyben később katonaként elesett. George-nak és Marynek egy lánya született, Marjorie, aki csupán néhány hónapos volt, amikor apja 27 évesen meghalt.
Mary, aki a háborúban két fiútestvérét is elveszítette, később újraházasodott, több gyermeke azonban nem született.
A háborúk idején kizárólag levélben tarthatták a katonák a kapcsolatot az otthon maradtakkal (a kép illusztráció)
Marjorie gyermektelenül hunyt el 2003-ban, személyes tárgyai szétszóródtak, mielőtt a család hozzáférhetett volna – írja a BBC.com.
A levelek egyike V. György brit királytól származik, amely megerősíti George halálát.
A múlt év végén hunyt el az utolsó Puma pilóta
„A II. Világháború legendás Puma századának utolsó tagja ma délután csendben csatlakozott bajtársaihoz. Frankó Endre repülő főhadnagy úr 97 évesen végleg megpihent” – közölte a hírt 2020. utolsó napjaiban Hochstein András Facebook-bejegyzésben. Frankó Endre a Magyar Királyi Légierő 101. Puma Honi Légvédelmi Vadászrepülő-ezred utolsó ismert, harcban bevetett pilótája volt. Bár a Héja típusú gépre képezték ki, de a front közeledte miatt átképezték a német Messerschmidt Bf 109-es vadászgépre. Első bevetéséig mindössze hat óra tíz percet repült a „Messzerrel”. Néhány bevetés után a fiatal pilótákat, köztük Frankó Endrét is tartalékba helyezték. Mire újra repülhettek volna, az alakulat elvesztette az összes gépét. 1945. május 5-én hadifogságba esett, karácsonyra azonban már hazaért. Ezután dolgozott segédmunkásként, motorosoktatóként, de az ő nevéhez fűződik a jánoshegyi Libegő megtervezése is.
