A józan ész győzelme az össznépi karácsonyi ajándék

Az adventi koszorún tegnap felvillanó harmadik gyertya lángja az örömet szimbolizálja, amelyre a járvány második hullámában vergődve leginkább sóvárgunk. A magyar-lengyel diplomácia legutóbbi közös brüsszeli sikere, a józan ész győzelme mindannyiunkat jókedvre derítheti. E győzelem felfogható akár össznépi karácsonyi ajándékként is.

Az örömérzet általában elűzi a bizonytalanságból eredő szorongást, szétárad, hosszabb-rövidebb időre megóv a gondoktól. Gyakran kelt olyan hatást, mint a tömegben valahol felharsanó szívből jövő kacagás, amely átragad a közelben lévőkre, majd az egész alkalmi közösségre. Ilyenkor anélkül, hogy tudnánk mire ez a nagy vidámság, vadidegen emberek mosolyognak egymásra, mindenki együtt nevet. (Röhög az egész osztály)

A kötelező maszkviselés időszakában azonban egyhamar aligha lehet részünk ilyen spontán támadt kollektív eufóriában. Az arc nélküli tömeg eleve zord és kedvszegett. Mégis kár lenne elszontyolodni. A Covid vírus elleni védekezés kényszerében ugyanis itt az alkalom a hangsúlyok áthelyezésére. Az arcot takaró maszk például a belső hangok irányába terelheti a figyelmet. Ráébreszthet, hogy spirituális elvek szerint is lehet értelmezni a világot, amelyben valamiféle egyetemes rendezőelv hatja át életünket. E szemlélettel az áruházakban az ajándékokért tolongás helyett vissza lehet találni a karácsony eredeti tartalmához, ahol az igazi örömet a család és a szeretet jelenti.

Vannak azonban olyan ellendrukker politikusok és megmondóemberek, akik a józan ész brüsszeli diadalát szégyenletes kudarcként próbálják láttatni. Őket az ország legújabb sikere az éj sötétjében botorkálva mezítláb az ágy sarkába rúgás sokkoló fájdalmaként érte. Ezek a különös teremtmények hazájuk és önmaguk ellenségeként eleve kárörvendezésre hangolódtak, bukást reméltek. Elő is készítették a már számtalanszor elpufogtatott patronokat: „Orbán szakadékba kormányozza az országot,” „nincs elég, vagy éppen „túl sok és drága a lélegeztető gép” és ezekhez hasonló szikrákat szórnak szerte szét. Nekik titkon az lenne kedvükre való, ha az adventi koszorún meggyújtott gyertyák helyett nálunk is – mint a fejlett nyugat több országában – inkább templomok égnének.

A brüsszeli diplomáciai siker feletti közös öröm azért is indokolt, mert nem kevesebb, mint az országnak járó 50 milliárd eurós forrásról van szó, amelyet immár a jogállamiság csűr csavarjával nem lehet megvonni. Az egyszerű halandónak felfoghatatlanul hatalmas összeg a csillagoktól földközelbe hozva a magyar lakosoknak fejenként hozzávetően kétmillió forintot jelent. Ennek a pénznek az áldásaiból természetesen azok az ellendrukkerek is részesülnek, akik a pokol fenekére kívánják a miniszterelnököt. Az Orbán Viktorra zúduló gyűlöletük irigységen és kisebbrendűségi érzésen alapul, amelyet képtelenek féken tartani.

Hétvégén aranyvasárnap lesz. Ekkor az adventi koszorún – a keresztény szimbolikában a szeretetre utalva – már a negyedik gyertyát is meggyújthatjuk. Felragyogó fénye egyben igazi kihívás. Azért, mert a DK, a Momentum és a nyögvenyelős koalíció többi pártja vezetőinek acsarkodása láttán az esendő, gyarló embernek igen emelkedett lelkiségre van szüksége a szeretet, vagy legalább a türelem erényének gyakorlására.

Amilyen fordulatokban gazdag esztendőt hagyunk magunk mögött, az a csoda is megtörténhet, hogy akad majd olyan ellenzéki politikus, aki a sorozatos kudarcán okulva más pályán keres boldogulást. Iránymutató lehet az időszámítás előtt élt athéni Epikurosz nevű filozófus bölcselete, aki a belső békét a zavartalanság állapotában vélte meglelni. E vonzó létforma „a közéletből kivonulásban és a csendes visszavonultságban rejlik”, vélekedett anno a görög tudós.

Sok-sok ember örömére és az ország javára válna, ha például a feltűnően zaklatott lelkiállapotban vibráló Gyurcsány-házaspár lenyugodva, élvezve a szemlőhegyi villa kényelmét, megfogadná az ókori bölcs örökérvényű intelmét. Áldás, békesség!

....

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.