Ma bármilyen díj várományosai legkönnyebben úgy lehetünk, ha anyakönyvi kivonatunk ukrán nyelven van, és persze nem egy ottani kisebbséghez tartozunk, hanem az úgynevezett és épp a szemünk előtt megszülető ukrán néphez. És a legszebb az egészben, hogy mára már fegyvert sem kell ragadnia egyiküknek sem ahhoz, hogy valamilyen plecsnit, elismerést, diplomát hozzávágjanak.
Mivel évek óta a nemzetközi film- és tudományos iparban (is) az LMBTQ+ „közösség” felé lejt a pálya, már fel sem vonom a szemöldököm, ha valaki etnikai, nemi vagy nemzetiségi hovatartozása miatt kap egy egyébként tehetségért járó díjat. A Nobel-békedíjat háborús uszítók (Obama), az Eurovíziót pedig, aminek az énekről kellene szólnia, régóta olyan kapja, aki valamilyen „elnyomott” kisebbséghez tartozik.