Hiába voltam kutya fáradt szombat este, vasárnap nem tudtam sokáig aludni, annyira izgatott voltam, hogy mit posztol Fekete-Győr András a Facebookon. Nagyon szeretem Fegyőr Bandi Facebook-bejegyzéseit, nélkülük nem is indulhat a napom, jobban stimulálnak, mint a reggeli kávé, főleg hogy nem kávézom. De még ha kávéznék is: dupla adag koffein sem hatna rám oly ébresztőleg, mint például az az ígéret, hogy ha Bandi lesz a miniszterelnök, akkor fizethetünk euróval. Meg rendezhetünk olimpiát is, mert arra Orbán nem képes, bezzeg Bandi majd olyan országot csinál ide nekünk, hogy ott az olimpia sem elképzelhetetlen.
Meg aztán tök jó volt az a bejegyzés is, amelyben arról elmélkedett, hogy Orbán olyan gonosz, hogy örül, hogy a tálibok átvették a hatalmat Afganisztánban, és hogy Orbán migrációt akar. Kár, hogy a poszt felét hamar törölte, szerintem nem kell valamit csak azért törölni, mert annak egy szava sem igaz, ha esetleg valami helyreigazítási per lesz belőle, azt Gyuri bácsiék úgyis kifizetik majd, kár izgulni.
Szóval vasárnap reggel vártam az újabb posztot, ötpercenként frissítettem a netet, a torkom kiszáradt, a kezem remegett, mint egy elvonás alatt álló alkoholistának, de a poszt csak nem akart megérkezni.
Aztán jött egy kiírás, aminek az volt a lényege, hogy előző este Bandi úgy beb…szott az EFOTT-on, hogy nem bír posztolni. Rögtön egy csomó kellemes emlék tolult fel bennem. Egyetemi bulikról, ahol mindig volt olyan csávó, aki tökrészegen azt bizonygatta a csillogó szemű alsóbb éves lányoknak, hogy belőle miniszterelnök lesz, de erre másnap már nem emlékezett, sőt semmire sem emlékezett, és amikor megkérdezték, hogy milyen volt a tegnapi buli, azt válaszolta, hogy k…rva jó volt, úgy beb…sztunk, hogy semmire sem emlékszem. Aztán persze egyikből sem lett miniszterelnök, legtöbbjük valamelyik multinacionális cég középszintű és középszerű menedzsereként termeli a pénzt a hazánkban ideiglenesen állomásozó nyugati tőkének, és közben arról győzködi magát és az ismerőseit, hogy micsoda karriert csinált.
