Emese, a keszthelyi part kedvenc hattyúja egy hároméves gúnár. Vagyis fiú. De nem ez a legfurcsább, hanem az, hogy ha kézből kenyérrel etetjük (engedve annak, hogy igen gyakran kunyerál), azzal nem megmentjük a cuki állatot, hanem szépen lassan kínozzuk. És még csak nem is azzal, amikor a szájpadlására tapad a puha falat – írja a Likebalaton.hu.
– Szegények, jön a hideg tél, viszünk nekik zsemlét vagy kalácsot, megmentjük őket – gondoljuk sokan, holott épp az ellenkezője történik.
Egyrészt az a baj, hogy három zsemle harminc madárnak édeskevés, másrészt az élesztőt tartalmazó ételeket a madarak nem tudják jól megemészteni, károsodik a májuk.
Mi jól mulatunk, készítünk néhány cuki képet, de a madarak jól sem laknak és nem is esik jól nekik a táplálék, amit behabzsolnak. Beleavatkozunk a természetbe, ezek vadon élő madarak, nincs szükségük folyamatos etetésre, mint a tyúkoknak.
Nem szabad őket etetni!
Fotó: Mihály Szilvia
– A hattyúknak és a vízimadaraknak nincs szüksége kenyérre, ők a nekik szükséges szénhidrátot megtalálják a természetben – mondja Rigó Gábor, a Festetics-kastély Madárparkjának vezetője, akivel a keszthelyi Balaton-parton találkozunk.
– Emese, a parton sétálgató gúnár bárkinek a kezéből elfogadja a táplálékot, leginkább a kenyeret, mert már elkényelmesedett, igazából függő lett. Hiába pici a feje, az agya, számító, odamegy az emberekhez és kürtöskalácsot, zsemlét kunyerál. Most azt várja, hogy kenyeret kapjon. Valószínűleg rájött, hogy őt etetik először, mert ő a parton van, kihasználja a cukiságfaktort. Arra is figyelni kell, amikor közel jön hozzánk vagy egy gyerekhez, mert nagyot üthet a csőrével.
Emese kunyerál
Fotó: Mihály Szilvia
A puha, friss kenyér könnyen rátapad a szájpadlására, ilyenkor nehezen kap levegőt, akár meg is fulladhat, ha nem tud azonnal vizet inni. Egy falattal percekig küzdhet, mivel a csőre felett van az orrürege, csak a száján kap levegőt, a nyelve nem úgy pörög, mint az emberé, alul le van tapadva, tényleg szenved ilyenkor.
Azzal, ha kenyérrel etetjük a hattyúkat, éveket vehetünk el az életükből.
– Mi lehet a megoldás?
– A parton célszerű lenne tájékoztató táblákkal felhívni erre a rossz szokásra a figyelmet, és büntetni azokat, akik ennek ellenére kenyérrel etetik a madarakat, és főleg azokat, akik a parton kenyérkockákat árusítanak. Nagyjából egy szezon alatt lehetne eredményt elérni, amikor a hattyúk elfelejtik, hogy majd a parton az emberektől kapnak eleséget. Érdekes, a költési időszakban nem jönnek az ember közelébe, egész tavasszal és nyáron a nádasban van a hattyúpár, csak augusztus végén hozza ide a fiókáit is. Azok pedig az első pár hétben csodálkozva nézik, mit is dobálnak nekik a partról és mit habzsolnak a többiek.
– De nyáron is vannak itt hattyúk.
– Igen, azok az egyedülálló, fiatal madarak, akiknek nincs fészkük vagy olyan madarak, akiknek elpusztult a párja, vagy esetleg a fészkük, és nem tudtak már új tojást rakni. Nagyobb tömegben augusztus végétől vannak itt, és várnak a kényelmes etetésre.
Teljesen normális látvány, amikor a hattyú a víz alatt legel, hínárokat, vízinövényeket szed ki a víz alól. A nádasban kis csigákat, kagylókat is találnak, szükségük van a kálciumra és a fehérjére is.
Legelés a víz alatt
Fotó: Mihály Szilvia
