– A viseletrestaurálást sorolom a kedvenc feladataim közé, ezért örömmel kezdtem neki az egykori makói középparaszt, polgárlány talán esküvőre készült selyemruhájának a restaurálásához – mondta el a Délmagyarnak Katkóné Bagi Éva textilrestaurátor.
Hozzátette, a több mint százéves ruhát tulajdonosa kellően megkopott, szakadt állapotban, szekrényében őrizgette, majd pár generáció múltán a múzeumban kötött ki.
Több tucat, szebbnél szebb „testhönállót” őriznek a makói József Attila Múzeumban
Fotó: Délmagyar.hu–Mediaworks/Tóth A. Péter
Menyasszonyi viselet
– Csaknem negyven darab „testhönállónk” van több korszakból, elnevezésük a szabásuk vonalára utal.
A restaurált darab 1889 körül készült. Langó Mártonné Szigeti Katalin menyasszonyi viselete volt, akkoriban színes viseletben vezették oltár elé a menyasszonyokat.
Ugyanilyen színű anyagból készülhetett a fiatalasszony szoknyája, és valószínűleg színben vele harmonizáló kötény tartozott hozzá – sorolta lapunknak Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Múzeum igazgatója. Hangsúlyozta, szemmel láthatóan kicsi méretű ez a „testhönálló”, a századfordulón 16 évesen mentek férjhez a lányok, negyvenévesen már öregasszonynak számítottak.
A XIX. században színes viseletben vezették oltár elé a menyasszonyokat
Fotó: Délmagyar.hu–Mediaworks/Tóth A. Péter
Alaposan megkopott
– A fölsőrész téglavörös taftselyemből készült, ez egy rendkívül tetszetős, de sajnos nem időtálló, sérülékeny textília. A selyemszövés során a láncfonalak közé kötegelve szövik a sodratlan selyemszálakat, a tafthatás érdekében pedig fémsókkal kezelik, így kapnak a szövetek ropogósan kemény, fényes felületet.
A kiképzésből következik, hogy idővel, különösen, ha száraz levegőjű helyen tárolódnak, a selyemszálak porrá válva hullnak ki a szövetből.
A mi esetünkben is ez a folyamat játszódott le – hangsúlyozta Katkóné Bagi Éva.
Selyem és lencérna
– Hernyóselyem alátámasztóval és a halasi csipkéhez használt lenből gyártott finom vékonyságú cérnával dolgoztam, azért, hogy a fölsőrész könnyedségét megőrizzük alátámasztás után is, amely ezután elbírja majd a saját és a vászonbélés súlyát. Miután a szabásmintát levettem, medencében kifektetve, desztillált vizes tisztításnak vetettem alá. Formára szárítás után rádolgoztam az előzőleg hasonló színűre festett alátámasztó anyagra, és a szükséges helyeken varrásos lefogóöltésekkel építettem össze a darabokat. Végül kézi öltésekkel alakítottam ki a végső formát – tette hozzá.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
A kultikus szegedi papucs újratervezésére írtak ki pályázatot
A szegedi papucs újragondolására írtak ki pályázatot, amelyre bárki beadhatja a mai kor elvárásainak megfelelő, hordható lábbeli terveit. A legjobb alkotásokból a szegedi Szent-Györgyi Albert Agórában nyílik júniusban kiállítás – tájékoztatták a szervezők az MTI-t.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.
